Felejthetetlen számomra, amikor egyik sepsiszentgyörgyi barátommal Kolozsváron a Mikó Imréről elnevezett park fáinak egyikén volt szerencsénk egy jó rakás téli fülőkét megpillantani. Siettünk, halasztottuk a leszedést másnapra.
Közben nagy hó hullott, s kezdtünk izgulni, vajon megtaláljuk-e még őket. Hát amikor odamentünk a zsákmányért, semmi sem látszott ki a hó alól. Viszont jól emlékeztünk a lelőhelyre, s miután lesepertük a havat a feltételezett jó helyen, ott virított a sok-sok pirosas-barnás kalap. Lett is belőlük fülőkés tojásrántotta, nagy örömünkre.
Akkor még nem tudtam, hogy gyógyszert is fogyasztottunk, nem csupán tápláló élelmet, s ugyancsak jó pár évvel később jutott tudomásomra, hogy Háromszéken (Sepsibükszádon például) olyan neve van e gombafajnak, mely a férfiember szemében vonzóvá teheti. Kisasszonygombának nevezik, eszik is, bár nem tartják a legfinomabbnak. Nem is az, de jó, ehető, ajánlatos élni vele.
Ha egy gombáról elmondható az, hogy kifejezetten téli, hát a téli fülőke valóban az. Jó évtizede szokásommá lett – sőt, többünknek az idén 25. évét töltő László Kálmán Gombászegyesület tagjai közül –, hogy gombászom, gombászunk egyet – a gomba ugyebár szerencsejelkép – január elsején. Többnyire kikerül a téli fülőkéből az ételre való. Szeptembertől áprilisig, tehát egész télen át terem, ha nem nagy a fagy; s ha igen, akkor, miután a nagy hideg felenged, tovább nő.
Jó étkezési és gyógyhatású gomba, halszagúnak mondható. Apró termetű, csoportosan terem, kerekded, 2–6 centis, kissé ragadós kalapjának a közepe sárgás, vöröses színű. Lemezei sűrűk, krémszínűek, tönkhöz nőttek. Tönkje 4–10 cm magas, 0,3–0,8 cm vékony, csövesedő, felül sárga, középen vörösbarna, alul pedig bársonyosan barnásfekete. Élősködő, illetve korhadéklakó. Fenyőfán ritkábban fordul elő, főleg lombhullató fák (akác, nyárfa, gyümölcsfák stb.) törzsén, kivágott tönkjén lelhetünk rá. Könnyen termeszthető, ugyanis elhalt tönkökön is tenyészik. Halszaga főzés hatására eltűnik, de nyálkássága miatt nem ajánlatos tokánynak, paprikásnak megkészíteni, annál inkább tojással, majonézzel. Levesnek is jó.
Japánban nagy mennyiségben termesztik, például rizskorpával dúsított fűrészporon. Távol-Keleten rákellenes hatása miatt termesztik a világ többi részéhez képest szokatlanul nagy mennyiségben. Vérrögoldó, koleszterinszintet csökkentő hatását is emlegetik.
A téli fülőkét jobbik esetben a téli likacsosgombával, rosszabbikban a mérgező sárga kénvirággombával téveszthetjük össze többnyire kis termete, termésideje s főleg barnás színe miatt, noha a fülőke pirosasabb a többinél.
A sárga kénvirággomba kalapja 2–8 cm átmérőjű, sárgás, közepén többnyire sötétebb vöröses vagy barnás kis lapos kúp van. Lemezei kénsárgák, később zöldessárgák. Áprilistól novemberig főleg lombos fák korhadékán csoportosan növő, gyakori faj, előfordulhat azonban, hogy jól konzerválódva még a téli hónapokban is találkozunk vele.
Gyakoribb, hogy télidőben egy másik, a téli fülőkével összetéveszthető gombácskára találunk, mely bár nem mérgező, de nem is ehető: ez a téli likacsosgomba. Novembertől márciusig terem, a színe barna, illetve sárgásbarnás, kalapja 2–8 cm széles, fiatalon szélesen domború, széle begöngyölt; később kiterül és széle élessé válik. A kalap teteje finoman molyhos, pikkelyes. Szívós, vékony, fehéres a húsa. Fontos megkülönböztető jegy, hogy a likacsosgomba termőrétege pórusos, likacsos, a téli fülőkéé pedig lemezes.
Zsigmond Győző
