Csakhogy könnyen átlépik a határt, és számodra is kínossá válnak vagy éppen egy hirtelen fordulattal te kerülsz céltáblájukra. Ilyenszerűen járt a román politikai elit a Dan Tanasă-, Mihai Tîrnoveanu-féle hőbörgőkkel.

2019 tavaszán, nyarán a jelenlegi román vezetők és véleményformálók közül sokan figyelték hatalmas érdeklődéssel és nem kevés kárörömmel az úzvölgyi temetőrombolást. Nem nagyon akadt közöttük olyan, aki elítélte volna a barbár térfoglalást, vagy bár ejnye-bejnyézett volna a háborúban elesett hősök sírjainak meggyalázása miatt. Tétlenül szemlélték a román karhatalmi szervek a sírokon „táncoló” román nacionalistákat, és éppen csak megakadályozták – a világra szóló botrány elkerülése végett – a sírkert védelmére összesereglett magyarok bántalmazását. Dan Tanasă, Mihai Tîrnoveanu és az a George Simion fémjelzi e sereget, kinek pártja másfél év múlva szinte tíz százalékkal bemenetelhetett a román parlamentbe. Senki számára nem volt fontos megállításuk, amíg célkeresztjükben elsősorban a magyarok szerepeltek.

Így nőhetett, bontakozhatott ki az az „aranyos” nacionalista, szuveranista mozgalom, melynek támogatottsága jelenleg harminc százalék körül mozog. Mára már nyilvánvaló, szárba szökkenését segítették a titkosszolgálatok, a Romániát háttérből irányító sötét erők. Láthattuk, miként „támogatták” Dan Tanasă székelyföldi pereskedő ámokfutását – nehezen hihető, hogy a munkahellyel nem rendelkező ügyeletes feljelentő saját zsebéből fedezte volna évtizedeken át tartó bírósági akciósorozatát –, hogyan hunytak szemet a magyar többségű városokban felvonuló román nacionalisták hőbörgései felett. Hasznosnak tűntek, hogy megfélemlítsék a mindenféle jogokat követelő magyarokat, gúzsba kössék kibontakozó autonómiamozgalmunkat.

Jól illeszkedik e sorba Mihai Tîrnoveanu egy héten belüli két sepsiszentgyörgyi provokációja is. Nemzetközi botránytól tartva március 15-én kivezették a tömegből, nem engedték, hogy kifeszítse molinóját Szijjártó Péter magyar külügyminiszter ünnepi beszéde alatt. Pár nappal később órákon át bőgethette a város főterén nacionalista indulóit, csak nehezen találtak jogi indokot megállítására. Azért jött, hogy emlékeztesse a sepsiszentgyörgyieket: „egységes, szuverén, független nemzetállamban élnek, melynek neve Románia” – hirdette közösségi oldalán, rendkívül büszkén leleményességére. Azóta is keresik, ki büntethetné meg, amiért órákon át megzavarta egy város nyugalmát, ellehetetlenítette a munkát, oktatást.

És lám, a nemzetbiztonsági kockázatnak tekintett magyarok ellen bevetett tanítványok mesterekké nőtték ki magukat, nem fékezték meg őket, amíg meg lehetett volna, és megállíthatatlanokká váltak. Köthetnek bármilyen szövetséget a nagy román pártok, úgy tűnik, most már, ha akarnák sem tudják megakadályozni zajos, harsány térfoglalásukat.

Fotó: Albert Levente