Az RMDSZ megyei vezetősége a kormányból való kikerülés után jó ideig hallgatott, majd két hete bejelentette, Bukarestből, a pártok csúcsvezetőitől várja a megoldást. Nem kezdeményeztek tárgyalást a román pártokkal, vélhetően korábbi hatalmi arroganciájuk diadalmaskodott, amikor azt várták, kikérik véleményüket, illetve majd jelentik nekik a tervezett változásokat. Sajtón keresztül üzengettek, hogy el a kezekkel a magyar vezetőktől, fenyegetőztek, hogy ha mégis bekövetkezik a tisztogatás, utcára viszik a magyarságot, tüntetéseket szerveznek a magyar vezetőkért. A román pártvezérek nem ijedtek nagyon meg, bár egyelőre óvatosan nyilatkoznak, s a kiszivárgott hírek is azt mutatják, csak néhány áldozata lesz a változásoknak. Minden jel szerint nem annyira az etnikai vagy szakmai szempontok döntenek, sokkal inkább az, hogy klientúrájuk melyik fontos tagja nézett ki magának egy-egy funkciót. Az nyilvánvaló, nem akarják túlfeszíteni a húrt, s az indulatok gerjesztésétől is óvakodnak.

Nem biztos, hogy változtatott volna a helyzeten, ha idejében megbeszéléseket kezdeményez az RMDSZ, de érdemes lett volna ezt helyi szinten is megpróbálni. Tény: a fölényes távolságtartás, a Markó által megfogalmazott etnikai paktum szajkózása semmi jót nem hozott. Lehet szomorúnak, elfogadhatatlannak nevezni a magyar prefektus leváltását, ez már a helyzeten mit sem változtat. Az elmaradt kapcsolatfelvételt, az idejében történő egyeztetést utólag nehéz pótolni, s megtörténhet, a tiltakozással való riogatás már a sokkal kisebb cél elérésére sem lesz elegendő, s bekövetkezik, amit Albert Álmos is elképesztőnek nevezett: kilencven éve első alkalommal teljesen román vezetése lesz a megyei kormányhivatalnak. S ha megtörténnék, elsősorban a román politikum hibáztatható, de nem csak.