A még mindig félben-szerben lévő költségvetés — hétfőn ugyanis egyeztetnek még a szakszervezetekkel — valóságos és hatékonynak is tűnő válságmegelőzési tervet nem tartalmaz, gazdaságélénkítő programja szegényes. További részleteket bizonyára később tudunk meg, de az már nyilvánvaló: társadalmi-szociális téren a lehető legkevesebbet nyújtja.
Fogadjuk el, válságban vagyunk, takarékoskodni kell, s arra összpontosítani, hogy mind az ország, mind a lakosság valahogy túlélje ezt az 1929—33 után legnagyobbnak, legátfogóbbnak és legpusztítóbbnak tartott gazdasági-pénzügyi krízist. A reálgazdaság szereplői már bőrükön érzik a bajt, s szigorú megszorításokat kénytelenek alkalmazni azok, akik abban reménykednek, hogy talpon maradnak, radikálisan csökkentik költségeiket, akik nem, egyszerűen bezárják a gyárkaput.
Most már világosan kitetszik: a Boc-kormány s patrónusa, az államelnök álszentként viszonyul e súlyos helyzethez. Ugyanis a költségvetés-tervezet bemutatását amolyan kisebbfajta győzelmi ünnepnek szánták: 350 lej lesz a legalacsonyabb nyugdíj Romániában, öt százalékkal nőnek a bérek és nyugdíjak, a tanügy megkapja a bruttó hazai termék hat százalékát, kilencvenszázalékos térítéssel jutnak gyógyszerhez a hatszáz lejnél alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezők, nem rúgják fenéken a köztisztviselők húsz százalékát, csak pluszjuttatásaikat csökkentik, munkahelyeket teremtenek, nagy infrastruktúra-beruházásokba kezdenek, hőszigetelik a tömbházlakásokat, s gatyába rázzák az egészségügyet. Nagyon óvatosan ugyan, de elismerték, hogy 3,5 százalékkal emelik a társadalmi hozzájárulást, azaz újra a zsebünkbe nyúlnak, s növelik a luxusadó mellett a dohányra és alkoholra kivetett járulékokat is, de hát magára vessen, ki e bűnös szokásoktól nem tud szabadulni.
Szinte felszusszant már az ember, amikor számolni kezdett. Öt százalékkal nőnek a bérek, nyugdíjak — az infláció is hivatalosan ugyanennyivel, de független elemzők szerint legkevesebb tíz százalékkal. Tehát valójában az történt, amit Băsescu akart: befagyasztották a béreket.
