Nem számít újdonságnak, hogy egyes, magukat ultrakonzervatívnak, nemzetinek, mélykereszténynek, illetve az állami szuverenitás megingathatatlan őrzőinek hirdető (de valójában a szélsőjobbot gazdagító) alakulatok egyik kedvenc témája a történelmi igazságtétel.
Az sem titok, hogy a kelet-közép-európai országok esetében ez jellemzően a szomszédos államok kárára történő határrevíziót, területszerzést is jelent. Választási retorikaként sem utolsó ez az alapállás, így kampányévben kifejezetten szeretik elő-előkapni, melegen tartani a témát. Ezt a jól bejáratot receptet látszik követni a román politika egén üstökösként feltűnt és a jelek szerint egyelőre szárnyaló Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) is. Ez önmagában nem jelent meglepetést, hiszen a párt első perctől lándzsát tört Románia „történelmi határainak” visszaállítása mellett (jelentsen ez bármit is), és minden adódó lehetőséget ki is használnak elképzeléseik népszerűsítésére.
Történt ez a hétvégén is, amikor is a párt második emberének számító Claudiu Târziu szenátor Jászváráson az egykori román fejedelemségek 165 évvel ezelőtti egyesülésének emlékünnepségét kihasználva arról értekezett, hogy az ország akkor lesz „valóban szuverén”, ha visszaállítják a román állam „természetes határait”. Târziu azt is tisztázta, mire is gondol, felsorolva mindazokat a területeket, melyek jelenleg Ukrajna részét képezik, de „valójában a román nemzetéi”. Itt érdemes megemlíteni, hogy Târziu nincs egyedül az ötletével, az AUR-ból menesztett, azóta saját párttal törtető Diana Șoșoacă szenátor egy azóta elutasított törvénytervezetet is benyújtott, mely ugyanazon területek Romániához csatolását írta volna elő. Amint az várható volt, az AUR-vezér kijelentései nem arattak osztatlan sikert a román politikum köreiben. Többen is keményen támadták, hogy a politikai tőkeszerzés érdekében ilyen igencsak ingoványos, veszélyes terepre merészkedik, vágyálmokkal, megvalósíthatatlan tervekkel traktálva az embereket – és nem mellesleg mindezzel Oroszország malmára hajtja a vizet. Azt is felrótták neki, hogy csak a saját nyereségét tartja szem előtt, az egésznek semmi köze a nemzeti eszméhez. A kritikák a jelek szerint nem voltak teljesen haszontalanok, az AUR üdvöskéje ugyanis – azon túl, hogy alpári módon pocskondiázta az őt bíráló „globalistákat, románelleneseket” és áldozati szerepben tetszelgett – magyarázkodásba kezdett, eszerint ő csak a szuverenitásról, a nemzeti eszméről, vágyról beszélt, szó sem volt területek elcsatolásáról.
A fentiek tükrében mindenképp adódik a kérdés: a nacionalista, idegengyűlölő máz mögött tulajdonképpen mi is rejtőzik? A szavazatszerzési machinációkon túl mi is a valódi célja az AUR-nak és vezetőinek? Tényleg csak hasznos idióták, vagy vérbeli cinikus játékosok, akik egy jól felépített tervet visznek véghez, mely mögött – legalábbis a diskurzusaikat hallgatva – a Vlagyimir Putyin vezette, Európa térképének átrajzolásától sem visszariadó Oroszország sejlik fel. Bármelyik is legyen igaz a kettő közül, még egy ok arra, hogy aggodalommal figyeljük látszólag zavartalan menetelésüket a hatalom felé.
Borítókép: Claudiu Târziu az AUR szenátora. Fotó: Facebook / Claudiu Târziu