Orbaiszék minden falujában külön-külön emlékeztek meg péntek délelőtt istentiszteleteken, koszorúzásokon, ünnepi műsorokon az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, délután pedig a Barátos, Zabola és Zágon községekhez tartozó falvak képviselői részt vettek a kovásznai központi ünnepségen is, erősítve a széki települések közötti összetartást.
A ’48-as forradalom és szabadságharc 176. évfordulóján piros-fehér-zöldbe öltözött Kovászna belvárosa. Orbaiszék március 15-i központi ünnepségét a fürdőváros főterén rendezték meg, ahol a helybéliekkel együtt a környékbeli falvak lakói és önkormányzati képviselői közösen tisztelegtek a negyvennyolcas hősök emléke előtt.
Az ünnepség lovas, szekeres felvonulással vette kezdetét. Ennek élén a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegylet rezesbandája haladt Szántó Zsombor karmester vezetésével be a központi parkolóban fenyőággal, székely és magyar zászlókkal, illetve egy-egy európai és román nemzeti lobogóval díszített színpad mellé. A falvakból érkezett szekeresek és lovaglók a zene hangjára két kört masíroztak a színpad előtt, majd a közönség nagy tapsa közepette elhagyták a főteret.
A színpadi műsort a belvárosi református egyházközség férfidalárdája hangszeres kísérettel előadott Kossuth-nótákkal nyitotta meg. Ünnepi beszédet mondott Orbán Lajos, a Kovászna-Vajnafalva Református Egyházközség lelkésze, Fejér László Ödön szenátor, Benedek Dorka kilencedik osztályos diák, az idei szónokverseny győztese, Gyerő József, Kovászna város polgármestere és Mátyás Károly római katolikus plébános. A Kőrösi Csoma Sándor Líceum V. osztályos tanulói népdalokat énekeltek, Nădejde-Benke Alpár VI. osztályos tanuló, a szavalóverseny győztese Gyulai Pál: Hazám című versét mondta el.
Fejér László Ödön beszédében kifejtette: Az ezernyolcszáznegyvennyolc, negyvenkilences események a polgári átalakulás megindítói voltak, ma az európai elhibázott politikai döntések után csak kapkodjuk a fejünket. Nem látjuk, merre tart Európa, nem látjuk az irányt, a stratégiát, a folytonosságot, de főleg az állampolgárok biztonságát szavatoló döntések hiányzanak – mondta. Háborúk, szankciók, válság, csalódottság és bizonytalanság jellemzik napjaink közhangulatát, akárcsak 1848-ban, amikor elődjeink azt mondták: eddig, és ne tovább! Hozzátette: úgy gondolja, hogy ma sem élünk más időket. „A mindennapjaink ma sem könnyebbek, hanem másképp nehezek. Egy dologban azonban biztos vagyok: minden magyar ember érdeke, hogy a körülöttünk lezajló nagy változásoknak a mi közösségünk ne vesztese, hanem győztese legyen. Amit még biztosan tudunk, hogy csak magunkra számíthatunk. Csak nekünk, erdélyi és székelyföldi magyaroknak fontos a mi sorsunk, a mi életünk, a mi jövőnk. Nehéz időkben összefogunk és összezárjuk sorainkat. Kiállunk a magyar érdekek és a magyar emberek mellett. Akkora súlyunk lesz Európában és Erdélyben, ahányan elmegyünk szavazni az idei választásokon, Erdély és Székelyföld a hátországunk, amelyet csak együtt tudunk fejleszteni és együtt tudunk kiállni kisebbségi jogainkért Európában és Bukarestben egyaránt” – hangsúlyozta.
Gyerő József beszédének bevezetőjében a Kossuth-nóta sorait idézte: „Kossuth Lajos azt üzente: / Elfogyott a regimentje. / Ha még egyszer azt üzeni: / Mindnyájunknak el kell menni! / Éljen a magyar szabadság! / Éljen a haza!”. Majd elmondta: a szabadságharcosok győztes hősökként vonultak be a magyar történelem dicsőséges arcképcsarnokába. 1848–49-ben szépapáink megmutatták a nemzet erejét. „Nekünk, a nemzeti kisebbségi lét mindennapjait élő, mai székelyföldi magyaroknak el kell gondolkodnunk, hogy a huszonegyedik század valósága közepette értelmezhetőek-e számunkra a Kossuth-nóta sorai? Figyelmeztetnek-e ma minket, hogy akárcsak hajdanán, ma is fogynak regimentjeink? Aktuális-e az üzenet, mely szerint mindnyájunknak ma is el kell menni oda, ahol önmagunkért, közösségünkért tehetünk? Időszerű-e állítanunk, hogy nemzeti ügyeink sikerre vitelében ma is szükség van mindenkire és a célért egy akaraton lenni, nem személyes választás kérdése, hanem kötelesség, imperatívusz? – kérdezte Gyerő József, majd hozzátette: „Meglátásomban a válasz nem lehet más, mint egyértelmű igen!”. A polgármester kifejtette: 2024-ben nemzetpolitikai kihívások sora áll előttünk és fontos feladataink vannak, akárcsak a negyvennyolcasoknak annak idején. Ott kell lennünk, bele kell szólnunk, véleményt kell nyilvánítanunk, ahányszor jelenünk, jövőnk a tét. Élnünk kell alkotmányos jogainkkal, melyekért a szabadságharcosok a legnagyobb árat voltak készek megfizetni. „Nekünk nem a harcmezőn, hanem az önkormányzati, parlamenti európai parlamenti választások alkalmával kell csatát nyernünk, a demokrácia legfontosabb eszközével: szavazatainkkal. Tegyük meg hát mi is, amit megtehetünk székely magyar nemzetünkért” – hangsúlyozta Gyerő.
A központi ünnepség a belvárosi református templom kertjében, az 1848–49-es kopjafás emlékműnél koszorúzással ért véget. Az ünnepi megemlékezések sorozata este a Városi Művelődési Központban gálaműsorral zárult, amelyen fellépett a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Tiszta Szív kórusa Gyerő Katalin vezetésével, illetve a Diákszínpad, amely zenés-irodalmi összeállítást mutatott be Molnár János tanár rendezésében.
