A korábbi gyakorlat szerint a környezetvédelmi hivatalhoz forduló ügyfelek kötelező hirdetéseit magyar nyelven is elfogadták. Érthető, hiszen ezek az értesítések valójában arról szólnak, hogy az indítandó vállalkozásnak kiszemelt helyszínen a szomszédoknak, illetve a környéken lakóknak van-e bármilyen kifogásuk az illető tevékenységgel szemben. Az esetleges, záros határidőn belül érkező kifogásokat, illetve javaslatokat pedig a hivatalnak a környezetvédelmi engedély megadásánál figyelembe kell vennie.

Érthető módon, és a törvény betűjének és szellemének megfelelően, a hirdetést széles körben olvasott sajtóorgánumban kell megjelentetni. Erre lapunk volt a legmegfelelőbb, hiszen a legnagyobb példányszámban adtuk ki, a potenciális érintettek pedig anyanyelvükön szerezhettek tudomást a környezetükben történő beruházásról. Közel három évtizeden keresztül így is történt, minden érintett fél megelégedésére. Hiszen a hivatal szélesebb körben tudta megismerni a lakosság esetleges kifogásait, és lapunk is szerény bevételhez jutott. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a nyomtatott sajtó visszaszorulásának időszakában minden bevétel – legyen az bármilyen kicsi – a lap fennmaradását szolgálja.) A kizárólag román nyelven elfogadott hirdetések esetében ettől a bevételtől a Háromszék elesett. Nem kevésbé volt fontos az eljárás elindításában, hogy a döntés – amelyről egyébként hivatalosan nem értesített a hivatal, az ügyfelek jelzése, sőt, felháborodása nyomán, na meg a hirdetések elmaradása kapcsán szereztünk róla tudomást – súlyosan diszkriminatív, hiszen az alkotmányban is rögzített elv alapján anyanyelvünket a hivatalokkal való kommunikációban szóban és írásban is használhatjuk.

Az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz címzett beadványunkat 2019. március 15-én iktatták, a döntést – több forduló után – a következő év januárjában közölték. Eszerint a Háromszéket kiadó cég „nem illetékes” egy ilyen ügyben, csakis egy személy vagy egy civil szervezet fordulhat ilyen ügyben a tanácshoz. A döntést a tanács többségi szavazattal hozta meg, három tagja – Asztalos Csaba elnök, Haller István és Cătălin Olteanu – egy korábbi precedensre hivatkozva különvéleményt fogalmazott meg, amelyben leszögezték: igenis, illetékesek vagyunk egy ilyen ügyben petíciót megfogalmazni, a tanácsnak pedig nem csupán formai, hanem tartalmi szempontból is döntenie kellene. Ügyünket egyébként írásban támogatta a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesülete.

A döntés ellen a brassói táblabíróságon indítottunk eljárást, amelynek szintén több mint egy esztendőre volt szüksége, hogy meghozza elutasító, 2021. március végén kiközölt döntését. A jogorvoslat következő lépése a Legfelsőbb Bíróság volt, itt már nem kevesebb mint két és fél évre volt szükség, hogy megállapítsák: egy minket és általunk egy közösséget ért diszkrimináció miatti jogi eljárásban nem vagyunk illetékesek.

A nyilvánvaló nyelvi diszkrimináció ténye tehát a többéves eljárás során szóba sem került, egyetlen illetékes szerv sem állapította meg, hogy ténylegesen érte-e bármilyen hátrány lapunk kiadóját, illetve olvasóközönségét, a vita csupán addig terjedt, hogy egy Romániában hivatalosan bejegyzett cég jogi úton és ilyen ügyben keresheti-e igazát.

Általánosan fogalmazva: a forma felülírta a tartalmat.