Most aztán tényleg meggyőződhettünk arról, hogy nemcsak vegetál a Cotroceni-i palotában, és nem is egzotikus szigetekre vagy Afrikába ment üdülni, hanem egyenesen az Európai Unió fővárosába, Brüsszelbe dolgozni, és tőle szokatlan módon még beszélt is. Emellett besepert némi dicséreteket is az Európai Parlament elnöknőjétől, Roberta Metsolától, aki megköszönte az Ukrajnának nyújtott segítséget (bár szorgalmasan titkoljuk, hogy milyen fegyvereket szállítunk oda), és azt mondta, hogy Románia még erősebb lesz, ha bevezetjük az eurót, és csatlakozunk az általunk nagyon is megérdemelt schengeni övezethez. Már alig várjuk mindkettőt. Remélhetőleg a lejt majd egy az egyben fogják váltani, és akkor nem lesznek anyagi gondjaink. A schengeni csatlakozást érdekes módon az unió összes nagyfőnöke is igen erősen akarja, de mégsem jön össze.

A hölgy megmondta, hogy „Európa erősebb a mi közös erőfeszítéseink következtében, és Románia döntő szerepet játszik a keleti szárnyon”. Aztán megemlítette, hogy 17 év uniós tagság átalakulást és kedvező alkalmakat hozott Románia és az unió számára is. Nem mondta, mert nem akarta szemébe dicsérni, nehogy őszerénysége belepiruljon, de mi tudjuk, hogy ebből tíz évet Iohannisnak is köszönhet mindenki. És most, miután nagy elképzelései, például a Modern Románia terve megvalósult, lejár második elnöki mandátuma, és nem lehet tovább vezérünk. Kár lenne fizika katedráján üldögélnie, illetve parlagon hevernie. Valami fontos beosztást megérdemelne Brüsszelben.

Iohannis megmondta kerek perec: nem történhet meg, hogy Kelet-Európa képviselő nélkül maradjon az Egyesült Európa vezetésében. Ezen aztán a brit Emerging Europe egyik újságírója egy kicsit ironizált, mert azt írta, hogy Ioahnnis „ha nem kap egy decens munkahelyet” (az unióban), az nem azt jelenti, hogy a keleti politikusokat diszkriminálnák. Erre példának Laura Codruța Kövesi európai főügyészt és Mircea Geoană NATO-főtitkárhelyettest hozta fel. Végül is, mivel Geoană, ha itthon elnöknek jelölteti magát és netán nyer, akkor Iohannis mehetne helyette a NATO-ba, és nemcsak alfőnöknek, hanem főtitkárnak, amint ez már korábban is felvetődött.

Iohannis különben még azt is mondta Brüsszelben, hogy csökkenteni kell a távolságot vezetők és a (meg?)vezetettek között. Ő például olyan közvetlen és közeli lenne, mint amilyen saját magyar nemzetiségű állampolgáraihoz is volt.    

Kérdésekre válaszolva kifejtette: elfogadhatatlan, hogy egyes tagállamok vétójogukat használják. Mostanig is lehetett látni, hogy Romániának soha nem jutna eszébe valami ellen vétót emelni, de még megszólalni sem olyan ügyekben, amiben a többség egyöntetű. Ezért aztán, ha nincsenek is készen arra, hogy általánosan elfogadottá tegyék a minősített döntéshozatalt, legalább olyan bátraknak kellene lenniük, mint ő, aki nemet mondana a vétójognak és igent a bólogatásra.

Már csak azért is jó lenne, ha valami magas állásba kerülne, mert több nyelven is beszél, ami elengedhetetlen a kommunikációban. Tud románul, németül, angolul, és szép eredményeket ért el a magyar nyelv elsajátításában is, amit már 2020-ban bizonyított azzal, hogy még ellenségeihez is képes volt magyarul szólni és jó napot kívánni nekik. Most európai parlamenti képviselőnk, Vincze Loránt is, mikor rátalála Brüszelben, így köszöne néki, de sajnos egyet s mást a szemére is hányt. Mindezt Iohannis a tőle megszokott nyugalommal, mosolyogva fogadta. Vincze előállt mindenféle javaslatokkal, például azzal, hogy az unió egyes tagországaiban léteznek sikeres kisebbségvédelmi modellek, amelyek tabutémának számítanak Romániában.

Iohannis minderre nem válaszolt, pedig megmondhatta volna, hogy azok az országok, amelyekről ilyesmiket állít Vincze, hozzánk jöhetnének tanulni, hisz köztudott, hogy itt példásan megoldották a kisebbségi problémákat, amire éppen ő az élő példa, hisz német etnikumú (román) lévén, lám, Románia elnökévé választotta a (romániai) magyarok 90 százaléka is legalább egyszer, ha másodszorra már nem is.

Borítókép: Facebook / Klaus Iohannis