A Shoto Team Karate Klub alapítója és edzője immár harminc éve fegyelemre és tiszteletre oktatja a gyermekeket. Alázatra és kitartásra neveli a tanítványait, lelkiismeretes, törődő, türelmes ember – ezt írták róla, akik jelölték a Best of Sepsi díjra, így nem meglepő, hogy a Sportolók, edzők kategóriában Préda Csaba lett a befutó.
– Milyen gondolatok foglalkoztatták, amikor bekerült a Sportolók és edzők kategóriában a legjobb öt közé?
– A családom hívta fel a figyelmem arra, hogy szavaztak rám az emberek. Nem igazán vagyok aktív a közösségi médiában, sőt, a munkát leszámítva a telefonomat sem használom sokat, emiatt fogalmam sem volt a Best of Sepsi kezdeményezésről, így kérdeztem is, hogy miről van szó. A lányom aztán elmagyarázta, ezért képbe kerültem, és úgy voltam vele, ha már érdemesnek tartottak a jelölésre, reméltem, hogy bekerülök a legjobb öt közé. A városban rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, amikor összefutottam az ismerősökkel, mondták, hogy szavaztak rám, ami nagyon jólesett.
– Önön kívül még Liviu Botoș, Imreh László, Cristian Schiopu és Vass Hunor szerepelt a szűkített listán. A gálán aztán kiderült, hogy a városlakók szerint ön érdemli meg leginkább a Best of Sepsi-díjat. Hogyan fogadta az elismerést?
– Először nem is akartam menni a díjátadó gálára, viszont a családom meggyőzött róla, hogy maradandó élmény lesz. Hatalmas meglepetés volt számomra, hogy a Sportolók, edzők kategóriában nyertem, amikor kimondták a nevem, még másodpercekig a székben maradtam, mert nem hittem el. Nagyon örültem neki, főleg annak, hogy az a sok ember rám szavazott, mert úgy gondolták, megérdemlem.
– Többek között ezt írták önről azok, akik jelölték: lelkiismeretes, tisztelettudó, törődő, türelmes ember, tiszteletre, alázatra, kitartásra és fegyelemre neveli a tanítványait, remek példakép, önzetlenül és szeretettel foglalkozik a gyerekekkel. Egyetért velük?
– Igyekszem úgy élni a mindennapokat, hogy az alázat és az empátia jellemezze a cselekedeteimet, minden körülmény között tartom magam az értékrendemhez. Nagyon örülök annak, hogy az emberek a felsoroltak szerint látnak, úgy gondolom, reálisak azok a tulajdonságok, amelyekkel jellemeztek. Nem olyan rég a tudomásomra jutott, hogy a Váradi József-iskola egyik kisdiákja lerajzolt és leírta, hogy engem tekint a példaképének, mert kedves és becsületes vagyok, illetve azért tisztel, mert jól karatézom. Rendkívül örülök ezeknek a visszajelzéseknek, lendületet és erőt adnak a folytatásra a nehezebb pillanatokban is.
– Nem könnyű gyerekekkel dolgozni, sőt, szót érteni velük talán még nehezebb. Miért szereti a munkáját?
– Már akkor elkezdtem edzéseket tartani, amikor még aktív sportoló voltam, azóta eltelt 30 év, és még mindig gyerekekkel foglalkozom. Szerencsés vagyok, mert edzőnek lenni számomra egyáltalán nem munka, hanem hobbi, nevezhetjük hivatásnak is, amelyet annyira szeretek, hogy nem tekintem kényszernek vagy tehernek.
– Néhány évvel ezelőtt azt mondta, a karate fegyelemre és tiszteletre tanít. Mire a legbüszkébb edzői pályafutása során?
– A legnagyobb büszkeséggel az tölt el, hogy az elmúlt évtizedekben számtalan olyan gyerek került ki a kezeim alól, akik felnőttként a társadalom hasznos tagjaivá váltak. Bárhová megyek a városban, mindig összefutok a volt tanítványaimmal, örülök, hogy éveken keresztül szerepet vállaltam a nevelésükben. A mindennapokban elengedhetetlen a fegyelem és a tisztelet, ennek nem szabad változni, és ezt igyekszem átadni már a legkisebbeknek is.
– Bár a labdarúgás és a kosárlabda tarol Sepsiszentgyörgyön, a karate is a népszerű sportágak közé tartozik. Milyen helyet foglal el az országban a háromszéki karate?
– A sepsiszentgyörgyi karate országos szinten biztos az első tízben van, ami szerintem remek eredmény, tekintve azt, hogy Romániában több mint száz klub működik. Minden országos bajnokságról, Román Kupáról és Európa-bajnokságról számos érmet hozunk haza, igyekszünk öregbíteni a város hírnevét belföldön és külföldön egyaránt.
– Mit tapasztalt az elmúlt öt évben: könnyedén meg lehet győzni a gyermekeket, hogy ezt a sportágat űzzék?
– Szerencsére csak addig vonakodnak a gyerekek, amíg eljönnek a terembe és elvégeznek egy edzést, mert utána már nincs probléma. Egyszer kell belekóstoljanak, és a többségnek egyből megtetszik, rájönnek arra a szülőkkel együtt, hogy a karate nem a verekedésről szól.
– Mit próbál átadni edzéseken? Milyen terveket dédelget a következő öt évre?
– A technikák helyes kivitelezésén kívül igyekszem az életre nevelni a gyerekeket. A legkisebbek rendkívül csintalanok, aminek örülök, viszont megtanítjuk őket a szabályok betartására és arra, hogy mindenki egyenlő az edzőteremben. Rendre, fegyelemre és becsületre oktatjuk, rávezetjük őket, hogy a szabályok nem azért vannak, hogy megszegjük azokat. Jelenleg két csoportban közel 60 gyerekkel dolgozom, a következő öt évben pedig egy újabb generációt igyekszem bevezetni a karate világába.
