Rövid távon talán valóban ő tűnhet győztesnek e két kardinális kérdésben, de hosszabb távon saját magát hozhatja kényelmetlen helyzetbe. Volodimir Zelenszkij egyszerűen nem engedhette meg, hogy másodjára is megbukjon a mozgósítási törvénytervezet. Ugyanakkor beszédes, hogy az abszolút többséggel bíró kormánypártja csak 178 szavazatot szállított. A jogszabály elfogadásához a hatalompárt szövetkezni kényszerült 29 olyan képviselővel, akik egykoron Viktor Janukovics oroszbarát exelnök holdudvarához tartoztak. Azért ez így elég kínos és kudarcos történet. Beszédes, hogy Petro Porosenko volt elnök és Julija Timosenko egykori miniszterelnök pártjai egyetlen voksot sem adtak a nyíltan alkotmányellenes törvényre. A tervezetet megszavazó 243 honatyára csúnyán rásülhet még ez a bélyeg. A Kárpátaljával szomszédos Ivano-Frankivszki régió egyik településén az ott élőket nem hatotta meg a parlament döntése, gyakorlatilag kikergették a faluból a toborzótiszteket...

A másik pedig a Zaluzsnij-ügy. Hónapok óta beszélnek a Zelenszkij–Zaluzsnij konfrontációról. Az elnöki iroda sokáig tagadta ezt. Múlt héten már volt egy kísérlet az eltávolítására, de akkor még visszavonulót fújtak, másodjára már mennie kellett a hadsereg főparancsnokának. Bár most Zaluzsnij tűnik a vesztesnek, de az nevet, aki a végén nevet. Az elnöki irodában joggal tartanak Zaluzsnij népszerűségétől, muszáj volt „levadászniuk”. Csakhogy ezentúl minden harctéri kudarcért az elnöknek kell elvinni a balhét, merthogy Olekszandr Szirszkij kevés lesz a villámhárító szerepéhez. Arról már nem is beszélve, hogy az új vezérkari főnök orosz kötődése (ott született, ott végezte katonai tanulmányait, szülei ma is ott élnek, apja nyugalmazott orosz katonatiszt) állandó támadási felületet jelenthet. A nyugati média egyöntetűen értetlenkedik a döntésen. Nemcsak ők...

Rizikós döntések tehát. Megpróbálnak előremenekülni. Vajon mi elől? Legyen béke.

Dunda György