A mezőgazdászok azért vonulhattak az utakra, mert a mezőre nem mehetnek, néha ugyanis hull a hó, amelyet – úgy tudom – nem jó alászántani, és a pityókát sem lehet még ültetni. A kamionosok szintén nem mehetnek a mezőre, mert ott elsüllyedhetnek. A rendőrök szakszervezete, az Europol azt mondta a tiltakozások kezdetén: a politikusok odatették őket, hogy kergessék szét a tiltakozókat. Aztán csak meggondolták magukat, mert választások jönnek, és rosszul nézne ki, ha nem állnának szóba velük, mert akkor a most tüntetők is lehet, hogy tüntetőleg nem szavaznának rájuk. Ezért aztán elkezdtek ígérgetni nekik. Az aranyos (AUR-os) George Simionnak és Șoșoacă asszonynak nem engedték a tüntetők, hogy segítsenek nekik, pedig ők még az aszfaltot is felszántották volna, amilyen erősek. 

A mezőgazdasági miniszter kissé magas lóra ült, onnan kezdett beszélni a gazdákkal, és volt, akiket nemes egyszerűséggel izgatóknak (felbujtóknak, uszítóknak) nevezett. Aztán kicsit szívta a fogát, visszaszívta az egészet, mondván, hogy ezt a megszólalását kiragadták a szövegkörnyezetből. A tiltakozóknak van vagy 77 kérésük (a román nép nevében), és a miniszterelnök azt mondta, hogy 99 százalékuk jogos. 

Csak ülök a melegben, és lesem mások tiltakozásának eredményeit. Úgy néz ki, máris lesz némi hasznom belőlük, mert B kategóriás hajtási jogosítványommal még traktort is vezethetek. Csökkentik a határon a várakozási időt a teherautóknak, és lehet, hogy következőkor nem személy­autóval, hanem kamionnal megyek külföldre. Aztán hátha csökkentik a személyautók biztosítását is, mint a kamionokét. (A többi tiltakozó gondjainak megoldásából is megpróbálok némi hasznot húzni.)

Nem tudom, hogy akik ötmillió eurós támogatást kaptak a Duna-deltában kitermelt nád után, azok vajon tiltakoztak-e. Mert ha ezt a pénzt elveszik tőlük, akkor bizonyosan fognak. Történt ugyanis, hogy a szociáldemokrata Paul Stănescu (PSD-s báró) fia és egy volt tanácsosa, akiknek nádvágással foglalkozó cégük van (régen rabok vágták a nádat), ezekért az úgynevezett „nádlegelőkért” ötmillió eurós támogatást kaptak (36 000 hektár nád kitermeléséért), amelyet elméletben takarmányozásra használtak. Azt csak zölden eszi a marha, viszont kitermelni csak télen lehet, amikor már száraz. (Eszi, nem eszi, azt kapja!) A nádasokat a mostani mezőgazdasági miniszter javaslatára korábban a parlament átminősítette legelőkké. Ő, szegény, nem is tudta, hogy Paul Stănescu fia nádvágó cég részvényese.

Láttam a televízióban, hogy a karácsonyfákat ünnep után az állatokkal etetik meg az állatkertekben. Még az elefántok is azt rágták. A mezőgazdászok pályázhatnának fenyőágnyesésre és fenyőtű-újrahasznosításra. Fenyőerdőinket is legelőknek lehetne nyilvánítani a parlament jóváhagyásával, majd a tűlevelek összegyűjtésére és fenyőágvágásra uniós támogatást lehetne kérni. De elefántnevelésre is lehetne pályázni.

Németországban is vannak gazdatüntetések. Ott a pénzügyminiszter kiállt a gazdák elé anélkül, hogy ígért volna valamit. Ki is fütyülték rendesen. Eljöhetne hozzánk tapasztalatcserére, hogy megtanulja: soha nem szabad azt mondani, hogy nem lehet segíteni, hanem azt, hogy megoldjuk. Aztán majd csak lesz valahogy.

Nálunk az elnök, Klaus Iohannis úgy elrejtőzött tavaly, hogy december 18. óta nem látta senki. Nem bolond, hogy kiálljon a nép elé, mint a német pénzügyminiszter, hogy kifütyüljék. Mivel nem mutatkozik, a Románok Egyesüléséért Szövetség kiírta a Facebookra, hogy a Klaus Iohannis névre hallgató személy eltűnt. Az egyik aranyos AUR-os viszont elment a bukaresti 17-es számú rendőrkapitányságra, és letett egy kérést, hogy nyilvánítsák eltűntnek az elnököt. Reklamálták azt is, hogy nem végzi szolgálati feladatait, pedig lehet, hogy dolgozik, például aláír, mert az a munkája. Amikor hajdanán hajnalban a Kremlben Sztálin írta alá a halálos ítéleteket, és kintről látszott, hogy világ van nála, akkor is azt mondták: Sztálin elvtárs dolgozik.

Borítókép: Facebook / Klaus Iohannis