Tőkés László és Markó Béla múlt hét végén megejtett ,,konzultációs" találkozója talán az eddigi legbékülékenyebb hangvételű ,,tête-à-tête"-nek bizonyult. Legalábbis ezt lehetett elmondani a Duna Televíziónak adott közös sajtótájékoztatójukról, mely a zárt ajtós megbeszéléseket követte. De egy dolog a nyilvánosság számára nyilatkozni, s más dolog szívós és szívóskodó tárgyalásokat folytatni.
Ami kiderült a közös tájékoztatóból, már önmagában is meglepő az előzmények ismeretében: Tőkés László hajlandó közös listán indulni az RMDSZ képviselőjelöltjeivel az európai parlamenti választásokon. Meglepő, mert az erdélyi magyarság nagy politikai megkülönbözése óta ilyen biztató formában erre példa még nem volt, hát az RMDSZ azonnal fel is ajánlotta a listavezetői helyet a nagyváradi püspöknek és EU-képviselőnek. A dolgok ezzel egy csapásra jó irányba látszanának menni, de nem éppen így verik a cigányt, ennek az egyezkedésnek még sok-sok fordulója lészen. A békülékeny hangon a nézetkülönbségek is átsejlettek, melyek közül első helyen az áll, vajon hogyan is nevezzék e közös listát. Tőkés azt szeretné, legyen erdélyi magyar össznemzeti lajstrom, az RMDSZ saját nevét, logóját és szignóját adná hozzá. Az első változat fölvet egy sor jogi-választójogi ,,aggályt" (ez most a divatos kifejezés!), a második kézenfekvő lenne, ha a békülés és együttműködés szándéka valódi és termékeny összhangra törekvő. De lehet-e erre számítani az elkövetkezőkben? Aligha. A helyzet az, hogy választói és lakossági számarányunknak megfelelően — ha átlépjük az ötszázalékos választási küszöböt — biztosan számíthatnánk három erdélyi magyar EU-képviselőre, jó esetben akár négyre is a 33 tagú romániai csapatból. A negyedik helyhez a román nemzetiségű választópolgárok alacsony, a magyar voksolók magas számarányára lenne szükség. Az első feltételezés valószínűsíthető, hiszen a román választók egyre nagyobb hányada fordul el az országos és európai politizálástól, nem verik le egymást az urnáknál. De a romániai magyarok sem, mert ha így tettek volna a novemberi törvényhozási választásokon, úgy átütő (történelmi!) sikert érhetett volna el az RMDSZ és parlamenti képviselete. A félkudarchoz-félsikerhez az is hozzájárult, hogy eléggé szépszámú voks úszott el az Olt, a Maros, a Küküllő, a Feketeügy és a Kormos-Vargyas vizén, akadván örökösen izgága önjelöltek, kik teljesen esélytelen ,,függetlenekként" ágáltak az amúgy is vérszegény mezőnyben.
De visszatérve az EU-parlamenti lista sorsára, én úgy látom, hogy az igazi megegyezés még odébb van, s a ,,főnökök" találkozása és egyeztetése után a kisebb és nagyobb tanácsnokok is megjelennek a színen, s kútba eshet az egész. Kár lenne.
