Az ősszel induló Waldorf-előkészítő osztály iránt érdeklődő szülői közösséggel tartott találkozót Mikola Edit, a jelenlegi IV. osztály tanítója a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskolában, ahol előkészítőtől nyolcadikig működik Waldorf-tagozat. A kötetlen beszélgetés során a szülők az iskolával kapcsolatos reményeiket fogalmazták meg, a tapasztalt Waldorf-pedagógus pedig olyan történeteket mesélt, amelyek azt igazolták, érdemes bizalommal fordulni az alternatív oktatás ezen formája felé.
Mikola Edit bemutatkozásából kiderült, nagyon rég tagja a Waldorf-mozgalomnak, 1994-ben indította az első sepsiszentgyörgyi magyar nyelvű Waldorf-osztályt, éppen harminc évvel ezelőtt. Az akkori diákoknak nyolcadikos korukig osztálytanítója volt, tehette, mert elsődleges képzése szerint matematika szakos pedagógus, később Kolozsváron oktatott a Waldorf-iskolában, sepsiszentgyörgyi visszatérte után a Nicolae Colan Általános Iskola Waldorf-tagozatának tevékenységébe kapcsolódott be, a jelenlegi IV. osztály tanítója.
A beszélgetésnek nem az volt a célja, hogy Mikola Edit előadást tartson a Waldorf-oktatásról, inkább az, hogy a szülők elmondhassák, miért érdeklődnek az iskola iránt, és feltehessék ilyenkor szokásos kérdéseiket a leendő tanítónőnek, aki mielőtt átadta a szót, fohászba foglalta az új osztállyal kapcsolatos vágyait. Egy olyan osztályt szeretne kialakítani, ahol a gyermekek jól érzik magukat, önmaguk lehetnek, ahová szívesen járnak, szeretné elvezetni őket olyan ismeretekhez, készségekhez, amelyeket majd lazán, könnyedén tudnak felhasználni, amikor az élethelyzeteik azt megkövetelik. Szeretne kíváncsiságot ébreszteni bennük a világ iránt, szeretné, ha felnőttkorukig megmaradna bennük a tudásvágy.
A szülők gyermekeik jellemző tulajdonságairól meséltek, az iskolával kapcsolatosan pedig a következő gondolatokat fogalmazták meg: olyan közösségben szeretnék taníttatni gyermekeiket, ahol valóban figyelnek rájuk, ahol teljes kreativitásukkal meg tudnak nyilvánulni, ahol kielégül minden jellegű tudásvágyuk, de ahol az önbizalmuk, lelki készségeik, empátiájuk is fejlődik. Ahol mindenestül elfogadják őket, nem kell félniük semmitől és senkitől, ahol minél tovább megmaradhatnak abban a hitben, hogy a világ szép, jó és igaz. Ahol nem kicsi felnőttként kell létezniük, hanem boldog gyermekként.
A beszélgetés második részében Mikola Edit több olyan történetet is elmesélt, amelyek azt igazolták, az iskola szellemisége éppen a felsorolt elvárásoknak próbál eleget tenni, és sok esetben visszaigazolás is érkezik a nagyobb gyermekektől azzal kapcsolatosan, hogy az apró hibák ellenére jó irányba halad a sepsiszentgyörgyi Waldorf-oktatás. A közösséggel kapcsolatosan fontosnak tartotta hangsúlyozni, bizonyára nem véletlenül találják meg ezt az iskolát a hasonló gondolkodású emberek, mert a Waldorf-közösség valóban „a béke szigete”, egy olyan egymásra figyelő, egymást elfogadó és megtartó közösség, amelynek jó tagja lenni. Mint mondta, ő bízik abban, hogy az alapító Rudolf Steiner gondolataihoz hűen olyan gyermekeket engednek ki ebből az iskolából, akik a maguk kis közösségeikben jobb irányba formálják majd a világot.
