Nagyhatalom vagyunk

„Székelyföld borvíznagyhatalom. Románia ötszáz borvizes településének egyharmada itt található, és az országban palackozott ásványvizek több mint 40 százaléka innen származik. Székelyföldön minden harmadik településnek van ásványvízforrása. Csak Háromszéken több mint 600 ásványvizet jegyeznek. Ezekről jelentettünk meg kötetet, a Háromszéki borvizeskönyvet. Az Ön által kézbe vett könyv egy precíz leltár. Aprólékos számbavétele annak a kincsnek, amellyel ittlétünk óta rendelkezünk, s amelyet soha nem használtunk ki eléggé. Eljött az ideje annak, hogy meglévő értékeinkkel számszerűen is szembesüljünk és ezekre megtartó jövőt építsünk! Közismert, már sokak által fogyasztott borvizeinknek rangos vásárok és turisztikai rendezvények sorozatával további piacbővítési lehetőségeket kívánunk teremteni, a kevésbé ismertekre pedig e kötet segítségével is ráirányítjuk a figyelmet. Népi fürdőinket nemzetközi hírűvé akarjuk tenni, mert ezek a gyógyhelyek megmaradni akarásunk jelképei is. Ha képesek vagyunk megőrizni a régit, életre kelteni az eltűntet és melléje újat is teremteni, akkor jóra fordul sorsunk, mert ez a hely, táj és ember összhangjának köszönhetően rendkívüli” – írta kötetünk bevezetőjében Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Most az egyik leggazdagabb Borvízvidékünkre hívjuk olvasóinkat.

A felújított Elvira-csorgó – e lőtérben középen Gocz Elvira

Két irányból érkezik

A földkéreg szerkezetének ismerői szerint Borvízvidék ásványvizei és mofettái a most pihenő Csomád-vulkán irányából kapják a vulkanikus eredetű szén-dioxidot és elegygázokat. Kimutatták, hogy a fürdőváros alatt levő rétegekből származó szén-dioxid gázoknak más mélységi, vagyis epigenetikus eredetű gázösszetevői is vannak, melyek miatt olyan hazai vélemények is megfogalmazódtak, miszerint „az itteni mofettáknak erősebb-jobb a gyógyhatása, mint a Kárpát-medence más területein ipari jellegű szén-dioxiddal végzett kezeléseknek”. Nem a geológus mondja meg, hogy így van-e, hanem a vegyészek-radiológusok, a betegek kezelőorvosai eredményeik alapján. Az ásványvíz már nélkülözhetetlen napi szükségletünk. Az ásványvizes terápia egészségünk megőrzése és a tüneti kezelések szempontjából igen fontos, segít abban, hogy a dolgozni vágyó ember valamelyest megőrizze vagy visszanyerje munkaerejét. Mondhatnánk úgy is, hogy egyre növekszik az ásványvíz és szén-dioxid jelentősége.

Erről a kincsről beszélni kell, már csak azért is, mert Háromszéken és folytatásában, a Kárpát-kanyarban is (gondoljunk a zajzoni-tatrangi ásványvizekre) tetemes tartalékok rejtőzködnek. Egy-egy helyen a szén-dioxid gázzal keveredett borvizek nagy nyomás alatt vannak s fúrások alkalmával magasra feltörtek. Ilyen borvízkitörésekről tudunk a Bálványosi-hágón, a Kézdivásárhely melletti Fortyogófürdőn, de Zabola területén is, évszázadok óta pedig erről tanúskodik a kovásznai Pokolsár is, mely ennek a jelenségnek a koronatanúja, megszabva Kovászna város jellegzetes arculatát.

A Pokolsár

Örömünkre azonban van egy másik létesítmény is, az Elvira ikercsorgó, amely a központi parkban működik. A fölötte álló régi csorgóház helyébe az önkormányzat újat építtetett, és a múlt év végén újra megnyitották a népes fogyasztói közösség számára – tájékoztatott a munkálatoknál rendszerességgel jelen levő Jeszenovics Károly Róbert, a fürdőváros alpolgármestere. A költségekbe bepótolt a város lakója, régebbi olvasóink számára is közismert egyénisége, Gocz Elvira asszony, akit elmondása szerint számos „kedves borvizes emlék” köt Kovásznához. A csorgóból kétfajta ásványvíz folyik: a központi parkban lemélyített furat könnyebb asztali vize, valamint a közelében lévő fúrt kút alkalikus és teljesen más jellegű szódabikarbonátos, enyhén sós-vasas gyógyvize. Mindkettőt ivókúrára ajánlják a betegeknek a gyógyszállók és kezelőközpontok szakorvosai. A két víztípus közötti különbség magyarázata abban is rejlik, hogy az első a közepes mélységű borvízrétegből származik, míg a másik a mélyebb rétegekből, melyek ásványi sókban gazdagabbak. Mindkét ásványvíz vegyi összetételét bárki tanulmányozhatja az Elvira-csorgóházban.

Az sem titok, hogy az eltelt években több szakkiadvány született, melyek részletesen ismertetik a gyógyvizek és mofettagázok természetes gyógyhatásait, valamint a szakorvosok gyógyjavallatait mind a fürdő-, mind az ivókúrában.

Érdekes, hogy amint déli irányba haladunk Kovásznától, s távolabb kerülünk a mélyben kimutatott törésvonaltól, eltűnnek a borvizek is, a Kovászna közvetlen közelében lévő Csomakőrösön például már meg sem jelennek.

Az Őzike gyógyszálló

Palacsintaborvíz, dohos pincék

Természetesen, az Ezer borvíz városa költői kifejezés, de a településen – főleg Vajnafalva területén – számos olyan kézzel ásott udvari kút található, melyben a helyiek szerint palacsintasütésre is igen alkalmas borvíz tör fel. A kút hideg vizébe merített vederben napokig tárolták a régiek a friss húst, élelmiszert. A tartósításnak ugyanis nem csak a hőmérséklet, hanem a borvízből felszabadult szén-dioxid is kedvezett.

Tarka történetük van a kovásznai palackozott borvizeknek, ez az iparág most pihen. Sőt, évtizedekkel ezelőtt szénsavgáz-palackozó is működött itt, sokak szerint nem bírta a versenyt az ipari jellegű gáztermeléssel, s így a gyógyvíz és gyógygáz gyógyításra alkalmas kincsként vette át a hatalmat.

A dohos pincék – dohnak nevezik a szén-dioxidot a vajnafalvi magyarok – életveszélyesek voltak, nem egy személy lelte azokban halálát akaratlanul, de olykor akarva is. Ehhez kapcsolódik egy ma is mosolyra derítő régi helyi mondás. Ha ugyanis az egyik házasfél számára elviselhetetlennek mutatkozott a házasélet, így fenyegetőzött: Ha sokat eszed az életemet, vigyázz, mert befekszem a pincébe!

A jelenlegi gyógyszállodákban mindenütt ilyen száraz gázfürdőket (mofettákat) alakítottak ki, a XIX. századtól megszakítás nélkül magánmofetták is működnek, ilyen a Bardócz- és a Bene-mofetta a belváros közepén. Az 1869-ben ide látogató Orbán Balázs érdekes dolgot ír le: „A kovásznai gázfürdők abban az időben földbe ásott, 3–4 láb mélységű üregek voltak, melyek felülről lappancsokkal (csapóajtókkal) voltak ellátva. Ezeken a nyak átmérőjének megfelelő nyílás volt. A beteg akként ült a gázgödörben, hogy a lappancsokat leeresztette. Így a feje kívül maradt és gázt nem lélegezhetett be.

A földből csak fővel kiálló patiensek nagyon eredetien néztek ki, olyan formán, mintha fakalodába bújtatták volna őket.”

Kovászna jelenleg egyik sokoldalúan gyógyító-kezelő jellegű belvárosi gyógyszállodája az Őzike, ahol a legmagasabb fokon értékesítik a természetes gyógymódokat, s bárki, akinek sürgős a minőségi kezelés, fizetés ellenében aránylag gyorsan hozzájuthat.

Iskolai-csorgó

A pokolsár mint látványosság

A Monarchia idején a település központjában lévő Pokolsár-fürdőt használták azok, akiknek mozgásszervi panaszaik voltak. Nem más ez, mint egy iszapos ásványvízzel és forrásgázokkal feltörő utóvulkanikus jelenség, földtani rezerváció. A mérgesen bugyborékoló ásványvíz erős szén-dioxidos feltöréssel jut a felszínre a törésvonalak mentén, a mélyből általa feloldott zavaros iszapot hoz magával, talán éppen ezért kapta a Pokolsár, illetve a román Balta Dracului nevet. Télen-nyáron nagyon hideg a vize, mert mélyről ér a felszínre. Ha megmozdulnak a kéreglemezek a litoszféra mélyén, utat kap magának a gáz, és ilyenkor a talaj szintjéig is felemelkedik. A történelmi időkben több alkalommal is elöntötte a város főterét (1837, 1857, 1864, 1885).

Utoljára 1984-ben keltett pánikot, ennek jómagam is szemtanúja voltam, és beszámoltam róla az akkor közkézen forgó Élet és Tudomány folyóirat oldalain. 1984-ben a hangosan bugyborékoló sáros víz a talaj szintjéig emelkedett. A környék levegője keveredett a szén-dioxiddal, felgyorsította az ott tartózkodók légzését, fellépett a hiperventilláció jelensége, gyorsabban kezdtünk lélegezni. Nagy volt a pánik. A lakosok és a fürdővendégek a főteret körülvevő tömbházak emeleti erkélyeiről figyelték az eseményeket, miközben a helyiek csak hallásból ismert elképesztő történeteket meséltek egymásnak. A Pokolsár kitörése hirtelen jelent meg, és két nap leforgása alatt megszűnt. Valóban félelmetes jelenség lehetett, amikor a foglalat nélküli Pokolsár az egykori Kovászna falu teljes központi részét elöntötte.

Csak fokozatosan, századok alatt sikerült a lakosságnak kővel, fák törzsével betömedékelnie az eredetileg terjedelmes, háborgó medencét és mai méreteire összezsugorítania a pokoli fortyogót. Mára már csak néhány négyzetméternyi nyílt felülete látszik az egykoron híres Pokolsárnak. Amilyen ijesztő volt a „viselkedése” valamikor, éppen olyan előszeretettel használták századokon át iszapos gyógyfürdőként, anélkül, hogy azt az orvosok szigorúan ajánlották volna.

Kovásznán több szabályszerűen befoglalt borvízcsorgó működik, ilyen a Kőrösi Csoma Sándor nevét viselő középiskolával szembeni Sóskút-Iskola-csorgó, a gyógyszállók övezetében sokak által használt Kati-forrás, a központi Őzike, Szarvas és Kovászna gyógyszállók előterében kialakított Kovászna-csorgó. A régi palackozott vizű források, mint amilyen a híres Hankó, a Horgász, jelenleg már csak borvíztörténeti emlékek.

Székelytamásfalva: fúrt kút

Gróf Bethlen Miklós Zabolán, szauna a Mezőföldön

Az általunk Borvízvidéknek nevezett területen a borvízforrások, fortyogók jelenléte mutatja, hol vonul el az a törésvonal, amely mentén nemcsak a vizek-gázok jelennek meg, hanem olykor megmozdul a földkéreg is, olyannyira, hogy az 1940. novemberi nagy földingás éppen Kovászna környékén volt a legerősebb. A törésvonal jelenlétét mutatja a Zabola-pávai borvízforrás, a zabolai Borkút nevű hely alatt rejtőzködő, fúrással feltárt borvíztelep is. Közelében a Cseh Ferenc-féle farm udvari kútjában szénsavas ásványvíz található. Erről tudtam meg, hogy télen innen itatják a szarvasmarhákat. A jószágok annyira megszokják a borvizet, hogy tavasszal, amikor kihajtják a legelőre, csak a kényszer miatt isszák meg az édesvizet.

A zabolaiak időtlen idők óta használták a borvizet, ha úgy hozta az alkalom, ezzel elegyítették a bort. Történt, hogy az önéletíró gróf Bethlen Miklós (1642–1716) háztűznézőbe indult Zabolára. Mivel szokás volt akkoron, hogy a tapasztalt öreg urak leitatják a fiatalokat, a jó bor mellé egy üveg kovásznai borvizet is tettek, s azt – később – egy hasonló üvegben lévő, jó erős óborral cserélték ki. A vendégnek aztán be kellett vallania, hogy a vicc sikerült. „Ott Kovásznán igen derék híres savanyúvíz lévén – számolt be önéletírásában Bethlen Miklós –, Basa Tamás is azzal elegyítette rendszerént a maga italát; én is mondtam, hogy adjanak egy palack savanyúvizet az inasom kezébe, hogy az én boromat az én szokásom szerént azzal elegyítsem szemem előtt. Adtak, de minthogy gonosz szokás, hogy a leánynézőt, ha lehet, megrészegítsék… valakitől sült ki, kerestek szász bort, olyant, mint a savanyúvíz, színére nézve, és hasonló üvegpalackba tették a savanyúvizes palack helyébe, az inas sem tudta, nemhogy én. Gyógyi bort ittunk, de ők, hogy már savanyúvízzel bőven elegyítém, köszöngetni kezdék nagy fennyen. Mondok magamban: Ezek engem a borral akarnak kitanulni, de bizony megcsalják magokat, én iszom ki őket. Bezzeg úgy. Természetem és szokásom szerént gyakran menvén ki vizelleni, tekintém, hát oly részeg vagyok, hogy az embernek az orra is kettőnek látszik…!”

Helytörténeti érdekesség, hogy végül is a gróf az ozsdolai Kún-kastélyban tartotta menyegzőjét a szép, de nagyon fiatal Kún Ilonával. „..Mivel igen gyenge és kicsiny üdejű is volt, esztendeig kellett várnom mátkaságban, és in anno 1668. 11 júniusban volt a lakodalmunk… lévén ő akkor tizenöt esztendős három hónapi csak, én pedig huszonöt esztendős két hónapi…” – fejezi be az emlékezést Bethlen Miklós.

Szabó Szende Mária, Bita

A Zabola községhez tartozó Székelypetőfalva éppen a sokat emlegetett törésvonalon fekszik. Régi idők óta ismerhették az ott lakók, hogy borvizes a hely, ugyanis a falu melletti árokban feltört a borvíz. Már 1932-ben kialakítottak itt egy Fortyogó nevű népfürdőt, melynek nem tett jót a múlt rendszer idején végzett mezőgazdasági célú lecsapolás és területrendezés. Lelkes sepsiszentgyörgyi fiatalok, Albert Zoltán és Papucs András pályázati alapokból, a helyi kalákások részvételével feltámasztották az egykori Fortyogót (2008), amelyet a helyieknek, Both Lászlónak és a zabolai önkormányzatnak máig sikerült megkímélnie, nyaranta működtetnie-fenntartania, és hasonlóképpen őrködnek a petőfalvi Borvízkút épsége-tisztasága felett is.

Van a faluban olyan személy, aki a borvizet udvari kútjából a fürdőszobájába vezeti és ásványvizes meleg fürdőt készít magának.

Nem így mutat az érem másik oldala a közvetlen szomszédos Székelytamásfalván, ahol egy sok évvel ezelőtt fúrt kútból ásványvíz jött a felszínre, sajnos, hozama csökkent, amin változtatni eddig nem sikerült. „Bélésezése mellett is feltört a borvíz, kár, mert lenne igény a furat vizére. Kértük a polgármesteri hivatal segítségét, ismerik a helyzetet, megoldásának több akadálya van” – tájékoztatott Pap János, a település egyik községi képviselője. Ottjártunkkor elhanyagolt állapotban találtuk a csorgót és környékét is, nem működik a lefolyóárka. A kút kijavítása pénzalapot és szakavatott cég felfogadását igényelné az önkormányzat részéről, környékének takarítása – minden bizonnyal – a tavaszra marad.

Ott is, ahol a környéken nincs borvíz, például Bita faluban sikerült borvizet fakasztani egy olyan fúrással a lelkészi lakás udvarán, melynek költségeit külföldi adományból állta az akkori református egyházközség. „Többen kedvelik a helyiek ezt a szejkés vizet, innen az ablakból követni tudom” – mondta el kérdésünkre Szabó Szende Mária bitai üzletvezető.