A téli ünnepek időszakában próbáljuk szabadabbá tenni magunkat, szeretnénk kipihenni az elmúlt év fáradalmait. Vannak azonban olyan területeken dolgozók, akiknek mások pihenése, szórakozása kemény munkát jelent, ilyenek az ügyelők is. Ők biztosítják a színházi előadások zökkenőmentes technikai lebonyolítását, a legelső próbától a legutolsó előadásig végigkísérik egy produkció sorsát. Három ügyelőt szólítottunk meg az alábbi riportban: Veres Bartha Edit és Veress Zsóka a Tamási Áron Színház prózai tagozatánál dolgozik, Bartók Enikő pedig az M Studio Mozgásszínház társulatának ügyelői munkakörét látja el. Rövid bemutatkozásaik után közösen próbálták megfogalmazni, hogy mi minden tartozik a feladatkörükbe, melyek munkájuk szépségei és nehézségei.
Veres Bartha Edit főügyelő a rangidős közülük, jelenleg a sepsiszentgyörgyi színház legrégebbi alkalmazottja. 1985. december 1-jén került hivatalosan a színházhoz, de már hatodikos korától rendszeresen bejárt előadásokra és a kulisszák mögé is, az édesanyja ugyanis a színháznál dolgozott. „Mesevilág, csodaország volt számomra a színház, szívtam magamba mindent. Boldog voltam, ha hátramehettem az öltözőkhöz, ha hozzám szólt néha valamelyik színész.
Kurta Árpád és Koczka Jutka voltak akkor az ügyelők, és feltűnt nekem, hogy mindenki rájuk hallgat, betartja rendelkezéseiket. Az lett a titkos vágyam, hogy egy napon én is ügyelő legyek. Telt az idő, érettségiztem, utána Oltszemen tanítottam a kisegítő iskolában. 1985-ben Kurta Árpád bejelentette, hogy elmegy a színháztól, én pedig eldöntöttem, hogy megpályázom a helyét. Kezdetben szakképzetlen munkási állásra vettek fel, de három nappal azután, hogy ide kerültem, már leügyeltem az első előadásomat, A fátyol titkait. Több munkakörbe is belekóstoltam a színpad környékén, voltam öltöztető, majd fodrász és kellékes is. 1986 augusztusától lettem hivatalosan ügyelő, és Kurta Árpi volt a mesterem, aki mindenre megtanított, mielőtt elment volna” – mesélte Edit.
Bartók Enikőt is gyermekkora óta vonzotta a színház, ő kezdetben a vécéablakon át mászott be az épületbe, hogy előadásokat nézzen. 1987-ben, amikor létrehozták a sepsiszentgyörgyi színház román tagozatát, már hét éve a tanügyben dolgozott a megye különböző településein. Akkori férje hangosító lett a román tagozatnál, és az igazgató neki is munkát ajánlott. Papíron őt is statisztának vették fel, de ahogy megüresedett az első ügyelői állás, átkerült. Legfontosabb tanítómesterének Veres János színpadmestert, Edit néhai férjét tartja. 2008-ig dolgozott ügyelőként a román színháznál, aztán elvégezte a jogi egyetemet. 2012 nyarán ügyelői állást hirdetett az M Studio Mozgásszínház, ő pedig úgy döntött, újra ügyelő lesz. Át is ment a vizsgán. A mozgásszínháznál érdekesebb az ügyelői munka, nem a szöveghez, hanem a koreográfiához kötődnek a változások. Kiszállásokon a játéktér kialakításában is segít, gyakran angolul kell kommunikálnia. Kis társulatról lévén szó, több munkakört is összevontak, a társulat tagjai segítik egymás munkáját. Neki nincs ügyelői fülkéje a színpad sarkában, előadások alatt a nézőtérről figyeli a játékot, lélegzet-visszafojtva.
Veress Zsóka úgy került a színházhoz, hogy amikor egyszer bement a lakáskulcsért a könyvelőségen dolgozó édesanyjához, Edit megkérte, hogy jöjjön be súgónak az esti próbára. Azóta itt dolgozik. Két évig súgott, aztán teremfelelős lett, végül ügyelő. Ő is gyerekkora óta otthonosan mozgott ebben a közegben, Veress László színművész volt az édesapja. Pszichológia szakra készült akkoriban, és úgy gondolta, a délelőtti és délutáni próbák között fog tanulni... „Végül persze nem felvételiztem, de a munkakörömben kicsit pszichológusnak is kell lennem, mert rendkívül érzékeny emberekkel dolgozom” – mondta.
A rendező munkatársa
Kérdésünkre, hogy mit jelent az ügyelői munkakör, elmondták, hogy az ügyelő egyfajta karmester, a rendező meghosszabbított keze. Az ügyelő teremti meg egy új előadás próbafolyamatának és játszásának megfelelő körülményeit. Előkészítteti a játékteret, közvetít a művészek, technikusok (hangosítók, világosítók) és különböző műhelyek (díszlet-, jelmez-, kellékkészítők) között. Már hetekkel a próbafolyamat megkezdése előtt megszervezi a próbarendet, igyekszik elegendő időt biztosítani a felkészüléshez. Minden rendező kicsit másképp dolgozik, olvasó- és értelmezőpróbák, rendelkezőpróbák, egyéni és technikai próbák, ismétlő- és javítópróbák, összpróbák és lejárópróbák során készül fel az alkotócsapat egy előadásra. Nincs két egyforma munkafolyamat, ettől is izgalmas ez a tevékenység. Valójában a sok gyakorlat és tapasztalat teszi ügyelővé az embert. „Külföldön a Stage Management nevű szakon tanulnak az ügyelők, de elméletben nem lehet megtanulni ezt a munkát” – mondja Enikő. Miután az alkotók megismerik egymást és a darabot, lassan kialakul az előadás forgatókönyve, mely aztán folyamatosan változik.
„Akkor jó egy próbafolyamat, ha olyan rendezővel dolgozunk, aki munkatársként kezel, nem alárendeltként. Ha sikerül egy hullámhosszra kerülnünk, megosztja velem a gondolatait, és kölcsönösen bízunk egymásban, akkor szépen tudom vezetni a próbákat és később az előadásokat. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert évtizedek óta Bocsárdi Lászlóval dolgozom, és a rengeteg munka során nagyszerűen egymásra hangolódtunk” – vallja Edit.
Próbákon
A szöveg már az olvasópróbákon folyamatosan változik, az ügyelő pedig lejegyzi a változásokat és a rendező ötleteit, rendelkezéseit, mert utólag tőle szokták megkérdezni ezeket. Tudnia kell, hogy melyik szövegrésznél kinek mit kell tennie a színpadon, mi a végszó, mikor indul a zene stb. Ha valami megváltozik, azonnal jelzik neki. A színészek közül nem mindenki van jelen minden próbán, hisz nincs benne minden szereplő minden jelenetben. Az ügyelőnek viszont mindig ott kell lennie, és nagyon kell figyelnie. Néha még a rendező is tőle kérdezi meg, hogy ő maga mit mondott, milyen ötlete is volt a múltkor...
Jó, ha nem tűnik fel az ügyelő egy próbán, ezt azt jelenti, hogy minden olajozottan működik. Ha valami hibádzik, általában rajta kérik számon. Zsóka szerint sok empátia kell ehhez a munkához, hiszen főleg a bemutató előtt mindenki ideges, rengeteg konfliktushelyzet adódik. „Kedves nővérnek és őrmesternek is kell lennünk, a helyzettől függően” – mondja Enikő, hozzátéve: fontos, hogy nyugodtak és rugalmasak legyenek, biztonságot sugározzanak a színészeknek.
Egy másik fontos része a feladatkörüknek megírni a programot és értesíteni a színészeket, hogy ki mikor próbál, hányra kell bent lennie. Régebb csak a kapusháznál elhelyezett próbatáblán tájékoztatták az alkotócsapatot, de a gyorsabb kommunikáció érdekében ma már SMS-ben is értesítik a színészeket. Így bármilyen változást azonnal jelezni tudnak, hisz néha csak az esti próba végén derül ki, hogy másnap milyen jeleneteket próbálnak. „Néha fel is kell hívnunk őket, mert már kiküldtünk három SMS-t, de a negyedik forgatókönyv lesz az igazi” – mondja Edit.
Rég nem játszott előadások előtt is tartanak egy-két próbát, ezeket is az ügyelő szervezi és irányítja.
Előadásokon
Az ügyelőpult úgy működik, akár egy színházon belüli telefonhálózat, melyen keresztül az öltözőkkel, tárakkal, hangosító- és világosítófülkével, vagyis a színpaddal és a kulisszák mögötti valamennyi helyiséggel kommunikálni tud az ügyelő hangszórókon keresztül. „Jó estét, sziasztok, a pontos idő: fél hét” – köszön be az esti előadás előtt. Háromnegyedkor következik a második figyelmeztetés, előadás előtt pedig általában ez hangzik fel: „Kezdéshez beállni, nézőteret nyitunk.” Amikor a nézők beültek, az ügyelő ellenőrzi, hogy a színészek és technikusok – fény- és hangtechnikus, videóbejátszások és feliratok vetítői – a helyükön vannak-e, ha igen, engedélyt ad az előadás elkezdéséhez.
Mostanában a technikusok is gyakran bent ülnek a teremben, ezért általában telefonon vagy intéssel jelez valaki közülük az ügyelőnek, ha készen állnak a kezdésre. Előadás közben is történnek különböző jelzések, például jelezni kell a világosítóknak a sötétben történő színpadi változások végét. Komoly baleset is történhet, ha valami nincs pontosan kitalálva. Általában az ügyelőhöz futnak be a technikai jellegű információk, ő a közvetítő a színpad és a háttérdolgozók között, de a nézők felé is ő képviseli az alkotócsapatot.
Előadás végén megköszöni mindenkinek a munkát, adott esetben bemondja, hogy átöltözés után megbeszélést tart a rendező, vagy emlékeztet, hogy mikor lesz a következő előadás. Természetesen a megbeszélésen is jelen van, példánnyal a kézben lejegyzi a tudnivalókat.
„A legnagyobb öröm számomra, ha egy jól sikerült bemutató után odajön a rendező és megköszöni a munkámat. Ez elfeledtet minden korábbi gondot, feszültséget. Én úgy gondolom, hogy amíg egy jobban sikerült előadás után, a tapsnál elszorul a torkom és megtelik a szemem könnyel, addig és talán csak addig érdemes folytatni ezt a hivatást” – mondja Edit végezetül.
Az idei szilveszteri produkciót Zsóka ügyeli, és a férje, Erdei Gábor is játszik az előadásban. Kérdésünkre elmondja: mint minden főpróbahéten, ilyenkor is nagy a hajtás a színházban, de a családban azért próbálják megteremteni a karácsonyi hangulatot. „Ez a csendesség rendkívül fontos a lelki egyensúlyunk fenntartásához” – teszi hozzá Enikő, akinek karácsony előtt pár nappal volt a bemutatója.
