Az elmúlt közel három hónapban nagyon sokan érdeklődtek a múzeum iránt, alig győzték fogadni a látogatókat. Sokévi tapasztalatuk szerint a legkevesebben a november–április közötti időszakban keresik őket, régebben az 500–700-at nem haladta meg a jegyet váltók száma havonta, most viszont a jó sajtóvisszhangnak is köszönhetően annak szinte duplája az átlag. Nem csak helyiek, nem csak anyaországiak, hanem sok román anyanyelvű is akad a látogatók sorában. „Ma már van egy olyan román közönség, amely nem előítéletekkel jön, hanem kíváncsian. A vendégkönyvünk beírásai, a teremőreink és idegenvezetőink elmondása alapján nagyon érdeklődő, intelligens, komoly és egyre növekvő számú román közönség jön. És ez nemcsak Sepsiszentgyörgyön van így, hanem az összes székelyföldi múzeum erről számol be. Érdemes erre felkészülnünk, merthogy itt akár egy hídszerepet is betölthetünk a két nemzet között” – mondotta Vargha Mihály.

A múzeum tevékenységének színesítését is ígérte az igazgató. Nem csupán kiállítások lesznek, hanem befogadnak egyéb eseményeket is. Ebbe a sorba illeszkedik, hogy októberben az intézmény falai közt vette át Zakariás Attila a Magyar Arany Érdemkeresztet, majd a Háromszék Kultúrájáért Díj átadásának is otthonául szolgáltak. A Szent György Napokhoz is csatlakoznak, amfiteátrumuk szabadtéri koncerteknek ad helyet. „Továbbra is az a műsorpolitikánk, hogy a színpadon finomabb hangzású zene kapjon helyet: a klasszikus zenét, a táncházat és a régi zenét fogadjuk be elsősorban, de helyet kap az etnojazz is. A Kónya Ádám Művelődési Ház fog ezzel foglalkozni, ők lesznek partnereink” – jelentette ki.

A hivatalosnak tekinthető rendezvények mellett készek családi eseményeket is befogadni. Házasságkötésüket követően eddig is számos pár kereste fel a múzeumot, hogy fényképeket készítsenek az udvaron és a falak közt – továbbra is szívesen látják őket, de attól sem zárkóznak el, hogy a boldogító igent a szentélyben mondhassák ki egymásnak, mert Kós Károly is annak tervezte azt a részt. Nem népes lagzis sereget, hanem a legfontosabbak körében megtartott, kisebb létszámú, meghitt eseményeket látnának vendégül.

A Székely Nemzeti Múzeum tervei közt az is szerepel, hogy a közeljövőben szorosan együttműködik Kós Károly utódaival, s azok – Koós Zsófia színésznő, Kós Balázs mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András szobrászművész és ifjabb Kós Károly néprajzkutató – saját jogon is értékteremtőnek mondható munkáját bemutatják. Ennek a partnerségnek már a részét képezi, hogy a Bánffy Miklós és Kós Károly világa című vándorkiállítás társkurátora az egyik unoka, Kós Katalin, akinek köszönhetően a kiállítás két kuriózumához, a hagyaték részét képező, Kós Károly faragta sakkfigurákhoz, valamint a Könyv a lovakrul című kötet eredeti példányához jutottak.

Kós András szobrászművész életművét a kolozsvári református egyháznak adományozta, ám ott csak kevesen láthatják, kevesen élvezhetik a kivételes műveket, ezért célul tűzték ki, hogy „kicsit kimozdítják”, és édesapja egyik legfőbb alkotásában helyezik el, majd kiajánlják székelyföldi és erdélyi múzeumok számára. „Kós András nagyon nagy szobrász volt. Én, mivel szakmabeli vagyok, tudom, de az emberek nem nagyon hallanak róla, mert életműve gyakorlatilag a halála óta nem mozdult meg, fontos, hogy a hiányt pótoljuk” – mondotta Vargha Mihály.

Közös munkát terveznek a Kós Károly Egyesüléssel is. Ennek keretében szervezték december közepén Budapesten a Pesti Vigadó épületében az Országépítés című konferenciát.