A gazdasági válság sötét felhője, sajnos, ott lebeg sportmozgalmunk fölött is. Tetszik, nem tetszik, de egyre többfelől hallani: még nem kaptunk pénzt a tanácstól, mert még nincs költségvetése. Ilyen esetben csak a szponzorokra lehet támaszkodni, vagy várni, várni, míg elkészül a költségvetés...
Hasonló hajóban evez a Sepsiszentgyörgyi Municípiumi Sport Club is. A municípiumi tanácstól nemigen szokott kapni, de nem kapott az ifjúsági és sportminisztériumtól sem. Sportolói viszont idejében megkezdték a felkészülést, az edzéseket. Mint arról idejében beszámoltunk, elsőként a birkózók léptek a tettek mezejére. Már január első napjaiban edzőtáborba vonultak Kovásznára. Az A-osztályos kézilabdacsapat túljutott a két idény (őszi, tavaszi) közötti teremtorna első felén, s készül a Râmnicu Vâlceán rendezendő második szakaszra.
— Most már saját felszerelésben — mondja Sánta Károly klubigazgató —, hiszen megérkezett a 14 000 lej értékű Nike, Puma márkájú szerelés (cipők, mezek, nadrágok, tréningek), minden percben érkezhet a húsz labda. Vâlceára már vihetik is magukkal...
— A birkózók edzőtáboráról már tudósítottunk...
— Nem vitás, ők voltak a legszorgalmasabbak. Most itthon edzenek a tőlük megszokott szorgalommal, kitartással, komolysággal, odaadással. Kettő közülük — Estera Dobre és Mihaela Munteanu — most éppen Franciaországban vendégszerepel egy nemzetközi versenyen edzőjükkel, Mátéfi Árpáddal. S ha már a külföldi szereplésnél tartunk, hadd mondjam el, hogy tornászunk, Adrian Bucur a válogatottal Svájcban edzőtáborozik az új szövetségi edző, Nicuşor Pascu irányításával.
— Mi a helyzet az atlétákkal?
— Magyarországon, egészen pontosan Budapesten edzőtáboroznak, s valamennyien — George Halapciuc, Marcel Ionaşcu, Mihaela Loghin, Florin Năstase, Ionuţ Lică, Florin Purcea — a fedett pályás idény versenyeire készülnek. Az első fedett pályás versenyük a hét végén lesz Budapesten. A további programjukban szerepel egy bécsi fedett pályás nemzetközi verseny, majd jön a február 12-i országos fedett pályás bajnokság Bukarestben, mely, szinte mondanom sem kell, válogató jellegű is, hiszen idén is lesz fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság (március 6—8., Torino), Balkán-bajnokság.
— A szabadtéri idény mikor kezdődik?
— Május végén. Addig van idő bőven a kilométerek taposására.
— Hol tart a cselgáncs és a távol-keleti küzdősport, a dzsiudzsicu (jiu-jitsu) — hiszen ilyen szakosztálya is van a klubnak.
— Egy pillanat türelmet kérek, éppen most jön az edző, Mircea Olteanu, s ő pontosan tájékoztat...
— A cselgáncs viszonylag új a szakosztályunk életében — így Olteanu mester —, hiszen az ősszel indítottuk be. És tettük bátran, mivel, mint ismeretes, a dzsiudzsicuból fejlődött ki a távol-keleti Japánban, a mi dzsiudzsicu szakágunk pedig már hagyományokkal rendelkezik, és eredményekkel is, 2008-ban 29 érmet hoztunk az országos bajnokságról. E pillanatban 27 cselgáncsozó jár rendszeresen edzésre, a legfiatalabb öt-, a legidősebb negyvenéves, na és mintegy harminc dzsiudzsicuzó, köztük a Balkán-bajnokságon ezüstérmes Cosmina Ţurcă, a sokszoros országos bajnok Szőke Attila, Cristina Oltean, Antal Róbert, Silviu Carp, Alin Grigoraş.
— Hol tartják az edzéseket? Itt, a Szabó Kati Sportcsarnokban nemigen van hely.
— A Nicolae Colan Általános Iskola tornatermében. S ha már itt tartunk, megragadom az alkalmat, és elmondom: naponta 17 és 21 óra között edzünk, ez idő alatt várjuk a cselgáncsozni, dzsiudzsicuzni akarókat, az oktatás ingyenes.
— Versenynaptáruk?
— A hét végén Kolozsváron lépünk tatamira az országos cselgáncsbajnokságon. Négy felnőtt korosztályú cselgáncsozóval veszünk részt: Szőke Attila (sokszoros dzsiudzsicu-bajnok a +100 és a -100 kg-os súlycsoportban), Antal Róbert (országos bajnoki ezüstérmes dzsiudzsicuban), Kurucz Tibor, szakosztályunk rangidőse, sok-sok érem tulajdonosa, aki túl a versenyzésen besegít a gyerekek felkészítésébe, edzésébe, Alin Grigoraş (ifjúsági bajnok, a felnőttek dzsiudzsicu-bajnokságán bronzérmes). A dzsiudzsicu országos bajnokságára április folyamán kerül sor.
Nem vitás, zajlik az élet a Municípiumi Sport Clubban, pedig még nem kapott támogatást a sportminisztériumtól, a városi önkormányzattól. —Nem várhatunk karba tett kézzel — így az igazgató —, előteremtettük a legszükségesebbet, s megelőlegeztük a munkába állt szakosztályokat, mert dolgozni kell, hiszen a küzdőtéren nem azt kérik számon, hogy mikor is kezdted el a felkészülést, hanem hogy mit tudsz. Ilyen egyszerű.
