A magyar kultúra napján Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla-termében a Háromszék Kultúrájáért Díj átadása után megnyitották a Bánffy Miklós és Kós Károly világa című vándorkiállítást és bemutatták ennek katalógusát. A kiállítás által felsorakoztatott dokumentumok, kéziratok, fényképek, a bőséges rajzanyag és a személyes tárgyak a múlt század két meghatározó személyiségét mutatják be, mesélnek kapcsolatukról, barátságukról és az erdélyi közösség érdekében végzett munkásságukról is.
Kós Károly unokája, a kiállítás társkurátora, Kós Katalin örömét fejezte ki, amiért Szebeni Zsuzsa bevonta a kiállítás szervezésébe: természetesen nagyon szívesen vett részt a munkában és ajánlotta fel Kós Károly hagyatékát. Az elmúlt tizenöt esztendőben számtalanszor dolgoztak már együtt, és most is élményt jelentettek azok a napok, amikor keresték azokat a darabokat, amelyekről úgy érezték, szemléletesebbé, teljesebbé tehetik a kiállítást – mondotta. A Györkös Mányi Albert Emlékház intézményvezető szakreferense háláját fejezte ki a kiállítás összeállításához hozzájárulóknak, különösképpen Szebeni-Szabó Róbertnek azért, hogy vizuális tervezőként rendkívülit alkotott. Vargha Mihálynak azt köszönte, hogy a Székely Nemzeti Múzeum befogadta a kiállítást.
Kós Katalin köszöntötte a régi ismerőst, a Háromszék Kultúrájáért Díjjal frissen kitüntetett Jánó Mihály művészettörténészt is: baróti kultúraszervező korában „Vaskó” volt az, aki a Kovászna Megyei Művelődési Felügyelőség főtanácsosként igazi mentorként segítette feladatai ellátásában. Ha valaki megérdemli az elismerést, akkor Jánó Mihály mindenképp – mondotta.
Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője az összefogásban, az együttműködésben rejlő erőt emelte ki. Mint felidézte, több helyen kellett kopogtatnia, amíg kezdeményezése meghallgatásra talált, de végül minden a helyére került. Kiemelt hálával tartozik Lázár Jánosnak és az Építési és Közlekedési Minisztériumnak, ahonnan anyagi segítséget kaptak, Vargha Mihálynak és a Székely Nemzeti Múzeumnak, Kós Katalinnak, a Csaba királyfit megjelenítő vitráliumért a Makkai családnak, a szépen és igényesen kivitelezett munkáért pedig a Tinta Kiadónak.
Azért tartotta fontosnak ennek a kiállításnak a létrehozását – emelte ki Szebeni Zsuzsa –, mert Bánffy Miklós és Kós Károly két olyan szellemi óriás volt, aki ma is sok tekintetben példát mutat közösségünknek, s nekik is köszönhető, hogy a Trianon utáni erdélyi magyarság meg tudott maradni, fel tudott tápászkodni.
Szebeni Zsuzsa azt is elmondta, a katalógus összeállítását igencsak nehezítette, hogy két hatalmas életpályát mutat be. Az anyag hatalmassága miatt fontos volt, hogy csak a „kulcspontokra” reflektáljanak, ehhez pedig olyan közvetítőket választott, mint Benkő Samu és Dávid Gyula.
Vargha Mihály a Székely Nemzeti Múzeum háláját fejezte ki Szebeni Zsuzsának: ha ő nincs, a múzeum egészen biztosan nem veszi észre a kettős évfordulót és az abban rejlő erőt. „Illesse köszönet a kutatókat, akik levéltárakban és könyvtárakban dolgozva értékes információkat tártak fel és tettek közzé” – fogalmazott a múzeum igazgatója, méltatva a katalógust is. „Egy kitűnő könyv, amelyik nem csak a tudósoknak szól. Tele van anekdotával, szépséges elbeszélésekkel, újdonsággal és gyönyörű fényképekkel” – mondotta.
A tárlatvezetésen Szebeni Zsuzsa felidézte a kutatási időszak pillanatait, s szólt arról is, Bánffy és Kós egy-egy személyes tárgya miért került a kiállításba, életüknek melyik meghatározó pillanatához kötődnek azok.
