Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke lemondott tisztségéről, akárcsak a kegyelmi ügyben érintett másik tisztségviselő, Varga Judit volt igazságügyi miniszter. Őszinte, egyenes beszéd, bátor, korrekt döntés – mondhatják, mondják az államelnök tisztelői. Belebukott a pedofilbotrányba – kárörvendeznek azok, akik erős szavakkal, pártpolitikai megközelítés alapján előszeretettel mondanak szentenciát. Felelősségteljes, tiszteletre méltó döntés, mely egyenes tartásra vall – a magyar kormányoldal képviselői elismerően, Novák Katalin és Varga Judit gesztusát példaként állítva be, de szenvtelenül kommentálják az esetet. Politikai elemzők azt hangoztatják, ártott a magyar kormány megítélésének az ügy, ráadásul egy különösen érzékeny, gyermekvédelmi témában hozott rossz döntést az államfő, így csak a lemondással lehetett elkerülni, hogy további veszteséget szenvedjen a hatalom.

Az államelnök távozásának számtalan vetülete, olvasata létezik, így valamennyi igazságtartalma alighanem az összes fenti megállapításnak van. Erdélyből nézve azonban olyan szempontok is felbukkannak e témában, mely a magyarországi társadalomban folyó meddő vitában nem nagyon kerülnek előtérbe.

A román médiában megjelent, lemondásról szóló hírek alatti hozzászólások, kommentek között szinte azonnal felvetődik a kérdés: vajon itt, Romániában hasonló esetben lemondana-e az államelnök? Vajon járna-e ilyen azonnali és végleges következményekkel az, ha valamely román tisztségviselő hozna rossz döntést hasonlóan érzékeny ügyben? Szinte egybehangzó a válasz: nem. Sokan felidézik Victor Ponta volt kormányfő példáját, aki a 64 fiatal halálát okozó Colectiv-tragédia után rögtön nem, csak az elharapódzó utcai tüntetések nyomán volt hajlandó lemondani, majd nem sokkal később vissza is tért a politikai életbe, mintha mi sem történt volna. Vagy ott van Gabriela Firea, aki ugyan miniszteri tisztségéről lemondott a rémségek otthonai botrány után, néhány hónap múlva azonban már ismét Bukarest főpolgármesteri tisztségére pályázna. Persze, Románia nem modell, de a „Magyarország élhetetlen, nem jogállam, következmények nélküli ország” narratíva szószólóinak időnként nem ártana vetniük egy pillantást a kerítésen túlra is. Hogy lássák: alapvetően mégiscsak normális országban élnek, ahol van következménye a vezetők rossz döntéseinek.

Ugyanakkor Erdélyből nézve talán nagyobb súllyal esik latba a rossz döntés és az ezt követő lemondás gesztusának emberi dimenziója is. Szabad-e tévednie az embernek akkor, ha államelnök? Nem – mondja távozását bejelentő üzenetében Novák Katalin, és lemondásával nyomatékosítja eme állítást. De ha a rossz döntésnek van következménye, vajon a bocsánatkérésnek lehet-e, lesz-e? Társadalmi szinten, persze, mely megmutatkozhatna például a polarizáltság enyhülésében, a közbeszéd indulatmenetesítésében, a hisztérikusnak tűnő megnyilvánulások számának csökkenésében, az értelmes párbeszéd térnyerésében. Vajon mindazok, akik tapsolnak Novák Katalin lemondásának, egyáltalán elolvassák-e üzenetében azt a két szót, mely leginkább emberi, és mely világokat változtat meg: „Bocsánatot kérek”. Vagy csak ünneplik vélt politikai győzelmüket?

Borítókép: Fotó: MTI / Sándor-palota