A természetjárók szombat reggel a Dr. Benedek Géza Szívkórház előtt gyülekeztek, innen indultak a hat kilométeres Hankó-Horgász tanösvény nyomvonalát követő gyalogtúrára. Az útvonal mentén kihelyezett tájékoztató tábláknál a túrázók megpihentek, elolvasták a feltüntetett tudnivalókat a környék állat- és növényvilágáról, erdőgazdálkodásról, a térségben termő gombafajokról, a domborzat eróziós folyamatairól, ásványairól, kőzeteiről és geológiai folyamatairól, Bicskei Zoltán pedig ki­egészítő magyarázatokkal szolgált.

A Horgász-völgyi Ceau­șescu-villa mellett haladva a kirándulók egy 2,6 kilométeres kövezett erdei úton elérték a közeli 767 m magas dombtetőt, ahol Demes Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület választmányi tagja dr. Hankó Vilmos munkásságát, érdemeit ismertette. Elmondta: „Hankó Vilmos 1854. március 2-án született Parajdon, 1923. november 21-én, 69 éves korában halt meg Budapesten és a Fiumei úti sírkertben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2004-ben védetté nyilvánította. Egy sokoldalú tudós, kémiatanár volt, oktatott és nevelt, tudományos kutatásokat végzett, elsősorban ásványvizek és ásványok elemzésével foglalkozott, számos erdélyi fürdő ásványvizéről először adott hírt.

A millennium tiszteletére megjelent Székelyföld című olvasmányos munkája (1897) a korabeli könyvkiadás remeke. Kovásznán nevét viseli az egykori Mészvölgy, az ezen található alsó és felső Hankó-ásványvízforrás, valamint egy kovásznai utca. Különben a ma róla elnevezett völgyet Hankó Vilmos Galambok völgyének nevezte, mert az ott található ásványvizekre a vadgalambok seregesleg jártak inni.” Az egyik ilyen forrást Galambok kútjának nevezik, ide magyar és román nyelvű névtáblát helyeztek el a túrázók, a tanösvény legmagasabb pontján található tájékoztató táblára pedig koszorút helyeztek el, amelynek szalagján az In memoriam Hankó Vilmos felirat olvasható. A koszorú elhelyezése után galambokat engedtek szabadon a völgyben.