Jól tette, ugyanis a Kászon vize keleti oldalán elterülő településünk neve Kiskászon. Utóbbinak szomszédai a Kászon vizétől nyugatra Kézdiszárazpatak és Kézdikővár már a Torjai-hegység keleti végénél fekszenek, míg a Perkő-hegy déli lábánál Kézdiszentlélek a Perkő vidékének központja. Mi perkős szentlélekiek vagyunk – mondják a helybeliek: a hegytetőn búcsús kápolna és történelmi emlékjelek várnak bárkit, ez nálunk szent hely!

Perkő, Orbai alma, tanórkapu

A Perkő-hegy neve felől hiába érdeklődünk – mondják –, mert azt csak mi értjük legjobban, akik itt alatta lakunk: az olyan helyeken, ahol vékony talaj fedi a kősziklát, kipergeli a gyepet a napsugár! Ez történt, történik itt minden évben. Nincs is bölcsebb névetimológia annál, ami a nép ajkán születik.

Okleveles adatok vannak azonban arról, hogy a széki időkben pont a Perkőn hoztak vagy mondtak ki ítéletet egy-egy peres dologban, így lett belőle peres Perkő. Egy falucsúfolóban Bellős Szentléleknek is szokták nevezni a települést – megerősítette ezt egy kézdiszárazpataki személy, aki a Bellő nevű helyhez közelebb lakott. Nem más ez, mint egy nagy kiterjedésű erdős legelő: az egyik fele Szentléleki Bellő, másik fele pedig a szomszédos Hargita megyéhez tartozó Kászonújfalu területe. A humoros mondókát majdnem ma is mindenki ismeri: „Szëntlélëki Bëllőben reéce-pipék legëlnek!” „Ez különben csak egy ártatlan utánzása, parodizálása szülőfalum egykor jellegzetes dialektusának, a székely nyelvjárási övezeten belül megnyilvánuló nyelvi sajátosságának” – olvastuk e témakörrel foglalkozó magyarázatát dr. Borcsa János kézdivásárhelyi irodalomtörténésznek, Kézdiszentlélek szülöttének. Ez a Bellő térség a második világháború történetéhez kapcsolódó emlékhely, ahol egy nagy méretű kettős keresztet állított a vitézi rend a 24. Székely Határvadász Zászlóalj elesettjei és helytállói tiszteletére, ahol még most is látható az egykori magyar kaszárnya és laktanya alapzata, melynek székely honvédjei utolsó emberig védték a Kászon völgyét.

Ritka az a település, melynek múltját és jelenét már vaskos breviáriumban (2009) őrizhetnék egy csokorban, mint Szentlélekét, melyet ugyancsak dr. Borcsa János irodalomkritikus és történész szerkesztett. Túl a régészeti (volt-e vár a Perkő tetején?) és az építészet-történeti tudnivalókon (Feltárták a Tarnóczy-kastély alapfalait), mi a mesélő Szentlélekről és csatolt falvairól kérdeztük.

Balogh Tibor polgármester

Balogh Tibor polgármester igazi hírkuriózummal fogadott. – Családi kertemben eredeti Orbai almafacsemetét ültettem, melynek hatalmas példányait a rokon szomszéd kertben ön is látta évekkel ezelőtt. Nevét az Orbai vezetéknevet viselő felmenőimtől kapta, akik időközben nevükben kihaltak.

E sorok írójaként lapunkban már akkor beszámoltam olvasóinknak a nagyon régi almafajta szentléleki családi kötöttségéről, melyet itt helyben más nevén Magotlan almának is neveznek – magja valóban nincs, hajtásból, vegetatív módon szaporítják. Igazi hazai gyümölcstermesztés-történeti mentőmunkát végzett tehát a polgármester. – Egyfajta múltmentés volt az is – mesélte tovább –, hogy egykori kőmaradványainak felhasználásával felújítottuk a község egyik korabeli határkapuját (tanórkapuját), melynek felirata az egykori rendtartó székely falu írásban rögzített szigorát örökíti meg: „Valaki a tanorkkaput nyitva hagyja, mást nem látván, hogy közel utána menjen, három forint a birsága” (Székely falutörvény, 1715). Magyarázat: a kapu védte a mezőt, megakadályozta, hogy bejuthasson oda garázda állat, a kapuőrző reggel nyitott és este zárt, napközben pedig mindenki köteles volt, becsukni maga után.

Ami a mindennapi ügyeket illeti, folyamatban van minden csatolt település közművesítésének intézése, ami egyelőre a gázbevezetés függvénye – fejezte be Balogh Tibor hozzátéve: a községközpontba már sikerült beköttetni.

Tanor-kapu

Kiskászon a Perkő mögött

Régebb ez a falu Kézdiszentlélek egy utcájának számított – mesélték. Azóta szaporodott lakossága, a megyebíró szerint jelenleg kétszázhatvan lélek lakja a helyet. – Életes falu Kiskászon, januárban szentelték fel második templomát, az elsőt megviselte az idő, lebontottuk. Nekünk mindig voltak olyan vezetőink-papjaink, támogatóink, akik kitartással viselkedtek irányunkban – emelte ki a gondnok Marthi Géza községi tanácstag.

A templom védőszentje ugyancsak a régi templom titulusza, Árpádházi Szent Margit, IV. Béla magyar király leánya. Az új templomot 2022-ben búcsúja napját követően szentelte fel nagyméltóságú és főtisztelendő dr. Kovács Gergely, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke a hívek és a környék papságának jelenlétében. – Régi harangjaink működnek, új bútorzat és fűtésrendszer van, s remény formálódik arra, hogy hamarosan orgonánk is lesz – mondta a gondnok.

Örömmel jelezte Balogh Tibor polgármester, hogy épül Kiskászon új iskolája is, befejezéséig a tanulók-ovisok az új templommal egybeépült közösségi teremben kaptak helyet.

Kiskászon új temploma

Megkülönböztetett figyelmet érdemel a megyében egyedi kiskászoni Búcsújárók Emlékháza, amit egy régi lakóházból alakíttatott ki 1996-ban a Kovászna megyei Művelődési Felügyelőség Jánó Mihály kezdeményezésére. Ez most a vidék egyetlen különleges vallástörténeti tárgyi/szellemi anyagát őrzi. Látni lehet a gazdag környékről gyűjtött tárgyi anyagot, amelyet a perkői Szent István-napi és a csíksomlyói Mária-napi búcsúk alkalmával vitt magával a zarándoknép. Itt őrzik a búcsús lobogókat, csengőket, kisebb kegytárgyakat, emlék- és imalapokat, énekes- és imakönyveket csodálhat meg az ideérkező. A gyűjtemény értékes darabja egy fából készült barokk XVIII. századi Mária-szobor, amely Szentkatolnáról került ide. Megtekinthető továbbá egy Szárazpatakon készült, fára festett feszület a XIX. század elejéről. Az ún. Lobogós-teremben a haralyi, székelypetőfalvi, nyujtódi és helyi búcsús lobogók vannak kiállítva. Különlegesség néhai Kosztándi Jenő képzőművész búcsús pannósorozata és Péter Pál restaurátornak a kiegészített perkői falképeket bemutató festménye.

Kiskászon jó borvizéről volt híres, köpűbe foglalt vizét messzi tájról felkeresik. Kalcium- és magnéziumtartalmú lúgos kémhatású vize a gyomorsavval küzdők gyógyitalának számít. Mostani látogatásunkkor eléggé elhanyagolt állapotban találtuk. Marthi Géza elmondta, apad a forrás hozama, s egyre kevesebb szénsavgázt tartalmaz. Vegyi összetételét jelző táblája odalett. – Vizét gyomor-bélbántalmak kezelésére alkalmasnak vélem – erősítette meg dr. Erdélyi Csaba kézdivásárhelyi belgyógyász főorvos, (akinek a forrás közelében van hétvégi háza). Fontosnak tartaná a forrás vasbeton foglalatát tájba illőre lecserélni, s a főutat borító aszfaltszőnyeget a forrásig meghosszabbítani. A kiskászoni borvíz Kézdiszentkereszt típusú forrásvíz, melyre lenne igény, olyan elképzelés is született, hogy Kiskászon erdős háttere alkalmas lenne egyfajta városközeli művésztelep kialakítására.

Ft. Bodó Imre plébános, Szárazpatak

Kézdiszárazpatakon él a monda, emlékpark létesült

Ha még bő tíz kilométert gyalogolni tudnék innen, Katrosa után ki is lehet jutni a megyéből. Az ugyan bánt, hogy mindent nem sikerült megtudni az egyébként Kézdiszentlélek községhez tartozó, lassan hétvégi pihenő-, üdülőteleppé alakuló település múltjáról, állítólag történelmi emlékhelynek is lehetne nevezni, mert onnan már közel van Csík és Háromszék, a mai Kovászna és Hargita megye határa. Az erdős hegykoszorú, a csend, a tiszta levegő és a tiszta vizű Kászon-patak nagy vonzerővel bír. Egy régi, félúti fogadó néhány régi kőház és újabb hétvégi ház az, ami főleg nyári idényben életesebbnek tűnik. A lomberdőkkel körülvett csendes völgy a szelektől is védett.

A szájhagyomány is úgy tartja, hogy a telep legrégibb épülete, a klasszicista egykori fogadó, Bethlen Gábor fejedelem vadászháza volt, „aki később többször megszállott ezen a helyen”. Bő fél évszázaddal ezelőtt az épület homlokán látni lehetett a fejedelem címerét, emlékeztek az idősebbek. A Katrosa-patak völgyében található a vidéket is felügyelő magán vadászati társaság vadászháza. Ennek a völgynek a felső felében felfedezhető a vidéken eléggé ritka védett turbánliliom.

De jöjjön most a szárazpatakiak máig átélő története, ami lassacskán „szálló kincsé” érett: a Leánymező mondája. Néhai Márton Emil tanító egy pionírújságból olvasta fel nekem a történetet annak idején. „Nagyon régen egy leányocska legeltette tehenét fenn a hegy tetején. Pál Annamária volt a neve. Nem vette észre, hogy esteledik. Felmászott egy fára, hogy szétnézzen, hallgatózzon, hol is van, milyen irányból hallhatná tehénkéje kolompjának hangját? Semmit sem látott, de a sötétben két világló csillogott feléje. Azt hitte, hogy ordas-farkas, s úgy megijedt, hogy menten meghasadt a szíve. Pedig nem volt az más, mint kiskutyájának a szempárja. Reggel holtan találták a leánykát a zöld gyepen, mellette tehene és a kutyácskája őrködött. A helyet – mert igaz történetről van szó – ma is Leánymezőnek nevezzük.” Nem akárhol talál az ember ilyen történetet, amit meg is örökített az említett tanító egy padlómozaik formájában, amit ma már sajnos nem csodálhatunk meg, ugyanis megsemmisült.

Marthi Géza gondnok

Könyvbe kívánkozik azonban a falu gazdag és változatos története. Csak most került kezembe Fülöp (Kovács) Erika tanárnak, a hely szülöttének, falufelelősnek százoldalas kötete (2006), mellyel a település szülöttének, Ópra Benedeknek (1907–1978) állít emléket, aki mártíralakja volt a diktatúrának, az 1956-os forradalom és szabadságharc posztumusz kitüntetettje. Francia, magyar és román irodalom szakos tanárként börtönözte be őt a korabeli rezsim. Fellapozása mély nyomokat hagy az olvasóban a letűnt rendszer kiemelkedő tanárainak kálváriájáról. Egykori szárazpataki lakóháza romokká lett, de a helyiek nem feledték el. Az iskola falát díszítő Ópra-emlékplakett a trianoni emlékkereszt és Márton Áron egész alakos szobrának társaságában kiemelkedő emlékhellyé varázsolja a nevét viselő iskola udvarát.

Bőven van amiről mesélhetnénk még a katolikus vallását szilárdan tartó besenyő eredetű szárazpataki székelyek falujáról: az örményeket kereszténnyé nevelő Szent Bertalanról, a helyi templom védőszentjéről, a felújított egykori Potsa-udvarház és a Laub-testvérek faragta világháborús emlékkeresztről. Ft. Bodó Imre, a nyolcadik évtizedébe belépő egykori főesperes, jelenlegi szárazpataki plébános ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Látogatásunk alkalmával elmesélte, hogy a tavaly sikerült felújítania kívül-belül a szárazpataki templomot, részben közmunkával rendezni annak cintermét, lábra állítani düledező ódon sírköveit.

Szent Lőrinc diakónus-mártír

Emlékállító Kézdikővár, Szent Lőrinc könnyei

Mondják, kogy közös plébániája volt a két szomszéd településnek, s csak idővel lettek önállóak. Az itt élők számára annyira fontos volt a víz, hogy már a 14. században is a patak közelében telepedtek Kővár első lakói, akik a torjai Apor família szolganépeként elmagyarosodott besenyő maradékok voltak. A Faluhelyre építették első templomukat. Innen telepedtek át a mai Falu-patak völgyébe. A helyiek egy faragott kereszttel jelölték meg a templom helyét, „ahonnan soha nem hiányzott a virág”. A régi templomrom szántással a föld alá került, s csak a kevert földfelület árulta el az egykori épület helyét. A feltárt romok egy félköríves záródású, egyhajós román stílusú templom maradványait mutatják, falai egyes helyeken elérték az 1,30 méter vastagságot. Hossza kívülről mérve 12 méter, szélessége 7 méter. Belsejében barna, sárga és vörös festésű malteres faldarabokat találtak, párhuzamos vonalakból álló díszítéssel.

Az épület belsejében minden sír feltárásra került, ezek nagy része bolygatott volt, egyesekből csak koponyák kerültek elő: háton fekvő csontváz, gyermekcsontvázak, porladó csecsemőcsontváz. A román stílusban épült templom korábbi, mint a kilyéni, melynek nyújtott félkörös szentélye volt, építését a 12. század második felére tehetjük, amit a templom formája mellett a koporsó nélküli sírok is bizonyítanak. Már a 13. században elhagyhatták a helyet, mert a romokon sem bővítés, sem későbbi átalakítás nyomai nem voltak láthatók, ismert tény viszont, hogy templomaikat már a 12. századtól kezdve festették az ide települők. Lakóházak nem kerültek elő. A hagyomány szerint a lakosok a falut a vízhiány miatt hagyták el, s telepedtek át a szomszédos völgybe, ahol a mai Kővárt alapították.

Fülöp (Kovács) Erika falufelelős, tanár

A feltárt templom Háromszék legrégibb kora középkori létesítménye – tájékoztatott dr. Székely Zsolt régész, az ásatásokat végző dr. Székely Zoltán fia.

– Két évvel ezelőtt született közös óhajunk, hogy időt álló kőből való emléket állítsunk az őseink által épített régi Faluhelyre – tájékoztatott Kelemen Attila községi tanácsos, Kővár falufelelőse. Óhajukat, miként megtudták, tudomásul vette a községvezetés is.

Kővár mai temploma új keletű. Szent Lőrinc tiszteletére épült barokk stílusban 1825-ben. A falu bejáratánál kis parkban találjuk védőszentjének, a lángcsóvából kiemelkedő diakónus Szent Lőrinc vértanúnak pojáni kőből faragott mellszobrát (Winkler Imre alkotása, 2009). Legendája szerint Szent Lőrinc Valerianus császár korában, a keresztény­üldözések idején II. Sixtus pápa tanítványa volt, és kiváló tulajdonságai miatt fiatal kora ellenére fődiakónus lett. Törődött a szegényekkel és a betegekkel, alamizsnát osztott közöttük. A hagyomány szerint sok beteget gyógyított meg. Mert a pápát 258. augusztus 6-án elfogták, Lőrincre bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza szét azt a szegények között. Elfogták őt is, és követelték tőle a kincseket. Ekkor Lőrinc elővezette a betegeket és a szegényeket, mondván, hogy ők az egyház kincsei. Kegyetlenül megkínozták, fogságba vetették. Kivégzése előtt először megostorozták, majd kínpadra vonták Lőrincet, aki a legrettenetesebb gyötrelmek közepette is Istent magasztalta. Kínzása közben könnyeket ontott embertársai bűnei miatt. Az égre emelve szemét, imádkozott; könnyei végigfolytak az arcán. Nem magát siratta: Róma megtérését kérte az Úrtól. Haláláig szüntelenül imádkozott. A hívő nép az augusztus 10. körül látható hullócsillagokat „Lőrinc könnyeinek” nevezi, ekkor van templomainak búcsúnapja is, ez Kővár népének egyik igazi nagy ünnepe.