A Demeter Zoltán szervezte baróti Tortoma Önképzőkör ezen a héten mondhatni rendkívüli eseményt élt meg. Nemcsak a téma volt különleges, az előadók is kitettek magukért: a baróti származású Benkő Levente újságíró, valamint a kolozsvári dr. Killyéni András sporttörténész, a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsának tagja hihetetlenül pontos adattárat felvonultatva beszélt három baróti születésű kiváló sportoló, dr. Bodosi Mihály, Derzsi Ede, illetve Baróti Lajos életútja állomásairól, elért sikereikről, valamint arról is, miért érdemelnék meg ezek a volt nagyszerű sportemberek, hogy emléküket a város örök időkre kőbe vésse.
Igaz, hogy 1994-ben, mint elhangzott, Benkő Levente javaslatára mindhármukat Barót díszpolgárává avatták, de azóta eltelt 30 év, és emlékük mintha feledésbe merült volna.
Dr. Killyéni András tolmácsolásában először Baróti Lajos labdarúgó és labdarúgóedző sportéletének sikereivel ismerkedhetett a hallgatóság. „Az aranycsapat nagy sikerei után Baróti Lajos szövetségi kapitányt 1958-ban a magyar futball feltámasztásával bízták meg, ami nem volt egyszerű feladat” – részletezte a sporttörténész. Taglalta a magyar válogatott későbbi vb-szerepléseit, annak a Baróti vezetésével elért eredményeit, de hullámvölgyeit is.
Az elmondottakat Benkő Levente egészítette ki. „Baróti Lajos soha nem kiabált a játékosokra, elve az volt, ha szép szóval nem megy, nem érdemes csinálni” – mondta róla. 1994-ben felhívta telefonon, hogy jöjjön el Barótra átvenni a díszpolgári oklevelet, de idős kora miatt (akkor 80 éves volt) Baróti Lajos nem tudott eleget tenni a meghívásnak.
Ezután dr. Bodosi Mihályról esett szó. Róla és Derzsi Edéről is Benkő Levente mesélt.
Az 1909-ben született dr. Bodosi Mihály atléta volt, magasugró, akinek 21 évig, 1955-ig sikerült tartania a magasugrás magyar országos rekordját, a 196 centimétert. Részt vett az 1936-os berlini olimpián, ahol 12. lett. Fennmaradt ugyanakkor, hogy ő ugrotta át először Európában a kétméteres álomhatárt is, azonban ezt a teljesítményét, mivel nem egyéni versenyen érte el, hivatalosan nem ismerték el – egészítette ki a róla elmondottakat Darvas Annamária, dr. Bodosi Mihály öccsének, Bodosi Dániel festőművésznek a lánya.
„Derzsi Ede válogatott röplabdázó 1963-ban Európa bajnok volt, a legbüszkébb mégis a csapat 1964-es olimpián elért 4. helyezésére volt” – mondta Benkő Levente, aki személyesen is ismerte a sportolót, és kijelentette: Derzsi Edét bátran sorolhatjuk a világklasszis röplabdázók közé.
A találkozón mindhármukról elhangzott, hogy nemcsak nagy sportolók, de emberként is hatalmasak voltak, akik megérdemelnék neveik megörökítését szülővárosukban. E tekintetben szó esett arról is, hogy kellene találni egy helyet Baróton, ahol a sportolókra emlékeztető ereklyéket ki lehetne állítani, aztán arról, hogy a baróti sporttelep felvehetné Baróti Lajos nevét, ami egyébként nem újkeletű ötlet.
Jelen volt az előadáson Benedek-Huszár János polgármester is, aki hozzászólásában kijelentette: a sporttelep átalakulóban, ezért a névadással még várni kell egy kicsit. Ugyanis a Technika-telep mellett épülne 2025-ben a fociakadémia új műfüves pályája, és a nagycsapat pályája is ide költözne. „Ha megépülnek a pályák, akkor az új sporttelep majd méltóan viselheti Baróti Lajos nevét. De egy 182 ülőhelyes sportcsarnok építése is tervben van Baróton, ez a másik két sportoló valamelyikének nevét veheti fel” – fűzte hozzá a polgármester.
Dr. Killyéni András értékelte a városvezetés és a közösség pozitív hozzáállását, és felhívta a figyelmet a magyarországi Nagy Béla Programra, amely sportklubokat, sportszervezeteket támogat a sportolók emlékének ápolásában.
Böjte Ferenc
