Demeter Zoltán szervező meg is említette, hogy a találkozók elmúlt 25 évében sok mindenről szó esett már, de méhekről, méhészetről még nem, pedig – ahogy a találkozón is elhangzott – az ember már nem kevesebb, mint 9000 éve foglalkozik tudatosan a méhekkel, vagyis azóta létezik a méhészet, azóta állnak e kis rovarok az ember szolgálatában.

Simon Levente 2011 óta méhészkedik Bibarcfalván, azt mondta, nem bánta meg, hogy nekifogott, pedig ő is külföldi munkalehetőséget hagyott fel emiatt, és az akkor még leendő apósa segítségével elkezdett méhészkedés „végül is jó ötletnek bizonyult”. Beszélt rendre az emberek és méhek kapcsolatáról, a méhek biológiájáról, arról, mi a szerepe a három-négy évig élő anyaméhnek, a hereméheknek és végül a dolgozó méheknek, arról, hogyan tájékozódnak és kommunikálnak egymással, miért nem repülnek be más kaptárba, mint ahova tartoznak. Nagyon szervezett társadalom a méheké – világított rá.

A méhek haszna kapcsán megemlítette, hogy kiszámították, csak Európában ez 153 milliárd eurót kitevő összegre rúg, míg másfelől Kínában a rovarölő szerek túlzott használata miatt már nincsenek méhek, képet mutatott arról, hogy az emberek kézzel végzik a virágok beporzását. Mi szerencsére még nem tartunk ott. Csak Bibarcfalván mintegy 450 méhcsalád van.

Beszélt arról is, melyik méhfajták a leggyakoribbak Erdővidéken, említve a krajnai méhet, mely a leghatékonyabb a gyűjtésben, 8 km-re is elrepül. „Szeretjük a krajnai méhet, de a világgal együtt felgyorsult a méhészet is, ennek következtében úgy tűnik, előbb-utóbb át kell állnunk más fajta tenyésztésére mi is” – hangoztatta.

Végül vásárlói tanácsot is adott: mézet mindig termelőtől vásároljunk, hiszen az üzletből vásárolt mézről sosem lehet tudni, hogy hamisítvány-e vagy sem.

Böjte Ferenc