Ezúttal azonban neki és csapatának kell megoldást találnia az általuk okozott gondokra, és ez meglehetősen nehéz feladat, hiszen azért jutottunk ide, mert a hatalmon levők mindig csak a maguk és a sleppjük, nem az ország és a benne élők hasznát nézték. Az emberek pedig már nem akarják elfogadni ezt a hozzáállást, nem kívánnak többet fizetni kevesek jólétéért.

A fuvarozók és mezőgazdászok tegnap nyolcadik napjához érkezett tüntetése a Ciolacu-kormány első valóban komoly próbatétele. A kamionos-traktoros közúti tiltakozások szervezetlenül törtek ki, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, ám ennek ellenére egyre terjedtek, időben és térben is, és habár nincsenek összehangolva, a követelések már az ágazati gondoknál nagyobb, az egész társadalmat érintő kérdésekre kiterjednek. A kormányt láthatóan meglepték: előbb semmibe vették és megpróbálták lejáratni, illetve megfélemlíteni a fuvarozókat, gazdákat, aztán pedig a megosztás bevált receptjéhez folyamodtak. Egyes szervezetek képviselőivel leültek tárgyalni, meg is egyeztek ebben-abban, a többieket pedig – akik kitartóan tüntetnek tovább, mert jó okuk van arra, hogy ne bízzanak az ígéretekben, hiszen keserves tapasztalatok árán tanulták meg, hogy ezeknek sokszor az ellenkezője valósul meg – más eszközökkel igyekeznek semlegesíteni: nem engedélyezik a fővárosi felvonulásukat, kétségbe vonják az illetékességüket, uszítással vádolják őket, egyszóval mindent bevetnek a hazakergetésükre.

A mézesmadzagot is. Marcel Ciolacu ehhez nagyszerűen ért: néhány nap után hirtelen igazat kezdett adni a tiltakozóknak, mintha nem azért szakadt volna el a cérnájuk, mert a koalíció pár hete újabb sarcokat vetett ki a magánszférára, miközben a közszférában újabb béremelések következnek. Maga az időzítés is rendkívüli cinizmusról árulkodik: az év végi ünnepek idején adták ki a megemelt terheket tartalmazó rendeleteket, abban bízva, hogy olyankor az emberek nem lázadoznak. De ezzel is elszámították magukat, mint annyi mással: az elégedetlenség elemi erővel tört ki. Nem csoda: a tüntetők pontosan érzik, a saját bőrükön, hogy a hozzá nem értőkkel megtömött és korrupció­val átitatott állami intézmények egyszerűen képtelenek ellátni feladataikat.

Ezért kerültek be olyan követelések is a kedd este közzétett, 76 pontos listába, amelyek már az egész politikai osztályra vonatkoznak, a népakarat és az ígéretek betartására figyelmeztetve. Ezeknek éppen az ad nyomatékot, hogy nem valamiféle szervezettől jönnek, hanem a vészhelyzetben összeverődött polgároktól, akik jogos felháborodásukat fejezik ki a kizsebelésük miatt. És nem csak a mezőgazdászok, illetve a szállítók: csatasorba álltak az orvosok is, de várhatóan mások is lesznek még, akiknek a kormány – országépítő program és vízió híján – ugyancsak félmegoldásokat kínál majd, abban a reményben, hogy valahogy lecsillapodik a harag. A választásokig – mert annál tovább már megint nem gondolkozik senki.

Borítókép: Úton az erdővidéki gazdák. Fotó: Facebook / Szép Béla