Kezdjük a legközelebbivel: mégiscsak jó, megnyugtató, örömteli érzés arra ébredni a magyar nemzeti ünnepen, hogy a velünk együtt élő sepsiszentgyörgyi románok jókívánságai köszöntenek. Évről évre egyre többen vannak azok, akik felvállalják e gesztust, kiemelendő kollégáink, a helyi román média és munkatársainak következetes, immár hagyományosnak számító megnyilvánulása. És ha már a román reakcióknál tartunk, a miniszterelnöki üdvözlet mellett idén üzent a magyarságnak Klaus Iohannis: a mandátuma végéhez közeledő, NATO-főtitkári tisztségre ácsingózó román államelnök éveken át mellőzte eme aprócska gesztust, most visszatérni látszik az elődei által meghonosított szokáshoz. Ne legyenek illúzióink, jókívánsága nem szívből fakad, és vélhetően benne van ebben az a megfontolás is, hogy számít a magyarság, Magyarország támogatására a NATO-főtitkári tisztség elnyerésében, esetleg valamely más nemzetközi funkcióra való törekvés jegyében szeretné a nyitott, toleráns, felelős politikus látszatát kelteni. De mindegy is, végső soron nem azt várja az átlag romániai magyar a román államelnöktől, hogy szeresse őt, hanem hogy megadja azt a tiszteletet, ami minden embernek kijár.

Mindezek mellett akad még jó néhány olyan döntés, gesztus, amely kellett ahhoz, hogy március 15. a normalitás ünnepe is lehessen. Ide sorolhatjuk Kolozsvár piros-fehér-zöldbe öltöztetését: ilyen sok magyar nemzeti szimbólum használatát köztéren talán még soha nem engedélyezték a kincses városban. Megsüvegelendő Brassó város gesztusa is: az önkormányzat döntése nyomán a Cenk alatti felirat kapott piros-fehér-zöld díszvilágítást.

A jó példák mellett azonban vannak jócskán Romániában olyan erők, amelyek konfliktusok gerjesztésében, gyűlöletkeltésben érdekeltek – ezen törekvések semlegesítése szintén szükséges ahhoz, hogy ünnepünk teljes lehessen. Az idei március 15. abban is a normalitás diadala, hogy végre megtapasztalhattuk, milyen az, amikor a hatóságok teszik a dolgukat, és erőteljesen lépnek fel a provokátorok ellen. Mert a szolgálatos jelentgetők, megélhetési provokátorok ezúttal is akcióba lendültek: Mihail Tîrnoveanu vezetésével a Calea Neamului szervezet tagjai „Erdély román föld” feliratú molinó kifeszítésével akartak zavart kelteni Szijjártó Péter beszéde alatt. S bár az ünnepség kezdetén furcsának tűnhetett az ünneplő tömegben feltűnően nagy számban jelen levő csendőrök látványa, az erős karhatalmi jelenlétnek megvolt az eredménye: azonnal lefülelték és kikísérték a rendbontókat, és vezérük szerint összesen 10 ezer lejes bírságot róttak ki rájuk.

Ez egyébként az utóbbi időszakban a második olyan eset, amikor a rendfenntartók fellépése ennyire határozott és eredményes – tavaly Tusványoson volt még hasonlóan éles helyzet, de a hatóságok fellépése ott is példás volt –, ami újfent azt bizonyítja: ha akarják, meg tudják előzni a rendbontást. A kérdések, persze, maradnak: hogy akkor miért nem léptek fel ugyanígy például Úzvölgyében, mint ahogy azt is lehet találgatni, vajon Orbán Viktor és Marcel Ciolacu tavaly bukaresti találkozója, esetleg Klaus Iohannis NATO-főtitkári ambíciói állnak-e a változás hátterében. Végső soron azonban mégiscsak az eredmény számít. Az pedig egy békés, civilizált sepsiszentgyörgyi ünnep volt.

Ennek az is kimondottan jót tett, hogy, noha idén négy választást is rendeznek, a felszólaló magyar politikusok igyekeztek mellőzni a közvetlenül kampányízű üzeneteket. És amely a számos alternatív helyszínen zajló eseménynek, a rengeteg bevont fiatalnak köszönhetően nem csupán szép, emelkedett, méltóságteljes, de kreatív ünnep is volt.

Fotó: Albert Levente