Szerda reggel. Igazi januári hideg, tiszta idő, verőfényes napsütés, füstölgő kémények. Ez a nap talán a legforgalmasabb Baróton, nem csak a piac miatt, hanem a szemetesautó rutinos begyűjtő munkája okán is, ami rendre megbénítja a város forgalmát. A fagyos időnek a városlakók azért is örültek, mert reményeik szerint megöli a levegőben lévő vírusokat, de legfőképp azért, mert a fagy kemény és tiszta burkolatúvá varázsolja a központban feltúrt útszakaszt.
A szerdai nap szokásaihoz hűen a piac felé vettem az irányt, először a hozzám közelebb állóhoz, az ipari piachoz. A Profi környékéhez érve már az autók sokaságából megállapítható, hogy a hidegben sem maradtak otthon az árusok. Már a piac bejárata előtt szokásosan zoknival, alsóneművel s nagy mennyiségű papírtörlővel kínálnak, mind leárazva, jó minőségben, csak neked. A szokásosnál kicsit később érkeztem, negyed kilenc táján, mivel a ruha- és cipőpiacon téli időszakban később pakolnak ki az árusok. Nem tudom, ki milyen technikát használ a nagyobb eladás érdekében, de az biztos, hogy a megfelelő hely kiválasztása létfontosságú.
Az ipari piacon található ruha- és cipőpiac, akárcsak a boltok, az évszakhoz igazodva tárják elénk a felhozatalt. Az utóbbit igen hektikus módon teszik, tele kiabálással és személyeskedéssel, az ember hirtelen távoli országok szokásait megörökítő dokumentumfilm közepén érzi magát. Az ősz beköszöntével egészen a tavasz közepéig főleg téli öltözéket, téli sporthoz kötődő felszereléseket találunk. Mindemellett az ipari piac nem csak erről szól, van itt ócskapiac is, ahol rengeteg érdekességet, antik holmit és minden mást találhatunk, felsorolni is nehéz lenne. A Rózsa vendéglő udvarán mezőgazdasági felszerelések, új ruhák és elektronikai eszközök közül lehet választani, jókedv és a hangszórókból szóló zene kíséretében. Továbbmenve, jobbra újabb bolhapiaccal, mellettük a mézárusokkal találkozhatunk, az út felé tekintve lángost, miccset és egyéb finomságokat lehet venni. Az ipari piac legnagyobb részét a ruha- és cipőárusok teszik ki, mondhatni középen elhelyezkedve. Legutolsóként a Keserű kert felé haladva ismét zsibvásárosokkal lehet egyezkedni, és itt található a lefödött „miccsező” is, ahol többféle ételt és italt vásárolhatunk. Van, akinek a szerda reggeli vagy délelőtti rutinjához tartozik az itt kapható miccs, sült hús fogyasztása, de ezen a napon egész Erdővidék társasági életének középpontja lesz ez a hely.
A szerdai ipari piac tehát az erdővidékiek „bevásárlóközpontja”. Van, aki csak nézelődni jár ki, egyesek vásárolnak is, van olyan, aki enni is szeretne, épp ahogyan nagyvárosban szokták az ott élők. Nálunk ráadásul mindez a friss levegőn történik, így máris előnyösebb, és az árak is jobban a pénztárcánkhoz vannak szabva. Ennek tudatában azt mondhatjuk, hogy meg kell őrizni az erdővidékiek sajátos bevásárlóközpontját, még akkor is, ha sok szeméttel jár, és a Profi környékén parkoló autók néha megnehezítik a közlekedést.
Az előbbihez képest a zöldségpiac egy egészen más világ. A helyszín ma már teljes mértékben kulturált, az itteni árusok is más árulási technikát használnak, nem kiabálnak, nem próbálnak meggyőzni, hogy mire van szükséged. Az említett hideg okán kevés eladó merészkedett ki a vásártérre, nem is csoda, hiszen a -12 fokban hamar tönkremennek a friss zöldségek. Ennek ellenére itt is találkoztam miccset és húst sütő személyekkel, több helyen árultak mézet és tejterméket, kint voltak a friss hentesárut kínáló mozgóboltok, de személyes kedvencem, Molnos Zoltán barbecue-standja is. Itt többek közt frissen sült oldalast, barbecue-falatkákat (disznóhúskockák sülve) és pulled pork szendvicset lehet fogyasztani. Az utóbbi szintén disznóhúsból készül, szezámmagos zsemle közé cafatokra szaggatott sovány disznóhús kerül szósszal és zöldséggel. Nálunk mindenképp újdonságnak számít, környékünkön sehol máshol nem lehet ilyent látni. Zoltán elhivatottsága, állandó jókedve csak hozzátesz az élményhez. Mindenképp érdemes kipróbálni.
A zöldségpiac csendessége és a barátságos helyi árusok látványa tökéletes levezetés az ipari piac forgataga után, természetesen a tavasz és a nyár beköszöntével itt is felgyorsulnak majd a dolgok, de a két helyszín közötti különbségek azért így is érzékelhetőek maradnak.
Aztán kora délután újra nyugodtság. Két óra környékén már majdnem minden árus elhagyta a Piac utcát, ahová újra visszaköltözik a hétköznapok megszokott üressége.
Balázs Tamás
