Szerdán délután egykori táncosok és számos érdeklődő jelenlétében került sor a kézdivásárhelyi Maasslusi Nyugdíjasklubban Péter Sándor nyugalmazott magyartanár, újságíró, író és szerkesztő Táncöröm (Tíz esztendő Kézdivásárhely néptáncos múltjából) című könyvének bemutatójára, mely egyúttal táncostalálkozó is volt.
A gazdag korabeli képanyaggal illusztrált könyv szerzőjét a lemhényi születésű, jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő Mihálcsa Szilveszter nyugalmazott kémiatanár és egykori táncoktató, a kötet megírásának ötletgazdája is elkísérte. A 176 oldalas könyvet a Péter Sándor által alapított Proserved Cathedra Kiadó jelentette meg. A rendezvény házigazdája Szántó Éva, a Maassluis Nyugdíjasklub Egyesület elnöke és Gyarmathyné Szabó Anna Mária, a könyvbemutató és táncostalálkozó kezdeményezője volt.
Péter Sándor bevezetőként arra kérte a jelenlevőket, hogy énekeljenek el egy részletet a Bálványosi legendából, majd szólította Préda Barna néprajzkutatót, katonai hagyományőrzőt, a zalánpataki tájmúzeum alapítóját, hogy hegedűn játsszon el néhány nótát, majd a szerző arról beszélt, hogy ez az esemény sokkal több, mint egy szokásos könyvbemutató, hiszen a tánccsoport, amely a Vigadóban 1965 és 1975 között működött, nem egy egyszerű kultúrcsoport, hanem egy magatartásformáló társaság volt, hiszen azok, akik akkor táncoltak, énekeltek vagy zenéltek, később Kézdivásárhely meghatározó polgárai lettek. Azokban az években büszkeség volt kimondani azt, hogy az illető tagja a tánccsoportnak.
„Kézdivásárhely különleges hely, mindig csodáltam. Nem azt, hogy szinte-szinte zárt közösség Sepsiszékhez viszonyítva, hanem azért, hogy mintha kiválóbbak, másabbak, törekedőbbek lennének, és az a tény, hogy nem engedték a város történelmi központját földre dönteni, szintén azt bizonyítja, hogy egy olyan közösség, amely önmagától felforrósodik akkor, amikor kell” – hangsúlyozta Péter Sándor, aki arról is beszélt, hogy amikor Mihálcsa Szilveszter megemlítette neki, jó lenne azt az időszakot feleleveníteni, egy kicsit meg is riadt, de megemberelte magát barátja biztatására és elvállalta a könyv megírását.
Az egykori táncosok közül volt, aki elmesélte és volt, aki leírta táncos emlékeit. Azt is elárulta, Mihálcsa Szilveszter ragaszkodott ahhoz, hogy az első borítón Bálványosvár legendájából legyen egy jelenet. Az ötletgazda az elmondottakhoz még hozzáfűzte: a mostani Maassluis Nyugdíjasklub volt annak idején a tánccsoport próbaterme. Köszönetet mondott a kötet szerzőjének, hogy formába öntötte az egykori táncosok vallomásait, majd részletesebben a Bálványosvár legendájáról beszélt, amely több mint negyven előadást ért meg. A családias hangulatú kettős esemény Petőfi-dalok eléneklésével, dedikálással és kötetlen beszélgetéssel ért véget.
