Igazukért álltak, állnak ki szerte e kontinensen, s kérik, követelik a brüsszeli döntéshozóktól, állítsák meg az ukrán termékek korlátlan európai behozatalát. Mert miközben a vámmentes gabona és más agrártermékek, illetve élelmiszerek beözönlenek Ukrajnából az európai piacokra, a helyi termelők nem tudják értékesíteni saját portékájukat. Vagy ha mégis, csupán áron alul, s így hamarosan csődbe jutnak. Nem véletlenül özönlöttek tehát az utakra a franciaországi, a lengyel, a német és a romániai gazdák, utóbbiak még e napokban is folytatják tiltakozásaikat Bukarest környékén, állítva, hogy azok, akikkel a kormány tárgyalt, nem képviselik őket. Az európai gazdák problémái egyre nagyobbak, s azokat nem csupán jelzik, hanem megoldást is várnak. Vélhetően sem nálunk, sem másutt nem érik be olcsó ígéretekkel, így hiába ismételgetik a döntéshozók – köztük Marcel Ciolacu miniszterelnök is –, hogy a gazdáknak igazuk van, ők ugyanis nem nézeteik megerősítésére, hanem gondjaik orvoslására várnak.

A gazdák Háromszéken nem csupán utakra vonultak mezőgazdasági járműveikkel, hanem e napokban Gelencén gazdafórumon is megfogalmazták panaszaikat. Csupán az a kérdés, meghallják-e hangjukat, eljutnak-e e jogos kifogások a bukaresti döntéshozókig. S ha igen, remélhetnek-e változást? Különben a romániai gazdák nem udvariaskodnak, „politikailag korrektek” sem kívánnak lenni, hanem megnevezik a bajok forrását. Tiltakozásuk részeként nyílt levelet postáztak az államfőnek, a miniszterelnöknek és a mezőgazdasági miniszternek, amelyben „túlélésük feltételeinek” megteremtését sürgették, mely értelemszerűen fontosabb számukra, mint az ukrán termékek vámmentessége. Egyszerűen azt kérték, hogy a román gazdák érdekei mellett álljanak ki Brüsszelben. Mint ahogy ezt kérik Lengyelországban, Franciaországban, Németországban, bárhol, ahol gazdatüntetések zajlanak. Például Lengyelországban, ahol szerdán tüntető gazdák közutakat torlaszoltak el, a Szolidaritás szakszervezet agrárügyi tagozatának elnöke kijelentette: „A lengyel mezőgazdaságot tönkreteszik a Zöld Megállapodás és az Európai Unió által ránk kényszerített bürokratikus eljárások, s ehhez hozzájárulnak az Ukrajnából vámmentesen beáramló gabonafélék és más agrártermékek.” Tiszta beszéd.

Noha a gazdatársadalom jelzései Európa-szerte egyértelműek, a politikai állásfoglalások mégis arra utalnak, távol állunk még attól, hogy a helyzetet a gazdák számára méltányosan rendezzék. Nagy István magyar agrárminiszter meg is jegyezte, az Európai Unió nem akar megoldást találni az ukrán gabona ügyében. Ezért, mint fogalmazott, nincs más választásuk a magyaroknak sem, mint hogy „egyeztessünk a gazdák érdekvédelmi szervezeteinek vezetőivel, kifejezzük szolidaritásunkat az európai gazdákkal, és közösen álljunk ki érdekeink megvédéséért”.

Egyhamar vélhetően nem ér véget tehát az európai gazdák tiltakozássorozata. Kinek és miért jó ez? – kérdezhetik ezrek, tízezrek, akár milliók is Európa-szerte. Miért fogadják el a nemzeti kormányok, hogy saját gazdatársadalmukat, mi több, saját élelmiszer-biztonságukat veszélyeztessék? Miért jobb megfelelni az éppen divatos, vitatható értelmi képességűek által megfogalmazott politikai elvárásoknak, mint határozottan kiállni saját érdekeik mellett?

Borítókép: Tiltakozó háromszéki gazdák Kézdivásárhely mellett. Fotó: Bartos Lóránt