Ünnepi hangulatú találkozón vették át kedden délután a bibarcfalvi iskolások azt a négy citerát, amelyeket a faluból elszármazott, jelenleg Ausztriában élő Osváth Lajos és testvére, a Székelyudvarhelyen élő Osváth Pál Barna ajándékozott nekik. Az iskolások hangulatos műsorral köszönték meg az ajándékot, ugyanakkor a népes közönség örömére az adományozók is megszólaltatták a citerákat.
Az adományokat a helyi kultúrotthonban adták át, ahol előbb az immár 40 éve Ausztriában élő Lajos köszöntötte a jelenlévőket, élményeket osztva meg Bibarcfalván töltött gyermekkoráról, és elmesélve azt is, hogy családfájuk gyökerei a 17. századi Bibarcfalvára nyúlnak vissza, amikor is egyik felmenője, bibarcfalvi Osváth Gergely 1631-ben nemesi oklevelet kapott.
Arról is szólt, hogy Bibarcfalván valamikor két népi zenekartól is hangos volt a falu, de az egykori Osváth családban sem volt ritka az énekszó. „Édesapám zenélt, édesanyám énekelt” – mondta, mintegy felvezetve, hogy honnan is adódott a családnak a zene, a művészetek iránti szeretete. „A zene a lélek balzsama” – összegzett. Ezért is, meg a szülőfalujuk iránti tisztelet jeléül gondolták testvérével, hogy citerákat adományoznak szülőfalujuk kisiskolásainak, hogy ezáltal segítsék fejlődésüket, fogékonyabbá tegyék őket hagyományaik és szépérzékük ápolása iránt.
A citerákat Osváth Pál Barna készítette, akit citerás berkekben csak Barni bácsiként ismernek. Ő, mint mondta, mintaasztalosként keresi kenyerét, zenepedagógiát végzett lánya, Ildikó kérésére készítette el első citeráját 2019-ben. Barni bácsi ismertette röviden a citera történetét, és megjegyezte, hogy könnyű megtanulni játszani a hangszeren, ezért is ajánlják gyermekeknek, akik zenélni szeretnének.
A citerák ünnepélyes átadása után Popa (Osváth) Ildikó egy tanítványával, majd édesapjával, Osváth Pál Barnával közösen több népdalcsokor előadásával mutatta be a hangszereket. Válaszként a bibarcfalvi kisiskolások táncoltak, nevükben Baló Tünde Ibolya tanítónő és Benedek-Huszár Erika igazgatónő mondott köszönetet az adományozóknak, kiemelve az Osváth család példamutató gesztusát, értékeink, hagyományaink megőrzésének szükségességét.
„Egy keddi hétköznapból igazi ünnepnap lett Bibarcfalván. Megtisztelő és megható számomra, hogy egy ilyen alkalomért mondhatok köszönetet” – hangsúlyozta Benedek-Huszár Erika, Baló Tünde Ibolya pedig Reményik Sándor Öröktűz című versének soraival vont le következtetést: „ez az adomány egy láng, amelyet tovább kell adnunk”. „Meg kell mutatnunk gyermekeinknek, mi hogyan éltünk, milyen tartalmas, értékekkel tele életünk volt” – fogalmazott.
Fekete Hunor citeraoktató, az iskola tanára csak megerősítette mindazt, amit már a Baló Tünde Ibolya és Müller Julianna tanítónők által felkészített táncos diákok szereplése okán is feltételezhettünk: a bibarcfalvi iskolában nem csak oktatás, de valódi életre nevelés, közösségi munka is zajlik, amit kiegészítenek a hagyományaink, népviseletünk, népdalaink, magyarságtudatunk ápolása iránti szeretettel. Ő is kiemelte: az iskola hálás az adományozóknak, gesztusuk csak megerősíti: érdemes zenélni tanítani a gyermekeket. A citeraoktatást ősszel kezdik, tette hozzá.
Végül a baróti önkormányzat részéről Benedek-Huszár János polgármester is köszönetet mondott az Osváth családnak, megjegyezve, a látottak-hallottak alapján biztos abban, a zeneszerszámok jó helyre kerültek.
A találkozó során Osváth Lajos festészetről, nemezelésről is szót ejtett, és néhány szóban ismertette felesége munkásságát is, akinek kiállított festményei még hangulatosabbá tették a bibarcfalvi kultúrotthon termét.
Böjte Ferenc
