Demeter J. Ildikó
Olyan szendén jelentette be az ország második embere – Nicolae Ciucă volt kormányfő, a szenátus és a PNL elnöke –, hogy a kormány a költségvetési kiadások csökkentésére készül, mintha nem ugyanez a kormány igazgatná az országot és annak pénzügyeit már két és fél éve. Mi akadályozta meg őket abban, hogy eddig jól gazdálkodjanak? Mi az oka annak, hogy még mindig csak készülnek megvitatni a koalícióban a költségvetési terhek kiegyensúlyozását az állami és a magánszféra között?
Az elmúlt hónapokban a választások és jelöltlisták összevonása foglalta le a két kormánypárt minden energiáját, de azelőtt is mindig volt valami, amiért a politikusok folyton csak jövő időben beszéltek a szükséges tennivalókról, köztük a központi adminisztráció karcsúsításáról, amit Marcel Ciolacu jelenlegi miniszterelnök tavaly már olyan sűrűn ígérgetett, mint egyik elődje, Victor Ponta a Comarnic–Brassó autópályát tizenkét évvel ezelőtt. Elkészült belőle (2020-ban) hat síkvidéki kilométer, a többit 2040 utánra halasztották. Még ráérősebben rendezték Ciolacuék – szintén hosszas előkészületek és elszánt reformeri nyilatkozatok után – a speciális nyugdíjakat: ott 2062-es határidőket szabtak a leginkább kivételezett igazságügyiek számára. Csak az a baj, hogy a választók egyáltalán nem erre gondolnak, amikor az előrelátást, a hosszú távon való gondolkodást várják el az ország vezetőitől.
És főleg nem azt, hogy szemrebbenés nélkül szembehazudjanak az emberekkel. A nagy takarékoskodási program – amire azért van szükség, mert a kormány rendszeresen felülbecsülte a bevételeket és alulbecsülte a kiadásokat – ugyanis úgy fest, hogy a közszféra egyre dagad, a magánszféra pedig egyre szűkebbre húzza a nadrágszíjat. A pénzügyminisztérium (tehát nem egy ellenzéki szervezet) februárban közzétett adatai szerint 2023 januárjáról 2023 decemberéig a közalkalmazottak száma 13 és fél ezerrel nőtt, és már megközelíti az 1,3 millió főt. Átlagbérük meghaladja a havi bruttó 7000 lejt, miközben a magánszférában 5500 lej a bruttó átlagbér. Egészében véve a közalkalmazottak arányát és a fizetéseikre költött pénzt tekintve élen járunk az EU-ban, messze az átlag fölött, miközben minden életminőségi statisztikának a legvégén kullogunk, legfeljebb Bulgáriát megelőzve, ami e drága állam munkáját is minősíti. Na, ezeken a viszonyokon kellene változtatni, mégpedig gyorsan, mert a lemaradás egyre növekszik, és vele együtt a már katasztrofális méretű kivándorlás is – az elérhető adatok szerint szinte minden harmadik román állampolgár, közel hatmillió fő él külföldön –, akárhogy próbálják magukat fényezni a kormányok.
Amelyek mindig csak ezután fognak foglalkozni a feladataikkal. Vagy legalábbis azt ígérni, hogy készülnek rájuk.
Borítókép: Facebook / Nicolae Ciucă
