Nagyon vártam, vártuk már ennek a „rendőrnek" a beiktatását, sokat drukkoltam a szakiknak, akik előkészítették számára a munkahelyet — aránylag rövid idő alatt —, és gondolatban már alig vártam, hogy tisztelegjek neki.

Most végre megtehettem, mert nem akármilyen rendőr bácsi ez, kérem! Beszélni tud! És nemcsak piros-sárga-zöld szeme van, hanem kamerája is, amellyel minden szabályost és szabálytalant rögzíthet, megőrizhet a memóriájában, akárcsak főfőnökei a telefon- és internetközpontokban! Egyelőre talán csak hat hónapig, de az is lehet: mindörökre.

Beszédkészségével még van egy kis baj, de szerencsére nem dadogós, logopédiai hibáról van szó, ezt majd minden bizonnyal elnövi. Hangja egy kissé érces, fémesen zengő, inkább recsegő, mint a Robot Robié, de ez a kis árnyalat is csiszolható. A grammatikát és az igeragozást valószínűleg éjjel-nappal gyakorolja, mert amikor éjjel álmomból felébredek (a közelében lakom!), hallom, amint szorgalmasan ismételget, magol és motyog.

Meggyőződésem, hogy nagy, fényes jövő, karrier áll előtte. Fogékony a szépre, a jóra, a színekre és a forgalomra. Különösen odafigyel a gyerekekre, a babakocsit tologató anyákra és az idős emberekre.

Magyarul is elkezdett tanulni. Ahogyan munkába állt, nekem már be is mutatkozott, illően, figyelmesen. Egy kissé még motyogva, valahogy így: „Olt(ean) Balán főtörzs vagyok. Moty. Szolgálati számom 003-as. Moty. Most nyitom meg Ön előtt az utat zöld jelzéssel az Olt utca felé. Moty. Merőlegesen tessék haladni, és ne ciglizzen összevissza a szembejövők előtt az úttesten, mert ez nem focipálya! Köszönöm. Moty. Most pirosra váltok. Reccs. Pong. Moty."

Hát nem csodálatos? Művelt, okos, figyelmes és helytálló, nem úgy, mint két lábon járó vagy éppenséggel fekvő kollégái.

Hát ilyen megingathatatlan, megvesztegethetetlen, becsületes, nyelvünkön is szóló hasonmás közegekre van szükségünk gyarapodó és fejlődő városunkban.

Fogadjuk hát őt (be) szeretettel, és tartsuk tiszteletben az utasításait a gördülékenyebb forgalom és saját biztonságunk érdekében…