Alighanem közhelyszámba menő tény, hogy bármilyen súlyos bűntett megúszható, az igazságszolgáltatás színjáték, a szenzációhajhász sajtó gyakran megvezethető, a semmiből felkapaszkodó celebekből példaképek lesznek, bárki bármikor lecserélhető, mi meg folyamatosan bedőlünk a látszatoknak.

A Chicago ismerős dalokkal, csillogó jelmezekkel, látványos koreográfiával invitál a vágyak, álmok világát jelentő rivaldafénybe, feltárva ugyanakkor annak árnyoldalát is. Nem ígér tehát felhőtlen szórakozást, a ragyogó felszín alatt ott van az a görbe tükör is, amiben megláthatjuk mindennapi torzulásainkat.

A musical alapjául szolgáló történet a konkrét valóságban gyökerezik. 1924-ben két kísértetiesen hasonló, ám egymástól független gyilkossági per tartotta lázban Chicago városát. Az elkövetők pár hónap börtön után szabadultak, hogy aztán Velma Kellyként és Roxie Hartként vonuljanak be a musicalirodalomba.

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Puskás Zoltán rendezésében mutatta be a Chicagót. Az újvidéki rendező több musicalt is színpadra állított már, így nem idegen tőle a zenés műfaj. Nem bonyolítja túl a rendezést, a műre bízza magát. Tudja, hogy a zenés darabok esetében a ritmus a legfontosabb, de vigyáz arra is, hogy próza, zene és tánc szerves egységbe rendeződjenek az előadáson belül. Nem esik túlzásokba, nem aktualizál fölöslegesen, nem igyekszik mindenáron belezsúfolni saját gondolatait a produkcióba. Hagyja élni a jeleneteket. Egy pörgős, feszes előadást látunk, igazi örömjátékot, még akkor is, ha prózai színészeknek nem kis kihívás egyszerre ritmust, éneket, táncot és jelenetet egyforma gőzerővel vinni.

Minden szereplőnek van egy pillanata, amikor sziporkázhat. A színészek élnek is a lehetőséggel. A gyilkosságért fogva tartott lányok szerepében Korodi Janka, Vass Zsuzsanna, Magyarosi Imola, Kovács Kati, Pál Ferenczi Gyöngyi és Fekete Mária alakítanak maradandót. Cellatangójuk ironikus, kegyetlen történeteiket egy-egy szál földre dobott vörös rózsával nyomatékosítják.  

Kolcsár Jocó valósággal tobzódik Billy Flynn, a körülrajongott, pénzsóvár ügyvéd szerepében. A manipuláció nagymestere, kliensei nem csupán az ítéletet kerülik el, de kreált történeteikből szalagcímek lesznek.

Velma Kellyt Pál-Ferenczi Gyöngyi alakítja. Jelenlétével, kisugárzásával uralja a színpadot, s bár Velma nem a megtestesült ártatlanság, sikerül az emberi arcát is megmutatni. Olyan nő, aki emelt fővel vállalja akár a kudarcot is, képes kompromisszumot kötni, felállni és újrakezdeni. „Egyáltalán nem vagyok megsértve” – mondja egykedvűen, miután jelenetét Roxie egyetlen keresetlen szóval lesajnálja.

Szalma Hajnalka Roxie Hart szerepében egy szabadszájú, felkapaszkodó táncosnő, aki kezdeti naivitása ellenére egyre magabiztosabbá válik, a végére teljesen belejön a kreált médiasztár szerepébe. Körmönfont, mindenre elszánt. S bár megússza a halálos ítéletet, sőt, a börtönből is szabadul, azon bánkódik, hogy még egy fotó sem készült róla.

Férje Amos, a chaplini kisember, akit Erdei Gábor alakít zseniálisan. Elnyűtt kosztümben, kezében egy billás bevásárlózacskóval jön-megy, mindenét odaadja, hogy megmentse Roxie-t. Hatalmas szíve van, folyamatosan átverik, megalázzák. Hiszékenységénél már csak az önbizalomhiánya nagyobb, Celofán-dalában láthatatlanságáról énekel, s amikor a diadalmasan, kísérőzenére elvonuló ügyvéd példáját követve saját kivonulózenéjét kéri, néma csendben kell távoznia.

Majdhogynem ő az egyetlen erkölcsös, tiszta, önzetlen ember ebben a társaságban. A másik Cseng Li (az eredeti darabban Hunyák Katalin), akit P. Magyarosi Imola alakít az elő­adásban. Hiába vallja magát ártatlannak, hiába ismételgeti idegen akcentussal, hogy „én nem bűnös”, mégis felakasztják. Aaron szerepében Márton Lóránt László kézzel-lábbal próbálja menteni, magyarázni neki, hogy bűnösnek kell vallania magát, ha életben akar maradni, a lány hajthatatlan. Akasztását dobpergés vezeti fel, akár egy varietét, ám Cseng Li műsorszáma a sötétbe belehasító hosszú sikoltásba torkollik.

Gajzágó Zsuzsa, Morton mamája egy dörzsölt, minden hájjal megkent börtönőr, aki fizetség fejében osztogatja a lányoknak a lehetőségeket, így menedzselve őket egy szenzációra éhes közegben, amelynek táplálói és kiszolgálói az újságírók. Mary Sunshine szerepében D. Albu Annamária kiválóan hozza a szenzációhajhász újságíró prototípusát.

A konferanszié szerepét megtriplázza a rendező. Varsányi Szabolcs és Ütő Bence a jeleneteket jobbára felkonferáló Mátray László segédeiként vannak a színen. Hosszú fekete kabátjaikban, szárnyra hajazó, tollból készült kiegészítőikkel olyanok, akár valami bukott angyalok. Időnként kívülről szemlélik a történetet, időnként részt vesznek benne, sőt, alakítják azt. Elidegenítő játékuk arra erősít rá, hogy egy velejéig korrupt közegben mozog a történet. Billy Flynn keze alá dolgoznak, amikor Amos minden összegyűjtött pénzét az ügyvédnek adja Roxie felmentéséért, később a tárgyaláson a kalapjaik alá rejtett cetliket cserélgetve húzzák elő a lány felmentő ítéletét.

Az előadás egészén végigvonul az irónia, megakadályozva azt, hogy a néző gondtalanul belefeledkezzen a történetbe, ezáltal szembesít az érzelmes dalok, a csillogás mögött rejtőző romlottsággal. Fekete Zsolt írnokként úgy hadarja el a tárgyaláson az eskü szövegét, hogy csupán a végszavakat halljuk, lazán érzékeltetve azt, hogy itt az eskü mit sem ér, formalitás csupán. Roxie Hart és Fred Casey szerepében Szalma Hajnalka és Pignitzky Gellért pedig úgy játsszák újra a gyilkossági jelenetet, hogy ki-be lépnek a jelenetbe, akár egy jól megkomponált koreográfiába, mintha mi sem történne.

Még jóformán vége sincs Roxie nagy port kavaró tárgyalásának, amikor újabb gyilkosság hírével érkezik Harrison (Derzsi Dezső). Velma Kelly és Roxie Hart után Kitty (Göllner Boróka) robban be új energiákkal a figyelem középpontjába. Férjét és két szeretőjét teszi el egyszerre láb alól, tettével maximálisan szolgáltatja mindazt, amire a sajtó éhezik: szex, erőszak, gyilkosság, szenzáció. Az újságírók hada egy emberként vonul ki a tárgyalásról gyilkosságának a hírére, a feltűnésre berendezkedett Roxie meg hirtelen egyedül találja magát.

Az előadás díszlete kinyitja a teret, kétoldalt kifutó vezet a nézőtér bejáratától a színpadig. Azon tolong hosszú sorban az újságírók hada újabb és újabb szenzációra várva. A háttérben három sor lépcső vezet fel egy emelvényre, a lépcső alatt a hattagú zenekar (Szőcs Botond, Ráduly Zsófia, Tóth Györbíró Apor, Gábor Szabolcs, Grosar Paul, Csoma Attila). Az előadás különböző helyszíneit mozgatható fémkordonok segítségével alakítják ki. Izsák-Szőke díszlettervező könnyen átalakítható, multifunkcionális tere nem a látványra épít, hanem a színészi játékot, Gyenes Ildikó humoros, pörgős koreográfiáit szolgálja maximálisan.

A színes, látványos jelmezek hozzák az előadásba azt a csillogást, ami a musicalek sajátja. Ladenjak Andrea flitteres, aranyszínű és bőrből készült kosztümöket tervezett a szürke börtönruhák, csíkos harisnyák mellé. Az újságírók élénk piros, sárga és zöld színű ruhákat viselnek, melyekben óhatatlanul feltűnnek, nem lehet megkerülni őket. A jó ízléssel megtervezett látványvilág élesen különíti el az előadás pólusait, egyértelműsítve ezáltal annak mondanivalóját.

Mindent összevetve, a sepsiszentgyörgyi Chicago értő, jól hangsúlyozó rendezéssel, szenvedélyes alakításokkal, humorral, iróniával beszél társadalmunk torzulásairól, értékeink válságáról.

Nagy Enikő