Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc dicső eseményei kitörölhetetlenül bevésődtek a magyarság emlékezetébe. Olyannyira, hogy kitörésének a mindenkori évfordulóján újra együtt dobban a szívünk Kárpát-haza szerte és a nagyvilágban. Nem volt ez másképp a közigazgatásilag jelenleg Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Szotyorban sem, ahol Barabás Mózes és Korodi János kezdeményezésére, valamint anyagi támogatásával az idén emléktáblát állítottak mindazoknak, akik 176 évvel ezelőtt kardot ragadtak a szülőföld védelmében.
Az ünnepség a déli harangszó elhangzása után vette kezdetét a temetőkertben létrehozott emlékparkban, ahol Miklós András falufelelős köszöntötte a helység jelen lévő lakóit, református és római katolikus lelkészeit, a megyeszékhelyi önkormányzat, a MERT Egyesület, az Erdélyi Történelmi Vitézi Rend, a Vitézi Rend Háromszéki Törzse és a Magyar Polgári Erő képviselőit. A Kossuth-nóta közös eléneklését, a forradalom és szabadságharc fontosabb mozzanatainak felelevenítését, valamint a kegyelet koszorúinak elhelyezését követően Sánta Pál plébános fohászkodott az évszázadok során magyar hazájukért életüket áldozó szotyori hősökért.
„Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás 29: 11–12) – szólt bizakodóan Sánta Imre református lelkipásztor a nemzeti imánk közös eléneklése után a temlomba bevonuló megemlékezőkhöz. Örömmel nyugtázta, hogy az első és második világégés szotyori áldozatainak nevét a templom belső falán őrző táblák mellé immár az 1848–49-es forradalomban részt vevőkét megörökítő is felkerült.
A segesvári csatában elesett Gidófalvi Károly hadnagy, Imre Mihály, Magyari István és Csernye István, illetve a csatákat túlélt Nagy Elek huszár alezredes, Gidófalvi László huszár hadnagy, Lőrincz János huszár hadnagy, Lőrincz József őrnagy, Lőrincz Károly római katolikus plébános, Nagy Tamásné Vajna Terézia és Nagy András nevét az őket méltató v. Préda Barna olvasta fel. „Ma, rájuk emlékezve büszkén tűzzük ki szívünk fölé a nemzeti színű kokárdát, és ha olykor még szorongatnak, gyaláznak is bennünket, példájukat követve mi se engedjünk a negyvennyolcból!” – szólított fel a szónok végezetül.
