László Zsuzsa
Hivatal és hivatal közt igen nagy különbség van. Mármint ami a mindenkori ügyfélhez való hozzáállást illeti. Értem én, hogy nem lehet túl szórakoztató naponta mindenféle emberrel lefutni a köröket, de miért van az, hogy bizonyos helyeken mégis a legnagyobb türelemmel, segítőkészséggel bánnak veled, máshol meg nem? Sőt, egy adott pillanatban hülyébbnek érzed magad, mint amilyen vagy. Na mindegy, jobb, ha nem keveredek bele jobban, mert a végén kiderül, hogy mégis az vagyok. Sőt, nem csak én!
Történt ugyanis, hogy családom hetekig foglalkozott egy sokstációs hivatali ügyintézéssel. Nyomtuk fáradhatatlanul, mígnem eljutottunk az utolsó állomáshoz, hej-haj! Bemegyek a hivatalba, és mondom, miről is lenne szó. Az asztal mögül már indulásból érzek valamiféle furcsa felsőbbrendűséget. De még reménykedem… Kiderül, hogy a dokumentumok mellé, amiket vittem, egyebek is kellenek. Így szokott ez lenni, ezen igazából meg sem lepődöm. Sebaj, majd pótoljuk! Aztán elém raknak egy többoldalas kitölteni való akármit. Első ránézésből a felét sem értem. Kérdem, hogy majd nem tudnának segíteni, ha visszajövök a hiányzó akármikkel? Pontosabban egyes számban segíteni, ha megtenné, mert egy nem túl kedves hölggyel ülök szemben. A válasz, hogy nem, a papírokat vigyem haza, majd otthon töltsem ki. Mire én, hogy mi van, ha valamit hibázok, elrontok, merthogy megtörténhet. Mire ő, hogy itt nincs mit hibázni! Maga felé fordítja a kitölteni való sok papírt, és elkezdi gépiesen magyarázni valami sablon szerint, hogy hová mit kell beírni. Az írószerével valami pontokat is tesz az üres mezőkbe, de ha hozzáértően követném sem láthatom, mivel maga felé fordította az összes papírt. Nem firtatom tovább. Amikor a végére jut, megköszönöm, elköszönök. Majd csak lesz otthon valahogy, hát hülye nem vagyok!
Aztán kiderül, hogy mégis. Az öcsém átvállalja, hogy majd ő megoldja. Ő sem tök hülye, de a felénél elakad. Megkéri egy hasonló intézni valókban járatos ismerősét, hogy bogozzák ki együtt. Mivel az ismerős már gyakorlottabb, csak a fele után akad el. Nem merik tovább kitöltögetni, mert csak ezt az egy példányt kaptuk, és nem kéne hibázni, főleg, hogy nincs is amit... Hogy nézne már ki, ha visszamennénk tök hülyén? Mert mégse sikerült. És amúgy sem az a dolga annak hölgynek, hogy segítsen! Ő egyszer elmondta, amit elmondott, aztán mindenki boldoguljon, ahogy tud!
Most már hárman ülünk a hülyék alkalmi klubjában. Hiába próbálom buksizni a tökkelütött fejemet, hogy talán van, amihez én is értek, ha ehhez pont nem is, mégsem érzem jól magam. És de jó lenne, ha segítene kicsit az, aki viszont ehhez ért. Akkor nem is tűnné(n)k ennyire hülyének! A probléma még nincs megoldva, csak lesz valahogy… Hejhaj! hivatal!
Fotó: Pixabay
