Marosvásárhelyen a Postaréten – ott, ahol a Makk-féle összeesküvés szervezői közül a bágyi Török János kollégiumi tanárt, a martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és a nagyváradi Horváth Károlyt 1854. március 10-én kivégezték és eltemették – Székelyföld minden tájegységét képviselő sereg emlékezett meg áldozatvállalásukról. Elhangzott, kezdeményezni fogják, hogy a három vértanú után bő két hónappal később ugyanazon ügyben elítélt és ugyanott kivégzett Bertalan László és Benedek Dániel neve is felkerüljön az emlékműre. A 2012 óta szervezett eseményen mintegy ezren vettek részt: közfelkiáltással fogadták el a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs által felolvasott Székely Szabadság Napja 2024. évi kiáltványát és követeltek szülőföldünknek autonómiát.
A Székely Szabadság Napjának ünnepi nagygyűlését a Fehérvári induló hangjai, a marosvásárhelyi Vártemplom, majd a csíksomlyói kegytemplom harangjainak zúgása vezette fel. Nagy László, a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templom lelkésze a Pál apostol Galatákhoz írt leveléből vett igére alapozott beszédében arra intette az egybegyűlteket, egymásnak testvérei legyenek, s ne ellenségei, akik hajlamosak a másikba marni. „Szabadságunkért, anyanyelvünkért és szülőföldünkért testvérként kell tudnunk cselekedni. Ügyeinket közösen kell képviselnünk: nem elég, ha csak lélekben támogatjuk a fontos célokat, személyesen is ki kell állnunk, meg kell mutatnunk, sokan vagyunk, akik óhajtjuk azokat” – mondotta.
Jogainkért ma is tennünk kell
Csibi Attila, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Erdőszentgyörgy polgármestere úgy fogalmazott: történelmünk során sok impérium uralkodott rajtunk ideig-óráig, s mindegyikben közös volt, hogy megpróbálták megszabni nekünk, mire tanítsuk fiainkat és lányainkat, sőt, azt is, hogy miként gondoljunk apáinkra vagy anyáinkra. Bárhogy is igyekeztek az idegenek, fiaink és unokáink nem feledték az életükkel és áldozatvállalásukkal példát mutató bágyi Török Jánost, a martonosi Gálffy Mihályt és a nagyváradi Horváth Károlyt, s nevüket „vastagon szedett betűkkel, hősöknek kijáró módon” jegyezték fel, s mihelyt kedvezőbb idők jöttek, „összetették filléreiket, a nagyközönséget is felszólították, s díszes obeliszket emeltek számukra”.
Csibi Attila úgy fogalmazott, a tét ma sem kisebb, kivívott szabadságunkért és megszerzett jogainkért folyamatosan tennünk kell, mert azok nem véglegesek. Legközelebb június 9-én kell tennünk azért, hogy hangunk továbbra is elhallatszodjék Brüsszelig – mondotta.
Gáspár Sándor, a Marosszéki Székely Tanács elnöke bejelentette, kezdeményezik, hogy a székely vértanúk emlékművére kerüljön fel Bertalan László és Benedek Dániel neve is, hiszen 1854. május 27-én ugyanazért az ügyért ugyanott végezték ki őket is. „Olyan honvédek voltak, akik megérdemlik, hogy nevükre mindenki emlékezhessen” – jelentette ki.
Jogotok van a megmaradáshoz
Luke Uribe Etxebarria a Baszk Nemzeti Párt nevében mondott beszédében úgy fogalmazott: a székelységnek joga van az ősi földön való megmaradásához, kultúrájának, nyelvének és sajátos életmódjának megőrzéséhez. Az, hogy békésen, összhangban az Európai Unió értékeivel ezért harcolnak, demokratikus és teljesen helyénvaló dolog.
Közösen erősebbek vagyunk
Carlas Fité Gabarro a Katalán Nemzetgyűlés nevében köszönte meg az SZNT-nek az eseményre való meghívását. Beszédében a székelyek és a katalánok közti közös pontokat emelte ki, mondván: bár őshonosok és több évszázados kultúrával rendelkeznek, küzdeniük kell azért, hogy nemzetként fennmaradhassanak. A katalánok készek együttműködni minden olyan nemzettel és néppel, amely az önrendelkezésért vagy a területi autonómijáért küzd, mert közösen fellépve jobban láthatóvá és hallhatóvá válik jogos követelésük, s ezáltal nyomást gyakorolhatnak a hatalomra, hogy az ügyüket ne söpörhesse le az asztalról.
Bukarest lépjen Chișinău nyomába
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke felszólalása első szavaival szabadságot és autonómiát kért a székelyeknek, majd arról szólt, „feszült figyelemmel” követték az elmúlt hetekben a Székely Szabadság Napjának megszervezése körüli fejleményeket, s örömmel szereztek tudomást arról, hogy a tavalyi szabadságnapra kirótt pénzbüntetést az illetékes bíróság hatályon kívül helyezte. Ugyanakkor „megrökönyödéssel” vették tudomásul, hogy a csendőrség idén is fölösleges akadályokat gördít a rendezvény útjába, a hatósági jogkorlátozó intézkedések Dorin Florea „rossz emlékű regnálásának időszakát” idézik.
Bár 1849-ben a szabadságharcot leverték, a mai székelység mégsem fájdalommal és gyásszal gondol azon eseményekre, hanem büszkén néz fel azon elődökre, akik „ma és minden időkben” példát mutatnak azáltal, ahogyan sorsukat vállalták. „Bágyi Török János, martonosi Gálffi Mihály és nagyváradi Horváth Károly, velük együtt pedig Sepsiszentgyörgyön kivégzett sorstársaik, Váradi József és Bartalis Ferenc azon emberfajtából valók voltak, akik a legsötétebb rémuralom idején sem adták meg magukat kínzóiknak, hanem reménytelennek mutatkozó helyzetükön felülemelkedve, igazságos küzdelmük folytatására szövetkeztek, megadás és beletörődés helyett újból magasra akarták emelni a szabadság porba hullott zászlaját” – fogalmazott. Tőkés László arra biztatott, jogaink kivívásáért folytatott küzdelmünk során álljunk ki elődeinkhez hasonlóan megalkuvások nélkül.
Az EMNT elnöke úgy vélte, a székely vértanúk emlékművének feliratául szolgáló Jókai Mór-epigrammának sora – „törvényes, szabad és független nemzeti állás” – mai olvasatunkban Székelyföld területi autonómiáját és az erdélyi magyarság belső önrendelkezését jelenti – a számszerű többségben lévő román nemzettel egyetértésben. „A XIX. század végén a Ion Raţiu vezette Román Nemzeti Párt, az akkori memorandisták is autonómiát követeltek az erdélyi románság számára. Változott körülmények között mi is ugyanezt tesszük. A mai Romániának az autonómia visszautasításával nem kellene az akkori Magyarország hibájába esnie. Elfogult magyarellenességből fakadó, durva politikai hiba a román politikai osztály részéről az autonómia kriminalizálása” – jelentette ki.
Tőkés László elítélte Marcel Ciolacu miniszterelnök legutóbbi székelyföldi útján tett nyilatkozatát, amelyben Székelyföld puszta létét is tagadta. Mint mondotta, Marcel Ciolacu székelyellenes kijelentéseivel a jelképeihez ragaszkodókat akasztással fenyegető Mihai Tudose volt kormányfő és az „elhíresült megnyilvánulású” Klaus Iohannis államelnök nyomába lépett. Székelyföld létének tagadását abszurdnak nevezte Tőkés László, hiszen az földrajzi és történelmi valóságnak mond ellent, illetve „valóságos merénylet a székelység regionális és etnikai identitása ellen”. „Székelyföld autonómiáját »ostobaságnak« nevezni, tavaly decemberi törvénytervezeteink benyújtását pedig »toxikus kezdeményezésnek« minősíteni megbocsáthatatlan sértés Románia székely-magyar állampolgárai ellen – amit ezennel is visszautasítunk” – fogalmazott.
Tőkés László úgy fogalmazott, Bukarestnek Moldova vagy Franciaország nyomába kellene lépnie. Chișinău előbb tagadta, hogy Gagauzia létezik, majd „kénytelen-kelletlen” törvénybe iktatta Gagauzia autonómiáját, Emmanuel Macron francia elnök pedig elismerte Korzika autonómiához való jogát, és kezdeményezte az erre irányuló tárgyalások elkezdését, de ugyancsak jó példával szolgálhat a katalán és a baszk autonómia is. „Ugyanezt várjuk el a román parlamenttől: törvényben szentesítse Székelyföld területi önrendelkezését, az erdélyi magyar nemzeti közösség – az RMDSZ programjába is belefoglalt – háromszintű autonómiáját” – zárta beszédét az EMNT elnöke, Tőkés László.
Autonómiát Székelyföldnek!
Izsák Balázs felolvasta a Székely Szabadság Napjának idei kiáltványát, a jelenlevők azt közfelkiáltással fogadták el, majd többször is hangoztatták, mit is kívánnak igazán: Autonómiát Székelyföldnek! – skandálták. A megemlékezők a rezesbandák zenéjére – ismét járdára szorítva – vonultak a kormánymegbízotti hivatalhoz, hogy a kiáltványt átadják az intézmény képviselőjének. A Bernády György építette egykori városháza – ma prefektúra – előtt ismét elhangzottak himnuszaink.
