Az, hogy ki miben hisz vagy nem, teljesen egyéni. A hit lehet vallásos hit vagy bármilyen eszme, tan vagy gondolat, gyakorlat igaznak való elfogadása. Ez az elfogadás azért egyéni, mivel ezek a kijelentések vagy tartalmak nem bizonyíthatók tudományos eszközökkel.
Mindenki másban hisz: Isten, Teremtő, Mindenható vagy Gondviselés – nevezzük saját hitünk szerint azt az embernél hatalmasabb erőt, mely irányítója vagy segítője életünknek. Illetve talán éppen elutasítjuk ezt, és hiszünk a saját erőnkben, az emberi erő hatalmában.
Ezen a hangsúlyos témakörön túl mindennapjainkban lépten-nyomon próbára kerül a hitünk: elhiszem vagy elutasítom, amit hallottam mástól, a tévében stb.; elhiszem vagy nem magamról, hogy képes/szerethető/elég jó vagyok; megbízom vagy nem az emberi értékek meglétében; elfogadom vagy sem a külső irányítást stb.
Mégis a hit – a hinni valami jóban – az a fogódzkodó, amely megtart minden körülmények között: a hit lehet az a motiváció, amely előrevisz és cselekvésre késztet; a hit lehet az az erő, mely túllendít a mélységek fölött; a hit késztet egyre jobb emberré válni; a hit rávilágít az élet szépségeire; a hit meggyógyítja a testet-lelket stb.
Sokan közülünk szkeptikusak a hittel élők bizalmával szemben. Ha a tudományos bizonyítékokra alapozunk mindenféle megismerést, akkor igazuk van. Mégis láthatjuk, hogy körülöttünk olykor „megmagyarázhatatlan” dolgok történnek, ezeket nevezzük csodáknak. Talán ezek a „csodák” lehetnek a bizonyíthatatlan dolgok „bizonyítékai”.
Én hiszek a csodákban, és hiszem, hogy az élet maga a csoda! A hit ereje segít megtalálni a csodákat, viszont önmagában még nem elég. Ahhoz, hogy megéljük, cselekvésre van szükség.
„Teremtsd meg a lehető legmagasabb, legnagyszerűbb elképzelést az életedről, mert azzá válsz, amiben hiszel.” (Oprah Winfrey)
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
