Kuti János
Korábban, A múlt év (1) című cikkben sorra vettem azokat az eseményeket, amelyek a világban történtek az elmúlt esztendőben, és azok nagy része nem volt valami szívderítő. De 2023-ban Románia sem marad le a katasztrofális események, történések terén. Még jó, hogy az ukrajnai háború csak súrol minket. Segítjük is az ukránokat, amiért cserébe nekünk is leesik valami: egy-egy vállveregetés, eltévelyedett orosz drón, de esett a gabonaár is az ukrán dömping miatt, hozták a gabonát, hiába mondták a gazdák, hogy nem kérnek belőle. Aztán azt sem lehet tudni, hogy hova kerül például az ukrán búza, mert kiderült, hogy a kenyér, amely az olcsó ukrán búzából sül, bizony éppen olyan drága, mint a hazai lisztből készült.
Különben katasztrófailag (a háborúkat leszámítva) ugyanolyan jól állunk, mint az ilyen téren élenjáró országok.
Tavaly Crevedián (Dâmbovița megye) meggyúlt egy autógáztöltő állomás, és akkora tűz keletkezett belőle, hogy azt mondták, ilyen nagy nem történt a Colectiv-tűzeset (2015) óta. Aztán leégett egy panzió is, a Ferma Dacilor a Prahova megyei Tohani-ban, amelynek működésében nagy szerepe volt a korrupciónak és a politikai összefonódásoknak. Pedig a korrupciót állandóan üldözzük, nem vádolja ilyesmivel az unió Romániát, és annyi pénzt ad, amit tisztességgel elkölteni lehetetlen, legfeljebb ellopni lehet.
A nagybányai polgármester, Cherecheș, akit mindenféle korrupciós ügyekkel vádoltak, úgy kereket oldott, hogy meg sem állt Németországig. Ott lekapcsolták, és úgy néz ki, most vissza szándékoznak toloncolni ide. Ha van egy csepp esze, bevándorlónak adja ki magát, és akkor bottal üthetjük a nyomát, mert menedéket kaphat Németországban.
Nagy botrányt okozott egy fiatalember, aki a múlt nyáron bedrogozott a tengerparton, majd elütött egy csoport fiatalt, kettő közülük meghalt. Mindenki ezen szörnyülködött, kiderült, hogy drogfogyasztásilag igen jól állunk, és megkezdődött nálunk is a drogellenes kampány. Aztán történnek újabb tragédiák, amelyek feledtetik a korábbiakat, és újabb kampányok jönnek. (Az idén újabb tragédia várható: jönnek a választási kampányok!) A napi apróbb-cseprőbb gyilkosságokat, tragédiákat nem is említem, mert azokból igen sok volt.
A politikai élet is elég mozgalmasan alakult. Különösen sokat mozgott államelnökünk, Klaus Iohannis, aki összejárta a világot, olyannyira, hogy még Magyarországra is eljutott. Kinevezte miniszterelnöknek Marcel Ciolacut, akinek, valószínű, megbocsátotta azt, hogy 2020-ban el akarta adni Erdélyt Magyarországnak. Különben elnökünk már biztosan beoltatta magát vörös pestis ellen, mert másképp nem merte volna Ciolacut megbízni, hogy vegyes kormányt alakítson a vörös pestises szociáldemokrata (PSD-s) és sárga liberális (PNL-s) brigáddal. Ezért a romániai magyarokat (RMDSZ-t) ki kellett rúgni a kormányból, mert túl sok volt a (hatalom)halász és kevés a hal, illetve a miniszteri (tömött) tárca. A román sajtó nagy része különben is tényként kezeli, hogy Orbán Viktor már kiterjesztette hatalmát Erdélyre, ahol megszűnt Románia szuverenitásának egy része. (Lehet, azért akarják Magyarországon bevezetni a szuverenitásvédelmi törvényt, hogy nehogy elveszítsék Erdély felett elnyert szuverenitásukat?) Iohannis amúgy nem sokat mesélt magyarországi útjáról. Lehet, neki is megmondták, hogy miről beszélhet, mint Orbán Viktornak, amikor Tusványosra jött. Marcel Ciolacu is felemlegette Novák Katalinnak, amikor erre járt, hogy „teljesen elfogadhatatlan, revizionista kijelentéseket tett Erdélyről”. Az lehetett a baj, hogy Novák Katalin feltette Facebook-oldalára a székely himnusz egy sorát, azt, hogy „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.” Hát hogy lehet himnusza a székelyeknek, amikor hazátlanok (bozgorok), és ha nem is létezik olyan, hogy Székelyföld, akkor miként lehetne himnuszuk?
Ha Magyarországon nem is volt túl nagy sikere Iohannisnak, annál inkább az afrikai országokban, ahol ha ő nem is, de felesége a bennszülöttekkel táncolt. Egy csárdásra errefelé is eljöhetnének, mert láttuk, hogy a hazai népi táncokat is kedveli, ugyanis január 24-én, a kicsi egyesüléskor bele szokott állni a hórába.
Reméljük, 2024 végén, a választások után olyan jó lesz minden, hogy majd mi is táncra perdülünk örömünkben.
Borítókép: Klaus Iohannis és Novák Katalin. Fotó: Facebook / Klaus Iohannis
