Év vége, év eleje a számvetés, jövő formálás, egymásra tekintés időszaka kellene legyen, de napjainkban már erre sem szakítunk időt. Célt tévesztve, hamis álmokat kergetve, mások által belénk sulykolt vágyakat hajhászva rohangálunk ide-oda. Ráadásul észre sem vesszük, hogy az értékrendünk megkopott, az érzelmeink megfakultak, az erkölcsi tartásunk megroppant és kezdjük elveszíteni az egyéniségünket. Ez pedig az országhatárokkal felszabdalt magyar nemzetre nézve tragikus következményekkel járhat, mert hosszú távon önfeladáshoz vezet. A bekövetkezte elkerülhető ugyan, de csak akkor, ha képesek leszünk az előre mutató változtatásra.

Melyek ennek a követelményei?

Maradj önmagad még akkor is, ha kinevetnek érte! A saját utadon haladj még akkor is, ha nehéz! Felemelt fejjel és egyenes derékkal járj, még akkor is, ha fáj! Törekedj azzá válni, akivé mindig szerettél volna, még akkor is, ha úgy érzed, már késő! Soha ne feledd, hová tartozol, még akkor sem, ha üldöznek érte. Az utódaidat neveld öntudatos, becsületes, a nemzetért áldozatra kész felnőttekké, akik majd átveszik, megőrzik, gyarapítják és továbbadják az értékeinket, szokásainkat, édes anyanyelvünket! Hit, becsület és önérzet legyen a tetteid mozgatórugója! Úgy élj, cselekedj és alkoss, hogy a leszármazottaid majd büszkék lehessenek rád!

Vissza kell térni a krisztusi útra és egymásnak megbocsátva, egymást támogatva haladni rajta a közös cél felé. Szeretni és szeretve lenni, életet adni a megfogant gyermekeknek, hogy fiatalodjon és erősödjön a nemzet. Gerinces és öntudatos embereket nevelni a felcseperedő nemzedékből, akik felismerik, megbecsülik és magukévá teszik a valódi értékeket. Rendelkeznek erkölcsi tartással, fogékonyak az újra, de tisztelik a hagyományokat is. Tudják, honnan jöttek és azt is, hogy merre akarnak tartani. Kigyöngyözik és maguk fölé emelik a népet nemcsak vezetni, hanem szolgálni is akaró személyiségeket.

Mindehhez adjon az Úr hitet, elszántságot és szent akaratot!

Bedő Zoltán