Kezemben tartom az anyaországi Figyelő hetilap 2019. január 3–16-i számát, benne az év emberéről szóló jegyzettel. Aki nem más, mint Szijjártó Péter.
Napjainkban is ő a magyar külgazdasági és külügyminiszter, Orbán Viktor miniszterelnök munkatársa. Mindenben egyetértenek az anyaországot már sok éve körüllengő háborús légkörben. Sajnos, csak a Magyarországot vezető jobboldali pártok és vezetők emlegetik manapság a búzát, barátságot, békességet. És adnak igazat annak a miniszterelnöknek, aki nem vizet prédikál és bort iszik. Annak, aki egy régebbi, sepsiszentgyörgyi vele való találkozásomon két könyvét dedikálta nekem. Az egyik címe: Egy az ország, amelyben írja: ,,F. L. T.-nek szeretettel és biztatással, barátsággal, hajrá, magyarok!” A dátum: 2007. A másik kötetének címe: Rengéshullámok. Beszédek, írások (Budapest, 2010). A könyvben olvasott mondatok ma is érvényesek...
És most néhány mondatot Szijjártó Péterről, aki kb. ötvenezres székely-magyar városkámban mondott beszédet, amelyet sepsiszentgyörgyiekként nagyon megtapsoltunk 2024. március 15-én, minden magyar nemzeti ünnepén. Szijjártó Péter 1978-ban született, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen diplomázott. 1999-ben a Fidelitas győri szervezetének alapító elnöke volt. A második Orbán-kormányban a miniszterelnök szóvivőjeként tevékenykedett 2012. május végéig, amikor külügyi és külgazdasági államtitkárnak nevezték ki. 2012 júniusától a Miniszterelnökség nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkárságát vezette, júliusban a keleti nyitás politikájáért is felelős lett. 2014 szeptemberétől Magyarország külgazdasági és külügyminisztere.
Hát nem hiába tapsoltuk meg!