E „kivételes” teljesítmény első gyümölcsei már tavaly láthatóak voltak, az év eleje pedig újabbakat termett. Miközben a Marcel Ciolacu vezette kabinet zavarodott mókusként, jellemezően a hegy alatt abrakolva eszelősen gyűjt, hónapok óta semmi mással nem törődnek, csak kapkodva keresik, honnan tudnának pénzt előbányászni, az ország lassan lángba borul. Fejetlen krajcárvadászat folyik, ami a gyakorlatban adó és illetékemelést, átgondolatlan, egyre több ágazatot lehetetlen helyzetbe sodró megszorítást, alkalmazhatatlan rendelkezéseket vagy zavaros elvárásokat jelent, és ezek hozadéka sem váratott sokat magára: egymást érik a tiltakozások, a tevékenység beszüntetéséről szóló fenyegetések. És a jelek arra mutatnak, hogy ez a jelenség csak tovább erősödik.

A több napja országos szinten tiltakozó, a fővárosban is felvonuló fuvarozók és mezőgazdászok után úgy néz ki, az egészségügyi alapellátásban dolgozók is a tiltakozás útját választják, miután a kormány rajtuk is spórolni akar, és egyelőre nem tudni, hogy melyik ágazatban robban a következő bomba, biztosnak csak az tűnik, hogy ez hamarosan bekövetkezik. Nem számít továbbá titoknak, hogy az egész magánszféra hónapok óta kongatja a vészharangot az idei évtől érvényes fiskális döntések kapcsán, melyek mindenkit érintenek, aki vállalkozásra adta a fejét ebben az országban, és amelyek eredménye könnyedén az lehet, hogy sokan egyszerűen feladják, semmint újabb és újabb bőrt adjanak oda hátukról az államnak. És, hogy a kép teljes legyen, alighanem az egyszerű alkalmazottakra is kínos meglepetések várnak, több adóügyi rendelkezés ugyanis alaposan felboríthatja a bérezést, arról nem beszélve, hogy az önmagában jónak tekinthető minimálbér-emelés is tartogat csapdákat.

A felsoroltakra a bukaresti döntéshozók a jól bejáratott módon reagálnak. Ahol nagyon körmükre ég a gyertya (lásd a fuvarozók és a gazdák esete, vagy azt megelőzően a létszámstop részleges feloldása az egészségügyben), bőszen ígérgetnek, sebtében meghozott, további káoszt okozó döntésekkel próbálják lecsillapítani a kedélyeket, míg a többi esetében érkezik a hintapolitika. Utóbbi általában abban ölt testet, hogy elhessegetik az aggodalmakat, igencsak billegő érvekkel kimagyarázzák, hogy miért készülnek egy újabb előnytelen intézkedésre, vagy pedig csuklóból, a hatalmon lévők arroganciájával intik le az aggályoskodókat. Visszatérő és nagy kedvenc ugyanakkor, hogy kifele mutogatnak, Brüsszel és az Európai Unió irányába, az ország vállalásait hozva fel érvként saját rosszabbnál rosszabb döntéseikre.

Mindent összevetve igen nehéz hónapok elé nézünk, amelyek során kénytelenek leszünk elviselni, amint egymás után érnek be a kormányzati tévedések keserű gyümölcsei. Ami viszont talán még ennél is elkeserítőbb, hogy minden, a társadalmi elégedetlenséget növelő rossz döntés a szélsőségesek malmára hajtja a vizet, ám úgy tűnik, ez senkit sem zavar. Pedig még belegondolni is rossz, mi vár ránk – és nemcsak mireánk, magyarokra –, ha a kormánykoalícióval egyre inkább szembeforduló országban a szélsőségek kerülnek hatalomra.

Borítókép: A háromszéki gazdák is tüntettek, mezőgazdasági gépeikkel vonultak az utakon. Fotó: Bartos Lóránt