Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével eredményeiről, a gazdák által megkongatott vészharangról, Európa állapotáról és a szélsőségesség veszélyeiről beszélgettünk.
– Közel öt év telt el azóta, hogy az Európai Parlamentben képviseli az erdélyi magyarokat. Hogyan összegezné ezeket az éveket?
– Azzal a meggyőződéssel dolgoztam, hogy a romániai magyar közösség javára kell hasznosítanunk minden intézményt, minden kapcsolatot és minden eszközt.
Közösségünk és sajátos problémáink európai megismertetése, illetve az Erdély fejlesztését szolgáló európai források ismertetése is fontos volt számomra – ezt szolgálta a Startoljunk rá! körút és kiadványok. Munkatársaimmal, az RMDSZ-szel, a nemzeti összefogás részeként a Fidesz és a KDNP képviselőivel, hasznosítva az Európai Néppárt (EPP) képviselőcsoporti tagságunkat, sikerült előrelépést elérnünk több területen.
– A kisebbségvédelem volt munkája középpontjában. Itt milyen előrelépésről beszélhetünk? Hiszen továbbra sincs uniós kisebbségvédelmi törvény.
– Az Európai Parlamentben sikerült háromnegyedes többséget állítani a Minority SafePack és az európai kisebbségvédelem ügye mögé. De ugyanekkora támogatottságot élvezett 2023 áprilisában az a jelentésem is, amely kimondja, hogy a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és a Nyelvi Chartát az uniós jogrend részévé kell tenni.
Ma egyértelműen az RMDSZ számít az európai kisebbségvédelem zászlóshajójának Európában. Az Európai Néppárt frakcióját teljes egészében sikerült magunk mellé állítanom a kérdésében. A Kisebbségi Intergroup elnökeként is ezt erősítettem. És az is egyértelmű, hogy ezt a munkát senki nem folytatná, ha mi nem vagyunk ott.
– Az Európai Bizottság 2021-ben úgy döntött, hogy nem indít jogalkotást a kisebbségi kérdésben. Mi ennek az oka?
– A döntés azért volt különösen álságos, mert megválasztása előtt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke személyesen ígérte meg nekem, hogy támogatni fogja a kezdeményezést. Csak ott tudunk eredményeket elérni, ahol jelen vagyunk – az EP-ben ketten képviseljük az erdélyi magyarokat, és ott sikerült eredményt elérni. De a Bizottságban nincs erdélyi magyar. Nem adtuk fel, Luxembourgban, az Európai Unió Bíróságán támadtuk meg a Bizottság döntését, idén várhatóan ítélet fog születni. Megyünk előre, és közben új lehetőségeket keresünk.
– Ez volt az oka annak, hogy az RMDSZ nem támogatta Ursula von der Leyent az Európai Néppárt márciusi kongresszusán, hogy ő legyen a csúcsjelöltjük?
– Igen, ez volt a legfontosabb ok, de a nagy európai válságok: a járvány, a migráció, illetve az ukrajnai háború rossz kezelése is csapatkapitányként az ő számlájára írható. Emellett a nagy zöldítési lendületben is azt láttuk, hogy nem az európai polgárok érdekei a legfontosabbak az általa vezetett Európai Bizottság számára, a tüntető gazdák nyomására most egyszerre kézifékez és motorfékez a Bizottság.
– Melyek voltak azok az erdélyi témák, amelyekre felhívta Európa figyelmét?
– Javaslatomra a székelyföldi tanácselnökök petíciót nyújtottak be a medvetámadások témájában, ennek eredményeként kezdeményezésemre a Petíciós Bizottság küldöttsége Székelyföldre látogatott, majd jelentésében a megoldást elősegítő javaslatokat fogalmazott meg. A parlament nagyvadakkal foglalkozó munkacsoportja a farkasok mellett kérésemre elkezdett a medvékkel is foglalkozni, ennek eredménye egy parlamenti határozat lett. Kevesen értik, de ahhoz, hogy Romániában hosszú távú megoldás szülessen a medvekérdésben, szükséges az Európai Unió rábólintása.
Az úzvölgyi összetűzéseket, a stadionokban tapasztalható gyűlöletbeszédet, a visszaszolgáltatások kérdését szintén felvetettem. Strasbourgban szembesítettem Klaus Iohannis román elnököt és egyúttal az európai vezetőket is azzal a megengedhetetlen gesztusával, amikor a magyar nyelvet megcsúfolta, politikai ellenfelei lejáratására használta.
Bemutattuk Európa fővárosában A székelység története angol kiadását, Visky András Kitelepítését, a Székelyföldi Legendáriumot és Székelyföld 1000 arcát, illetve megemlékeztünk a marosvásárhelyi Fekete márciusról. Dávid Botond erdélyi fotóművész népviseleteket bemutató projektje, a Geofolk felterjesztésem nyomán kapta meg az Európai Polgár díjat.
– A mezőgazdaság, úgy tűnik, az egyik legfontosabb európai témává növi ki magát. Milyen esélyeik vannak a gazdáknak az Európai Unió döntéshozóival szemben?
– Egyre inkább úgy érzem, hogy az erdélyi gazdák érdekeinek képviselete külön odafigyelést igényel. A mandátum első felében azon dolgoztunk, hogy őrizzük meg a kis- és közepes gazdaságoknak, valamint a fiatal gazdáknak járó támogatásokat – ezt az EPP hathatós segítségével sikerült elérni. Aztán a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében elérhető támogatásokat ismertető körúton mintegy kétezer erdélyi gazdával találkoztam személyesen, a velük és a gazdaszervezetekkel folytatott beszélgetések egyértelművé tették számomra, hogy hatalmas gondok vannak. Óriási a bürokrácia, márpedig az nem reális elvárás, hogy a gazdák, miután egész nap a földeken dolgoznak, még órákat töltsenek a jelentések, elszámolások megírásával, vagy könyvelőket, titkárokat alkalmazzanak. Másrészt olyan támogatásokra van szükség, amelyek méltó életfeltételeket biztosítanak a gazdáknak, magyarul: érje meg nekik. A mezőgazdaság nem szociális kérdés, az európai élelmiszer-ellátás egésze kerülhet válságba, ha nem változnak a dolgok. Harmadrészt el kell törölni a keleti és nyugati támogatások közti egyenlőtlenségeket, ugyanannyi munkáért ugyanannyi támogatás járjon! Ezeken a strukturális problémákon felül két válsághelyzet is van, mindkettőt az Európai Bizottság okozta. A zöldítési program nagyon gyakran figyelmen kívül hagyta nemcsak a gazdák érdekeit, de úgy általában a józan észt is, az ukrajnai termékek vámmentessége pedig nagyon lenyomta a hazai gabona árát. Most úgy tűnik, sikerül valamennyire megfékezni mindkét tényező negatív hatásait, de jobb lenne, ha ezek a döntések eleve meg sem születtek volna. Ezt én először az Európai Néppárt politikai közgyűlésén vetettem fel tavaly májusban. Érthető a gazdák felháborodása, elkeseredettsége, és fontos, hogy olyan emberek hozzanak szakpolitikai döntéseket, akik értenek hozzá. Meggyőződésem, hogy a gazdák érdekében végzett munkát folytatni kell, a hátrányukra tervezett új szabályozásokat el kell utasítani.
– Egyébként milyen állapotban van ma az Európai Unió? Más területeken is tapasztalható hasonló fejetlenség?
– Egy politikai rendszer működésének a legjobb fokmérői mindig az emberek. Az erdélyi magyarok pedig kifejezetten nem elégedettek. Mindannyian többet és mást vártunk az Európai Uniótól. A beígért nagy gazdasági fejlődés elmaradt, az EU nem egyenrangú partnerként és értékteremtő közösségként tekint ránk, hanem olcsó munkásként és jó fogyasztóként. Joggal érezhetjük úgy, hogy megpróbálnak kihasználni bennünket. Továbbra is érvényesül a kettős mérce, még mindig nem vagyunk teljes jogú Schengen-tagok, Magyarországot állandóan vegzálják, és még az értékrendünket is lecserélnék tőlünk idegenre.
A brüsszeli döntéshozók nagy része elszakadt a valóságtól, nincs kapcsolatuk a hétköznapi emberekkel, nem értik őket, sem azt, milyen hatással lehet egy-egy elhibázott döntés rájuk.
Az európai parlamenti többség is hajlamos a döntéseket baloldali és zöld ideológiák mentén meghozni. Meggyőződésem, hogy a döntések meghozatalakor a polgárok és Európa érdekeit kell szem előtt tartani, a józan észre kell hallgatni, és el kell utasítani azokat a javaslatokat, amelyek ártanak a polgároknak.
A jó hír, hogy nem kell az Európai Uniót lecserélni valami másra, hiszen mi annak szerves részei vagyunk, csak meg kell változtatnunk: új vezetésre, új szemléletre és új lendületre van szüksége. Június 9-e az egyetlen alkalom, amikor ezt megtehetjük. Olyan vezetőkre van szükség, akik képesek józan, megfontolt és észszerű döntéseket hozni. Ezt várják el a polgárok, ez kell ahhoz, hogy a magyarok győztesei, ne pedig vesztesei legyenek a következő évek változásainak.
– Az előrejelzések a szélsőséges erők előretörését mutatják Európában, de nálunk még inkább. Hogyan viszonyul ehhez?
– A mi igazi ellenségünk a román nacionalizmus és a magyargyűlölet. A nacionalizmus számos arcot tud ölteni. Ott van a parlamentben, amikor a román képviselők Székelyföld létét és ezáltal a magyarság közösségi létét tagadják. Ott van a kormányhivatalokban és az igazságszolgáltatásban, aminek például a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc római katolikus iskola volt többször az elszenvedője. De a közbeszédbe mindennap az AUR és Șoșoacă pártja hozza be. Ők a magyar közösség ellenségei, és reális veszélyt jelentenek. Biztosan ott lesznek az Európai Parlamentben, és a választások után megerősödve fogják folytatni a munkát ellenünk – itthon és Európában is. Nekünk is ott kell lenni, fel kell vennünk velük a harcot mindenhol. Örvendetes, hogy a magyar politikai szervezetek összefogtak, de minden a közösségen múlik. Bízom benne, hogy együtt győzni fogunk!
(Támogatói tartalom)
