De akár utána is lehet nézni, az ember nem is gondolná, hogy miknek találtak ki ilyen napokat. Nagyon szórakoztató tud lenni, egyik abszurdabb a másiknál. Kettőt azért csak megemlítek. Tessék csak elképzelni, hogy van vécé- és vécépapír-világnap is. Nem is egyszerre ám, dehogy. Semmi gond, nehogy már valakit befrusztrálna a tájékozatlansága! Én sem tudtam mindig, de kíváncsi lévén utánajártam, és máris okosabb lettem, miközben egyik ámulatból a másikba estem.

A minap tiszta véletlenül megtudtam, hogy épp a bók világnapján jövök-megyek, de hogy, hogy nem, pont aznap a kutyának sem jutott eszébe egy kiadósat bókolni. A fenébe is, gondoltam, hát rajtam kívül senki sem hallgat rádiót? Vagy nem pont azt, amit egyébként én is csak az autóban. Ott sem mindig, de aznap mégis, így hát miután eljutott hozzám ez a fontos információ, később már gyalog róttam az utcákat, hogy hátha valaki… De senki, még csak véletlenül sem állított meg azzal például, hogy milyen jól nézek ki. Hazatérve már a tükörbe sem volt kedvem nézni.

És bár elmúlt már az a nap az összes be nem teljesült álmával, vasárnap gondoltam egy nagyot, és elmentem autót mosni. Hogy miként jön ez ide? Mondom máris. Ha már nekem nem jár ki a „de jól nézel ki’’, és ha egy kicsit megkésve is, de hátha valaki észreveszi, hogy milyen szépen csillog a kis piros, végre a színe is látszik újra, így kitavaszodván. Na, én már azzal is beérem, ha legalább neki kijár az a bók, az sem baj, ha ama ominózus világnap után.

Gyermekem igazi profi a kocsimosásban, öröm nézni, hogy milyen élvezettel és nagy szakértelemmel tisztítgat. Nem árt neki egy kis kikapcsolódás a sokórás, mindennapi tanulásból jelszóval elindulunk a hétvégi „kiruccanásra”. Na, most vagy a tavasz teszi, hogy mindenhol kígyózó sorokban várnak a felfrissülésre megért masinák, vagy más is a megkésett bókokban reménykedik. Jó kis időbe telik, amíg egy helyen sorra kerülünk, de sebaj, minél tovább tart a kiruccanás, a gyermek is annál tovább pihenteti az agyát, majd ő is felfrissülve folytathatja a másnap kezdődő többnapos érettségi szimulálásra való készülődést.

Mert kezdődik megint. De ha ez megvan, már „csak” az érettségin kell ügyesen teljesíteni. Mert az sem lesz ám leányálom. Nemrég tudtam meg azt is, ezt már nem a rádióból, hogy ha az egyik érettségi tétel alfejezetében nincs meg szám szerint a négyszáz szó, nem jár érte a megfelelő pontszám sem. Merthogy rőffel mérik ám a tudást. Már láttam is magam előtt azokat a szegény tanárokat, amint számolgatnak. Na de mégsem, mert a technika megkönnyítette a dolgukat, már nem kell számolgatni. Csak a gyermek majd nehogy elfelejtse, hogy négyszáz előtt nem lehet feladni!

De egyelőre most önfeledten kocsit mos, lassan már ragyog a bókra váró kis piros. Otthon, mielőtt nekiveselkedne újra a dolgainak, ránéz a telefonjára. És mi jön vele szembe? Nem ajánlatos egyelőre a kocsimosás, Európa fölött terjeng újra a szaharai homok.

Na most már mindegy, kis piros kisuvickolva, ha valakinek eszébe jutna így utólag egy jó szót ejteni, tegye meg, mielőtt lecsap rá az a sivatagi mocsok! Mert a bók mindig jólesik, nem igaz?

Borítókép: Pixabay