Színes maskarába öltözött torjaiak, környékbeli lovasok varázsolták vissza szombaton az egykori farsangolás hangulatát Kézdivásárhelyen, tegnap pedig Gelencén is eltemették Illést. Ez utóbbi településen nem maradt el a telet jelképező bábu elégetése sem.
Szombaton szekeresek és lovasok népesítették be Kézdivásárhely főterét, ahol a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés szervezte meg idén is a télbúcsúztató mulatságot. A farsangi előadást ismét a torjai Bálványos Fiai Egyesület tagjai szolgáltatták, akik régi rigmusokkal szórakoztatták a kíváncsiskodókat, lépten-nyomon összekormozva egy-egy figyelmetlenebb szájtátó arcát. Mellettük maskarába öltöztek a Zöld Nap Egyesület tagjai is.
A lovasok felvonulása is látványos volt, két farsangoló paripája hátán állva vonult fel, nem kis ügyességről téve tanúbizonyságot. Az előadás némiképp csonkára sikeredett, ugyanis a végéről elmaradt a szokásos bábuégetés. A kézdivásárhelyi farsangtemetés a Borudvarban ért véget, ahol a farsangolókat meleg borral és kürtőskaláccsal traktálta Hegedüs Ferenc.
Nem maradt el Gelencén Illés méltó búcsúztatása, ahol idén a Burusnyán Néptánccsoport és a színjátszó csoport tagjai intettek zajos búcsút a télnek Daczó Zádor ceremóniamester közreműködésével. Az előadás első részére – amelyen gyerekek és a férfidalárda tagjai szolgáltatták a programot – a római katolikus templom előtti téren került sor. „Közhírré tétetik, hogy a Farsangot Gelencén elkezdik! / Gyűljön össze a falu apraja-nagyja, / Hogy az ifjú párt köszöntse, / s a vén Illést búcsúztassa. / Bő-hő-hő-hő-hőgjetek!” – szólt a felhívás a gyásznép rimánkodása közepette, akik így siratták Illést: „Drága jó Illésünk, mi jót megtettél vélünk, / Hiányolunk, mint a föld a napot, kár, hogy nem érted meg a holnapot! / Te voltál a falunknak a legnagyobb tekintélye, / Téged ugattak a kutyák a faluban minden éjjel! / Testedet a föld őrizze örökre, / Sok bogár csináljon új lárvát belőle!”
A nép- és gyermektáncokkal tűzdelt mulatságon nem maradt el a kecskés jelenet sem, annak rigmusaival együtt: „De ahhoz, hogy menetünket megkezdjük, / A Csodakecskénket ki kell hogy fizetniük! / Ki lesz az, aki kecskénkért a legtöbbet ajánlja? / Fizetségként a kecske tejével szomját olthatja! / Nem hiszik, hogy a kecskénk csodajószág? / Okosabb, mint itt a falubírák! / Tud ez minden titkot, leplet, / Zavarba hoz minden embert!” – hangzott el, majd a jelenlévőket kecsketejnek titulált szilvóriummal kínálgatták, hogy mindenki győződjön meg az állat csodálatos mivoltáról.
Az előadás végeztével a vidám csapat az alszegi térre vonult, ahol az előadást megismételték, és itt került sor a bábu elégetésére is. A ceremóniamester így búcsúztatta Illést: „Elhunyt a vén Illésünk, / Többet kölcsön tőle nem kérünk! / Akkora volt a szíve, mint egy elefántnak, / Cukrot adott ő minden kislánynak. / Szívénél csak a mája volt a nagyobb, / Hogy legyen, ami megszűrje azt a sok Unicumot! / S ha már a belső szervekről szó esik, / Az agyát, na azt mindezek előtt említik. / Okos volt ő, mint két tehén, amelyik egy harmadikat néz, / A lábai között, mondták a lányok, ott van neki az ész! / Nagy kujon voltál, Illyés, ki tudja, hányunk apja? / Búcsút veszünk most tőled, kísérünk utolsó utadra” – majd fellobbantak a télbúcsúztató lángok.
