Tajvan szigete a kínai szárazföld délkeleti partjaitól mintegy 200 kilométerre fekszik, területe 35 980 négyzetkilométer. A 23,6 milliós lakosság 95 százaléka kínai, 2,3 százaléka különböző őslakos népcsoportokhoz tartozik, a többség a buddhista és a taoista vallás követője. A főváros Tajpej, a hivatalos nyelv a kínai (mandarin), a hivatalos pénznem a tajvani új dollár.

Az első európai hajó (portugál zászló alatt) a 16. században kötött ki Tajvanon, a később Formosaként ismert szigetet a hollandok kezdték gyarmatosítani, 1683-ban kínai uralom alá került, majd 1895-től a második világháború végéig japán megszállás alatt állt. A kínai polgárháborúban a kommunistáktól vereséget szenvedett Csang Kaj-sek csapataival 1949-ben a szigetre menekült, ahol kikiáltották a Kínai Köztársaságot, azóta a tajvani és a kínai kormány is magát tekinti Kína egyetlen törvényes képviselőjének. Kínát 1971-ig Tajvan képviselte az ENSZ-ben, ezután helyét a Kínai Népköztársaság foglalta el a világszervezetben, a tajpeji vezetés egyre jobban elszigetelődött. Az Egyesült Államok 1979 óta az „egy Kína” elv jegyében nem tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal, de a nem hivatalos kapcsolatok erősek; bár Washington kimondott garanciát nem vállal Tajvan védelmére, annak első számú fegyverszállítója azzal a nem titkolt céllal, hogy megakadályozza a kínai expanziós törekvéseket, és csekély létszámú kiképző erőt is állomásoztat a szigeten.

Az 1980-as években megkezdődött a demokratizálás, az 1949 óta folyamatosan érvényben lévő szükségállapotot 1987-ben oldották fel, az első törvényhozási választást 1992-ben, az első elnökválasztást 1996-ban rendezték meg. A kilencvenes évektől fokozatosan javultak a kapcsolatok a Kínai Népköztársasággal. A tajvani vezetés és a kínai kommunista hatalom tisztségviselőinek 1992-es szóbeli megállapodása elismerte, hogy csak „egy Kína” van. Ám ezt a felek kétféle módon értelmezik. Miután a 2016-os tajvani választásokon a szuverenitáspárti erők erősödtek meg, a viszony ismét fagyossá vált.

Az egykamarás parlament 113 tagját közvetlenül, vegyes rendszerben négy évre választják, hat helyet az őslakosok számára tartanak fenn. A legutóbbi, 2020. január 11-i választáson a 2016 óta kormányzó Demokratikus Haladás Pártja (DPP) 61, a Kínával szorosabb kapcsolatok fenntartását pártoló Nemzeti Párt (Kuomintang) 38 mandátumot szerzett, a fennmaradó 14 helyen kisebb pártok és függetlenek osztoztak. A kormányfői tisztséget 2023. január 31. óta Csen Csien-­zsen tölti be.

Az elnökválasztáson a legesélyesebbnek a DPP jelöltje, Laj Csing-tö jelenlegi alelnök, a párt elnöke számít.

Tajvan erős, dinamikus gazdasággal, fejlett pénzügyi és szolgáltatási szektorral rendelkezik. Rendkívül fejlett az informatikai és kommunikáció-technológiai ipara, a világ egyik legnagyobb félvezető- és processzor-, illetve chipgyártója. A világ egyik legnagyobb devizatartalékát mondhatja magáénak, szoros szálak fűzik Kínához és az Egyesült Államokhoz is, ezért érzékenyen érinti az amerikai–kínai kereskedelmi háború.