A következő történet hőse idős ember, és nem véletlenül nevezem hősnek. Az élet igen gyakran megfejeli az alkotói fantáziát, most épp az abszurd műfajjal futott versenyt.
Történt éspedig, hogy nyolcvanéves hősünk pár hétig egyedül lakik. Gyanútlanul kávézik egy csendes délelőtt, amikor bekopognak hozzá. Két kedves fiatal lány kérezkedik be, közvélemény-kutatást végeznek egy gáz- és villanyszolgáltató vállalat számára. Idős hősünk jóhiszemű és úriember, hellyel és kávéval kínálja „vendégeit’’. A látogatók távozáskor megkérik, hogy írja alá, hogy itt jártak, jóhiszemű emberünk aláír. Aztán nemsokára kiderül, hogy aláírásával tulajdonképpen átigazolt egy másik szolgáltatóhoz, látogatói eme szolgáltató alkalmazottjai voltak.
Egy idő múlva felhívja egy ismerőse a régi szolgáltatótól, és figyelmezteti, hogy szélhámosság áldozata lett. Hősünk igencsak meglepődik, de egyelőre fizeti az új szolgáltató által küldött számlákat. Pár hét elteltével hazatér külföldről a fia, és úgy dönt, kicsit utánanéz a dolgoknak. Mint kiderül, nem egy szomszéddal, ismerőssel történt hasonló.
Hősünk egy év után, némi utánajárással visszatér az előző szolgáltatóhoz. Azt hiszi, hogy helyreállt a rend. Ez így is van pontosan három évig, amikor kézhez kap egy több ezer lejes, sok hónapra szóló „elmaradt, kifizetetlen” számlát. Három év után!
Fia elindul újból, telefonálgat, ahová kell, mindenhol azt a választ kapja, hogy ez valós számla. Sőt, ha időben nem fizetnek, még büntetést is kiszabnak. Közben megtudja, hogy egyre többen járnak hasonló cipőben. Miközben próbál a dolgok végére járni, újabb borítékok érkeznek, most már fenyegető levelekkel, hogy az apját perbe fogják, ha nem fizet. Majd újból számla, most már még nagyobb összeggel. Végül egy értesítés, hogy az apjának iratcsomója van a törvényszéken. Futás a törvényszékre, ahol közlik, hogy apukának be kéne fáradnia. Az apuka, most már nyolcvan pluszos, úgy dönt, hogy nem teszi ki magát ennek a hercehurcának, hiszen ártatlan, valahogy csak tisztázódik minden. Ügyvéd barát azt tanácsolja, hogy nem szabad ezt annyiban hagyni, de hősünk bízik az igazában…
Rosszul teszi, mert újabb értesítést kap, amelyben már végrehajtóval fenyegetőznek, a számla már az egeket veri. Meggyötört idős emberünk feladja, úgy dönt, hogy inkább kifizeti valahogy a rémséges fantomszámlát, csak legyen már vége az egésznek. Összekaparja a több ezer lejt, és elküldik a megadott bankszámlára. Utánaérdeklődnek, hogy célba ért-e a tetemes összeg, ügyvéd barát a végrehajtót is felhívja, megnyugtatják, hogy persze, minden rendben. Nem mellékesen a több ezer lejben a végrehajtó díja (!?) is benne van.
És itt még nincs vége, dehogy! Meggyötört hősünk jobban teszi, ha nem dől hátra, mert most következik az a fejezet, amelyet az abszurd műfaj legkiválóbb művelői is megirigyelhetnének. Ott tartunk, hogy minden fizetve. Minden, ami egy szélhámosság kibogozhatatlan, felfoghatatlan keszekuszaságának az ára. De rendezve. Errefel elkezdik idős emberünk nyugdíjából komoly részletekben levonni azt az összeget, amelyet igazoltan kifizetett.
Fia indul a nyugdíjosztályra, ahol megtudja, hogy a brassói végrehajtónak kellene egy igazolást küldenie, hogy minden rendben. A végrehajtó állítja, hogy az igazolást elküldték. A nyugdíjosztályra továbbra sem érkezett semmi, nyugdíjból újból levonás. Hetekig tart az utánajárás, mígnem a fia a végrehajtónál már perrel, Pro TV-vel fenyegetőzik. Erre azt tanácsolják neki Brassóból, nyissanak az apjának egy bankszámlát, és oda majd visszautalják a nyugdíjból levont összeget. Igen ám, de a bankban kiderül, hogy az esetleges bejövő pénz le van terhelve a végrehajtó által. Ha valaki nem tudná követni, ez azt jelenti, hogy az az összeg, amelyet a végrehajtó a megadott számlaszámra elküld, az máris visszamegy neki. A végrehajtó szerint a bankban beszélnek félre, a bankban a végrehajtót hibáztatják.
Hősünk fia már az idegösszeomlás határán áll, amikor Brassóból azt a megoldást találják, hogy apukát vigye oda, ott majd személyesen visszakapja a – már két hónapja – levonogatott pénzét. Nyolcvan pluszos hősünk autóba ültetve, irány Brassó! Szerencsére nem mászatnak meg vele több emeletet, egy segítőkész hölgy lemegy az autóhoz, és elintézik a formaságokat. De nem kapja meg a pénzt, ahhoz el kell menni egy brassói bankba. Emberünk ezt az utolsó macerát is végigszenvedi a legnagyobb hősiességgel.
Nem véletlenül neveztem első perctől hősnek. Hazaérve úgy dönt, hogy most már mégiscsak hátradől. Hátha véget ért a majd’ egyéves kálváriája! Amit egy olyan számla miatt járt végig, amelyet ki sem kellett volna fizetnie. Amelyet ráadásul arra az időszakra kapott, amikor újból a régi szolgáltatónál volt szerződése.
Ha valaki nem értené a történetet, ne magára vessen! Ezt nem lehet érteni, pedig minden szava igaz. Kedves abszurd műfaj művelői, tessék felkötni a felkötnivalót, mert az élet fejel!
