A megszokott forgatókönyv szerint az óriászászlós, lovas bevonulás és az Erzsébet parki emlékmű megkoszorúzása után a főtéren folytatódott Sepsiszentgyörgy március 15-ikei központi ünnepsége. Tapssal fogadta a több ezer egybegyűlt a kiemelt vendégeket – Szijjártó Pétert, Magyarország külügyminiszterét és Kelemen Hunort, az RMDSZ szövetségi elnökét – és nem csak a gyermekek csodálták örömmel a rendezvény fénypontjának számító lovas felvonulást, a díszegyenruhába öltözött hagyományőrző huszárok, székelyek, szekéren érkezők seregszemléjét.

A város egyesített kórusa által előadott Szózat után a rendezvény házigazdája, Kolcsár József színművész a fát ültető székely gazdához hasonlította a forradalom és szabadságszeretet magját 1848 március 15-én elültető pesti ifjakat. „Az 1848-49-es szabadságharc hősei ültettek számukra egy fát, gondozták, öntözték, míg gyökeret nem eresztett, egy fát, mely alatt most itt, ezen a téren összegyűlhetünk, ünnepelhetünk, szabadnak érezhetjük magunkat. (…) Köszönettel tartozunk elődeinknek és kötelességünk van: nekünk is ültetnünk kell egy fát, amely alatt unokáink is szabadnak érezhetik majd magukat” – fogalmazott.

Minden magyar ünnepe

Számunkra Sepsiszentgyörgy a világ közepe – indította beszédét Antal Árpád polgármester, aki szerint, mi, a mai Erdély legnagyobb magyar többségű városának lakói pontosan értjük legendás elődje, Gödri Ferenc üzenetét: „Sepsiszentgyörgy nélkül, mint fej nélkül, Háromszéknek el kell vesznie, ha Háromszék elvész: vége Székelyországnak, ha Székelyország elpusztul: oda Erdélyország, ha Erdély elesik: utána dűl Magyarország, Magyarország nélkül lőttek Ausztriának is, a Monarchia pusztulása pedig feldöntené az egész európai békét, tehát: Sepsiszentgyörgy fennállásán nyugszik az egész európai egyensúly”.

Antal Árpád két üzenetet is megfogalmazott. Elsőként azt, hogy Székelyföld igenis létezik: „Nekünk nem térkép e táj. Székelyföldet kőről kőre, tégláról téglára mi építettük. (...) Mert Székelyföld, Erdély az otthonunk, az egyetlen hazánk. Ezer éve tudjuk, hogy létezik, hogy a miénk. Székelyföld örök. Volt, van és lesz! Ezt üzenjük ma és minden nap azoknak, akik ezt másképp gondolják.” „A másik üzenetünk pedig az, hogy március 15-e minden magyar ünnepe. Nem a magyarul beszélő románoké, hanem a magyarul beszélő, magyarul érző, magyarul éneklő és álmodó magyar embereké” – hangsúlyozta.

Tóth-Birtan Csaba, Antal Árpád és Vargha Fruzsina koszorúznak. Fotó: Facebook / RMDSZ – Háromszéki Területi Szervezet

Sepsiszentgyörgy polgármestere fontosak tartotta kiemelni, nem egy 6 százalékos etnikum, nem kisebbség vagyunk. „Mi nem egy jelentéktelennek tűnő csoport vagyunk, hanem egy olyan őshonos, szülőföldjét szerető és hozzá szívből ragaszkodó közösség, amely ezer éve itt él. Függetlenül attól, hogy a határok hányszor mozogtak a fejünk fölött, mi itt maradtunk: túléltünk.”

Antal Árpád szerint világosan meg kell fogalmaznunk, mit akarunk itt, Székelyföldön. „Céljaink ma is tiszták, érthetőek és jogosak, akárcsak ’48-ban, ’56-ban vagy ’89-ben voltak: ma is tiszteletet kérünk, ma is beszélni akarjuk anyanyelvünket és azt akarjuk, hogy regionális hivatalos nyelv legyen, ma is éltetni akarjuk kultúránkat és használni akarjuk szimbólumainkat.”

Megfogalmazása szerint itt ugyan béke van, de nekünk is harcolunk kell saját közönyünk és kishitűségünk ellen. „Nem vagyunk kicsik és nem vagyunk kevesen. Mi, magyarok együtt vagyunk a Kárpát-medencében, és együtt az Európai Unióban is. Ezer év köt össze bennünket 15 millió szállal, s mivel egy a nyelvünk és egy a kultúránk, érdekeink is egybecsengenek: a körülöttünk zajló változásoknak ne vesztesei, hanem győztesei legyünk. Az igazukban bízók önbizalmával kell megvívnunk harcainkat Bukarestben és Brüsszelben is: együtt kell tovább építenünk szülőföldünket.” „Tisztában kell lennünk közösségünk tudásával és erejével, bíznunk kell abban, hogy győzni fogunk. És győznünk is kell, mert előttünk nincs más út: mi nem adjuk fel soha” – zárta ünnepi beszédét Antal Árpád.

Kelemen Hunor a sepsiszentgyörgyi ünnepségen. Fotó: Facebook / RMDSZ – Háromszéki Területi Szervezet

A hitünk tartott meg bennünket

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke Háromszék és Sepsiszentgyörgy kiemelt szerepét idézte fel a 1848-as-49-es forradalomban és szabadságharcban, azt hogy miként állt helyt térségünk utolsó fellegvárként és számba vette a hősöket is, köztük Gábor Áront, aki legyőzte környezete kishitűségét és bebizonyította: képes ágyút önteni. A hitünk tartott meg bennünket történelmünk során, segített túlélni a legnehezebb időkben is – hangsúlyozta Kelemen Hunor. „Volt, amikor csendben, összeszorított foggal, máskor törvényt alkotva, iskolákat építve, kulturális intézményeket alapítva, jelképeinkért, zászlóinkért küzdve, felemelt fejjel, egyenes tartással védtük a magyar közösség érdekeit. Mindig jól jött a találékonyság. És mindig szükség van az állhatatos kitartásra, szükség van az összefogásra, hisz ezt tanultuk őseinktől, ezt tanultuk 1100 év alatt, ezt láttuk Gábor Árontól, ezt láttuk a magyar szabadságharcosoktól” – mondotta.

Az RMDSZ elnöke szerint a szabadság napján számot kell vetnünk: hol tart a szabadságunk ma? Egyénenként szabadok vagyunk, de közösségi jogainkért, melyek az autonómiáról, a szubszidiaritásról szólnak továbbra is harcolnunk kell – vélekedett. „Sokszor és sokan eltemettek bennünket ’48-ban, ’49-ben és utána is. Eltemettek Trianon után, az impériumváltást követő években, eltemettek a kommunista időszakban, eltemettek sokszor az elmúlt 110 évben. A magyar nyelvet sokszor szűk családi kötelékbe űzték, intézményeinket bezárták, de a reményt és a hitet sohasem tudták elvenni! Talpra álltunk a kommunizmus után, közösséget építettünk, intézményeket alapítottunk, az elrabolt vagyon nagy részét visszaszereztük, és új utakat törtünk ott, ahol nem volt járható út. Ma sem akarunk egyebet, mint hőseink. Ma is azt akarjuk, hogy a körülöttünk lezajló változásoknak mi, magyarok a győztesei és ne a vesztesei legyünk. Ez csak rajtunk múlik” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.

Lovasok az ünnepségen. Fotó: Albert Levente

Minden magyar felelős minden magyarért

Az összetartozás volt a központi üzenete Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter beszédének, az, hogy minden magyar ember felelős minden magyar emberért. Fantasztikusnak nevezte azt a szeretetet és hangulatot, amely Sepsiszentgyörgyön fogadta, majd felidézte, hogy a 176 évvel március 15-én ezelőtt megfogalmazott 12 pont ma is érvényes, hisz nem szól másról, minthogy legyen béke, szabadság, egyetértés. Akkor a magyarok bebizonyították, hogy a magyar nemzet véleményét nem lehet, de nem is érdemes figyelmen kívül hagyni, a magyar nemzet ma is kiáll igazáért, szabadságáért, véleménye megvédéséért. „Mi, magyarok ma sem tűrjük a rabságot, készek vagyunk harcolni szabadságunkért, a nemzeti függetlenségért.” – hangsúlyozta, hozzáfűzve, a történelem megtanított arra, hogy „hazánk és nemzetünk érdekében összefogva, együttes erővel, egymást a határokon átnyúló módon kell segítenünk”. „Az 1848-as forradalom összefogásra szólít minket. És azt is üzeni, hogy minden magyar emberre számítunk nemzetünk sorsának jobbra fordításában, és együtt valljuk, hogy minden magyar ember felelős minden magyar emberért” és kiemelte azt is „a magyar nemzet szelleme nem létezik Sepsiszentgyörgy, Lendva, Eszék, Munkács, Dunaszerdahely, Zenta vagy a diaszpóra magyarsága nélkül. Ezért is kötelességünk, hogy mindenkor határozottan kiálljunk a magyar közösségek jogaiért, ezt meg is tettük és megtesszük a jövőben is” – szögezte le.

Szijjártó Péter beszédet mond. Fotó: Albert Levente

Szijjártó Péter beszélt a magyar nemzeti büszkeségről, arról, hogy egy több mint ezeréves keresztény kultúra örökösei vagyunk, hogy a történelem akadályai ellenére is fenn tudtunk maradni, hogy egy dolgos és tehetséges nemzet tagjai vagyunk. „De mi, magyarok mindennél büszkébbek vagyunk arra, hogy szabadok vagyunk”– fűzte hozzá. Ennek kapcsán a szabadságot a legfontosabb nemzeti értéknek nevezte, amely azt jelenti, hogy mi magunk döntünk a saját sorsunkról.

A főtéri színpadon ünnepi műsort mutattak be a Mikes Kelemen Elméleti Líceum, a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Református Kollégium, a Székely Mikó Kollégium diákjai, fellépett a Pécsi Református Kollégium Vegyeskara, valamint a rétyi Kováts András Ifjúsági Koncertfúvószenekar, az Egyesített Kórus és a Kincskeresők Néptáncegyüttes. Énekelt Mátis Adrienn, szavalt Hubbes Mátyás. Az ünnepség végén áldást mondott Ilyés Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Szent József plébániatemplom plébánosa.

Tîrnoveanut és társát csendőrök kísérték ki a tömegből, volt nála molinó. Fotó: Szekeres Attila

Sikertelen rendzavarók

Nem sikerült megzavarnia a sepsiszentgyörgyi ünnepséget a Brassóból érkezett Mihai Tîrnoveanunak, aki a Calea Neamului nevet viselő egyesülete nevében akart egy hatalmas molinót kifeszíteni, amely azt hirdette az állam nyelvén „Erdély román föld”. A jelentős számban jelenlevő karhatalmi erők még akcióba lépése előtt észrevették, legnagyobb felháborodására a feliratot elkobozták és kikísérték a térről. Az incidenst csak a közelben lévők észlelték, az ünnepséget nem zavarta meg.