Február 7-én ünnepelné 100. születésnapját Benedek Károly, a Székely Mikó Kollégium legendás testnevelő tanára. Legendás, hiszen olyan korszakban oktatta a testnevelést, amikor a kollégium igen jelentős szerepet játszott a város, a megye sportéletének megalapozásában, így aztán Benedek Károly tanár úr egy személyben tanító, tanár és professzor volt, hiszen megtanította a sportok ábécéjét, igazi lényét, feltárta titkait, az ép testben ép lélek szellemében tanította meg diákjait kitartóan dolgozni, küzdeni az eredményért, nevetve nyerni, veszíteni, a versenytársakat tisztelni, becsülni, megtanította őket a szó igazi értelmében sportolni.
Már diákkorukban számos tanítványa eredményes sportolóként kapcsolódott be a város sportmozgalmába, s vett részt egy-egy sportág meghonosításában, járult hozzá a város sportdicsőségének megalapozásához, majd e dicsőség öregbítéséhez. Igazi pedagógus volt, sporttanár.
1909. február 7-én született Nagyajtán. Az elemi osztályokat szülőfalujában és a Miskolc melletti Pereces bányatelepen (a 3. osztályt az 1916—17-es menekülés idején) végezte. Gimnáziumi éveit a Székely Mikó Kollégium padjaiban töltötte, Brassóban érettségizett, a bukaresti Testnevelési Főiskolán szerzett tanári diplomát cum laude minősítéssel 1931-ben. Közben 1929-ben a török Kemál Atatürk vendége volt Konstantinápolyban, ahol a TF elvégzése után szívesen látták volna testnevelő tanárként. S hogy nem lett konstantinápolyi tornatanár, abban édesapja korán bekövetkezett halála akadályozta meg. Így aztán a diploma megszerzése után a Székely Mikó Kollégium testnevelő tanára lett, 1944-ben bevonult katonai szolgálatra, 1946-ban szerelt le, s foglalta el újra a Mikó tornatanári katedráját. Egy évet tanított a Leánygimnáziumban, majd újra a kollégiumban folytatta tanári pályafutását 1967. február 7-ig, amikor áttelepült Magyarországra, ahol nyugdíjazásáig tanított, és a művelődési minisztérium alkalmazottjaként dolgozott.
1980-ban súlyos betegséggel (agyi trombózis) ágyhoz kötődött, de az egykor tanítványaiba sulykolt fantasztikus akaraterejével, küzdeni tudásával megtanult mankóval újra járni. 1987. augusztus 26-án szíve megszűnt dobogni. Teste a sepsiszentgyörgyi közös temetőben pihen. Emlékét őrzi a város sportélete és még nagyon sok egykori tanítványa.
