Ha azt szeretnénk megtudni, miért kell hónapokat várni egy olyan vizsgálatra, amelyre minden, egészségbiztosítást fizető polgár jogosult – aki sok esetben, ha teheti, inkább mélyen a zsebébe nyúl egy korábbi időpontért egy magánorvosi rendelőben –, érkezik a válasz: kevés a pénz, kevés az orvos. Mindkettő politikai döntés kérdése, hisz az egészségügynek szánt költségvetésről, a kórházak személyzeti létszámkeretéről, a betöltetlen orvosi, asszisztensi állások zárolásáról nem megfoghatatlan űrlények döntenek, hanem a választott, illetve (párt)érdek-összefonódások révén hatalmi pozícióba emelt valós emberek.

Az egészségügyben és általában az élet minden területén hozott, az egész országot érintő döntésekről sokat elárul Marcel Ciolacu múlt heti megnyilatkozása, amikor a csütörtöki kormányülést azzal indította: bár nagyon fontos választási évnek nézünk elébe, azt szeretné, hogy ne ígérjenek semmit, amit nem tudnak teljesíteni, és továbbra is Románia és a románok (ebben hol vannak a nemzeti kisebbségek?) legyenek az első helyen a döntések tekintetében. Hihetetlen, hogy ezek még mindig minden választás előtt elhangzanak, a kampányban pedig ígérethegyek tornyosulnak, amelyek aztán szépen leomlanak.

A kormányfő azt is mondta, év elején elsőbbséget kell hogy élvezzen a közel négyezer-ötszáz, tavaly év végén szakvizsgázott rezidens orvos helyzetének megoldása, az egészségügyi és fejlesztési minisztériumnak ki kell dolgoznia a betöltetlen állások felszabadítására vonatkozó memorandumokat, és felkéri a pénzügyminisztériumot, legyenek ebben partnerek. Ciolacu hirtelen gondoskodását a szakorvosokról nem csak a szükség szülte, hisz az orvos- és asszisztenshiány nem új keletű, már-már vészhelyzet uralkodik egyes kórházakban, ahol az ügyeleti vonalak egész sorát nem tudják biztosítani, kapott egy löketet Alexandru Rafila egészségügyi minisztertől is, aki múlt héten megkongatta a vészharangot és az állások felszabadítására szólított fel. Fáj neki, hogy az orvosok szakképzésére több száz millió eurót fordított az ország, és ha nem tudnak elhelyezkedni, egyesek külföldre mennek, de úgy tűnik, az ő fájdalomküszöbét is csak akkor érte el az utóbbi idők legnagyobb személyzeti válsága az egészségügyben, amikor választási évbe léptünk. Pedig politikai színezettől függetlenül minden döntéshozónak számolnia kellene azzal, hogy egyszer ő is kerülhet betegágyra.

Becslések szerint az országban nyolcezer orvos és nyolcvanezer asszisztens hiányzik a rendszerből. Bár négy és fél ezer szakorvos várja az elhelyezését, és ugyanannyi orvos kezdheti meg a rezidensképzését a tavaly novemberi vizsgaeredmények alapján, a hivatalos európai statisztika szerint (az Eurostat legutóbbi, 2021-re vonatkozó rangsora) 350-es mutatóval Románia az utolsók között kullog a százezer lakosra jutó orvoslétszám tekintetében, miközben a lista élén szereplő Görögországban, Portugáliában és Ausztriában 500 orvos jut százezer lakosra.

Felcsillant tehát a remény, csupán élni kellene az állások felszabadításával, még akkor is, ha választási kampány része, mert a voksolásnál az életünkre is szavazunk.

Borítókép: Albert Levente