Országos jelentések szerint júliusban 30—40 százalékkal nőtt a kereslet a palackozott ásványvíz iránt. Háromszéken a gyártók ennek legalább duplájáról beszélnek, ám a keresletnövekedésre különböző módon tudnak reagálni. Körképünk a négy ismert gyártónál készült.
Háromszéken négy, ásványvizet is palackozó üzem működik, a Kovászna Gyöngye Rt., ismertebb nevén a szentgyörgyi ecetgyár Málnásfürdőn, a Favorit Rt. Bodokon, a Bibco Rt. Bibarcfalván és a Vitarom Impex újonnan épített pepszigyára Kovásznán palackozza a helyi források vizét. A kánikula beálltával a keresletre egyik cég sem panaszkodik, hiszen akár kétszeresét is el tudnák adni annak a mennyiségnek, amelyet termelnek. Raktározási gondjaik sincsenek, gyakorlatilag mindent megvásárolnak a nagykereskedők.
A termelés szükséges növelésének — a beépített kapacitáson túl — a források hozama szab határt. Bodokon és Bibarcfalván, bár lenne rá műszaki lehetőség, nem is tudnak bővíteni, hiszen a feltárt és használható források hozama a mérvadó. Bodokon a két vonalon továbbra is egy váltásban dolgoznak, hiszen napi 50—55 ezer liternél többet nem lehet, sőt, nem szabad az úgynevezett 13-as fúrásból kitermelni — mondja Ütő Béla, az egység vezetője. Mert az már a minőség rovására menne, s azt nem engedhetik meg maguknak. A megfelelő minőségű nyersanyag ugyanis viszonylag szűk, mintegy ötven méter átmérőjű területen található, ezért nagyobb fejlesztéseket sem lehet egyelőre tervezni. Mind az üvegbe, mind a műanyag palackba töltött áru nyolcvan százaléka a megyében fogy el, s hiába a nagy kereslet, a raktár üres, így gyakorlatilag a vonalról szállítják el a borvizet. Ottjártunkkor az üveges vonal teljes kapacitással működött, a pillepalackost éppen akkor állították át másfeles flakonok töltésére.
A bibarcfalvi töltőde mintegy nyolcszor nagyobb a bodokinál, naponta 400 000 palackkal számolnak, de a megnövekedett kereslet itt sem befolyásolhatta lényegesen a termelés volumenét. Radu Preda igazgató kérdésünkre elmondta, hogy mind a forrás hozama, mind a három váltás ezt a mennyiséget tudja biztosítani, ahhoz, hogy a megnövekedett igényeknek eleget lehessen tenni, újabb forrásokat kell munkára fogni. Erre egyébként az Országos Ásványvíztársasággal közösen programot dolgoztak ki, a legújabb fúrások biztatóak.
Mind a kovásznai, mind a málnásfürdői palackozó illetékesei a kapacitás növeléséről számoltak be. Bár Magdó Mihály, a Kovászna Gyöngyét palackozó üzem termelési igazgatója — a tulajdonosokra hivatkozva — a termelési kapacitás vonatkozásában adatokat nem árult el, annyit elmondott, hogy immár itt is három váltásban dolgoznak, az eladás pedig lényegesen növekedett. Dorin Vaida, a kovásznai új töltőde igazgatója pedig egyenesen az ásványvíztermelés megduplázásáról számolt be, így naponta mintegy 200 000 feles és másfeles palackot töltenek meg.
A szállítási gondokat azonban mind a négy palackozóban előkelő helyre helyezték: a nehéz teherforgalom korlátozása ugyanis nagyban befolyásolja az ásványvíz eladását is.
