Fogyasztói társadalmunk nagy buktatója, hogy a vásárlás lett az isten. Kell az új cipő, ruha, ezt diktálja a divat, kell a nagyobb tévé, az eddiginél is okosabb telefon, a századik játék a gyereknek, hadd érezze szeretetünket.
Millió megmagyarázhatatlan, indokolatlan dolgot veszünk, erre buzdítanak lépten-nyomon a reklámok, akciók, hétvégéken már nem kirándulni, színházba, moziba járunk szórakozni, hanem bevásárló körutakra, nem együtt töltjük szabadidőnket, hanem egymás mellett egy-egy nagy üzlet forgatagában. Sarkítva kicsit, de ilyenné vált életünk, a növekvő életszínvonal, kicsit több megkeresett pénzünk ára ez.
Nem csoda hát, hogy hatalmas felháborodást váltott ki a lakosság körében az egyelőre csak meglebegtetett hétvégi boltzár. A kereskedők szövetsége kérte a kormánytól, hogy mérlegelje: szombat-vasárnap délután, esetleg legalább a hét utolsó napján országosan, egységesen tartsanak zárva az üzletek. Több forgatókönyv létezik, van amelyik a nagy bevásárlóközpontokra, üzletláncokra vonatkozna, más a kis, lakónegyedbeli boltokra is – egyelőre a közvélemény tesztelése folyik.
Amint az várható volt, a polgárok nagy része ellenzi az elképzelést. Egész héten dolgozunk, nincs időnk vásárolni, csak szombaton és vasárnap – hangzik a legnyomósabb érv. Pedig csupán megszokás és szervezés kérdése, mi, idősebbek éltünk időket, amikor szombat délben minden bezárt, s a nagy nyugati országok – Németország, Franciaország, Svájc, Ausztria stb. – lakói sem haltak éhen, pedig nagyon szigorú szabályok „sértik” az ott élők „szabad vásárlási jogát”. És dolgoznak ott is az emberek egész héten, mégis beszerzik valahogy a napi betevőt.
Megszoktuk, így kényelmes, pedig gondolhatnánk a bolti eladókra, akiknek nincs hétvégi szabadnapjuk, többnyire minimálbérért gürcölnek szombaton és vasárnap is, hogy mi vásárolhassunk. Egyebek mellett ez a hétvégi boltzárat kérő kereskedők érve is: egyre nehezebben találnak alkalmazottat.
A jelek szerint a kormányt meglepte a kérés. A miniszterelnök ötölt-hatolt, elemzik az ügyet, de ők nem szabhatják meg, mikor vásároljanak az emberek. Különösen szuperválasztási évben nem mehetnek szembe a népakarattal. Persze valószínűbb, inkább azt tapogatják, mi lenne a nagy multicégek számára a megfelelőbb. Ne legyenek illúzióink, a mindenkori román kormányok számára a tömegek igényénél nyomósabb a nagy nemzetközi pénzgyárak akarata. Azonban addig is, amíg döntés születik, mi elgondolkodhatunk: valóban életbe vágóan fontos számunkra a hétvégi nyitvatartás? Tényleg nem tudjuk szombat délig, délutánig lebonyolítani a szükséges vásárlásokat? Boldogabbak leszünk, jobban élünk, ha vasárnap is az üzletekben rohangálunk? Nem lenne jobb, ha legalább hétvégén egy kis pihenőt tartanánk a vásárlási őrületben?
Fotó: Pixabay